Kutyanyelv (24.)
2026-02-27 12:00:00
- Bölöni Domokos
Aprócska devianciák. Boldog életemben sok mindenhez „hozzákaptam” –, egyebek mellett horoszkópot is készítettem, és csak a beavatottak tudták, ki az elkövető. Azt pedig még nagyobb titok takarta, hogy egy ideig a krimi műfaját is kipróbáltam, mindössze azt biggyesztettem az Austin Dark neve alatt közölt szöveg végére, hogy: Fordította: B. D. Mondanom sem kell, máig nem tudom, létezik/létezett-e ilyen nevű író.
Itt egy kis mutatvány, 1999-ből.
*
Hajrá, magyarok!
Wilkins egy korfui kávézó teraszán üldögélt, amikor egy pillanatra Janos Walkert látta elhaladni az utcán. Janos Walker notórius csavargó volt. Egy alkalommal odafent lézengett a lappoknál, és egy postáskisasszonynak csapta a szelet, de a hölgy kereken visszautasította.
No, ez a Janos Walker egy óvatlan pillanatban graffittivel ajándékozta meg a postahivatalt.
Lemoshatatlan szöveget pingált a gerendára, melyet a kisasszony, mivel odabent ücsörgött az üveg mögött, nem észlelhetett, de ügyfelei igen.
Már aki érti ezt a furcsa nyelvet.
Néhány hónappal később ezt a szélhámos Janos Walkert csúnyán összeszabdalták, a plasztika szabályainak teljes figyelmen kívül hagyásával, és a kórházban lőttek az inkognitójának.
Elkapták, ekkor mesélte el Wilkinsnek a dolgot.
Úgy volt, hogy szállítmányt kapnak, és honfitársa, Csaba H. veszi át, mert azelőtt pilóta volt.
Átveszi az oroszoktól, és röpíti a kurdoknak. A lappok helikopterről felügyelik a rénszarvascsordákat, Csaba H. üres óráiban réngulyást főzött, és leipét, lepényt falt hozzá, az egészet pedig olcsó vörösborral locsolta meg.
Nem gond egy ilyen szállítmányt átvinni.
A dohányt a postahivatalban hagyta Janos Walker, csomagban.
Itt abszolút becsületesek a hivatalok, és a kisasszony is megnyerőnek látszott, bár ugye, nem engedte magát meghódítani.
A graffiti szövegét Csaba H. természetesen megértette, hiszen maga is magyar.
Ami azután következett, az ma is mosolyt csal Wilkins felügyelő arcára. A postáskisasszony alaposan összeverte ezt a Csaba H.-t, aki elhitte a graffitinek, hogy… Szóval azt, ami ott állt.
Kemény gyerekek ezek a lapp lányok. Wilkins felutazott északra, beszélt a postáskisasszonnyal, nem fogta fel, mit ehettek volna azon a nőn a fickók.
Derék tenyeres-talpas skandi lédi, aludttej, fókazsír.
Megtekintette a Janos Walker-féle graffitit. Éles szemét nem kerülte el, hogy alatta is van valami, kisebb betűkkel, ugyanazon a nyelven írva.
Lefényképezte, aztán Janos Walker segítségével megfejtette, és ekkor köbözték ki a Csaba H.-n eszközölt „plasztikai műtét” szakemberét… Minek következtében csak sötétedés után mert elvegyülni az emberek között.
Ugye, a Janos Walker graffitije ez volt: HAJRÁ, MAGYAROK. És a kisbetűs rész:
„A postáskisasszony k…va”.
Janos Walker szerint Csaba H. már az iskolában gyenge volt anyanyelvből. Ez most visszapofázott.
Elkapták őket. Janos Walker elárulta, hol tanyáznak, felgöngyölítették a hálózatot.
*
Korfun a Janos Walker arca is újnak tűnt, mikor az erős görög fényben rámosolygott Wilkinsre, és egy alig észrevehető gesztussal köszöntötte a felügyelőt.
Istenem, gondolta Wilkins, hogy telik az idő. Lám, Janos Walker már kiszabadult, és a fizimiskáját is rendbe hozatta, megint jól megy a sora.
Csaba H. és a többiek még ülnek egy kicsit. De csekély öt év múltán szintén kezdhetik elölről.
És neki is lesz megint némi munkája.
Akkor Wilkins rákacsintott Janos Walkerra, és vidáman elkiáltotta magát:
– Hájrá, mátyárok!
