Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
„Akár haszon, akár kár, Simon-Júdás a határ.”
Október 28-ig mindenképpen be kell fejezni a szüretet – tanácsolja Jézus rokona, iskarióti Júdás Tádé, a kétségbeesett emberek patrónusa. A vándorbotos apostolok napja Szászföldön a házasodás határnapja. Amelyik Holdvilág falvi lány elkésik vele, meg kell várnia a következő esztendőt.
1933. október 29. Charles Calmette francia bakteriológus halála. Ő dolgozta ki a kígyómarás ellenni szérumos kezelést. A párizsi Pasteur intézet igazgatója Guérinnel együtt készítette el a gümőkór elleni védővakcinát, a BCG oltást (Bacillus Calmette-Guérin).
A reformáció napja október 31. A hagyomány szerint 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét. A reformációt eleinte Luther születése illetve halála napján ünnepelték. 1667-ben, a 95 tétel kiszögezésének 150. évfordulóján a szászországi evangélikus egyházi főtanács elrendelte, hogy a „vallásjavítás kezdőpontjának napját” ünnepeljék meg. Ettől az időtől fogva lassanként más evangélikus egyházakban is szokásba jött ennek a napnak a megünneplése.
November – a régi rómaiak kilencedik hónapja, Szent András hava, a csillagásznak Nyilas hava, a természetjárónak Őszutó hava.
„Ha esős mindszentek, sok hó lesz rá, figyeljetek!”
November elseje mindenszentek napja. Latinul Festum omnium sanctorum. A katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja. A protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ebből az alkalomból.
Az ezt követő halottak napja egyházi ünnepből vált fokozatosan általános népi megemlékezéssé. Az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezésére, a XI. században terjedt el Európa-szerte, a XIV. században vált hivatalossá.
„Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.”
Fekete István értő természetszeretete nyelvünk csodálatos színeit villantja fel az őszi elmúlásban.
Szeretek ilyenkor végigzötykölődni a dicsői buszon Szőkefalvától a Kis-Küküllő mentén. (Jó párszor megtettem, mikor iskolámból hazafelé tartottam Vásárhelynek.) A kora esti félhomályban a falvak fölötti dombperemekre kiköltözött temetők fénykórusai távolról felelgetnek egymásnak. A folyó mentéről felfelé kúszó köd felett s a gyertyatüzektől felfényesülő, lustálkodó felhőpászmák alatt maga az ősz búcsúzik a tájtól.
„Október második felében csőrepedés támadt az égi csatornákon, s ami csapadékkészlet odafenn akadt, az mind lecsurgott a földre, elmosta a színes bacchanáliát és nyirkos cafattá tépte a szép őszi jelmezeket.” – rezignálja Karácsony Benő az 1946-ban napvilágot látott A megnyugvás ösvé-nyeinben – „Az ember mindig boldogtalan, leszámítva azt a három, négy pillanatot, amikor azt hiszi, hogy boldog.” Őróla 1944 Auschvitzének novembere emlékezik.
Kazinczy Ferenc – Lajos fiát, a tizennegyedik aradi vértanút, 1849. október 25-én végezték ki – múló gyertyafényű és múlatlan békéjű természetszeretetét hívom a pillanat boldogító vigaszául:
„A nyelv olyan, mint az ég a maga egymásba futó színeinek gyönyörű játékával.”
Kelt 2012. október 27-én, a Nyelvújító születése napján.
Kiváló tisztelettel:
Kiss Székely Zoltán