A Kovászna megyei Nagyajta Sepsiszentgyörgytől szűk 40 kilométerre északnyugatra, az Ajta-patak völgyének torkolatánál, az Olt völgyének jobb oldali teraszán fekszik. Középajta tartozik hozzá.
Mivel sokáig miklósvárszéki járási központ volt, a királytól négy országos vásárra kapott jogot évnegyedenként. Unitárius templomerődje az Árpád-kori templom helyére épült a 15. században késő gótikus stílusban, 8 méter magas falát két sarokbástya erősíti, amelyek 16. század végiek. Utólag egy kapubástyával is kitoldották az északi oldalon. Az 1802-es földrengés után 1802 és 1814 között átépítették.
Emlékeztető
A templommal és az erődítményekkel kapcsolatban Kelemen Lajos említette, hogy 1732‐ben hosszas pereskedés után Nagyajta lakossága úgy döntött, hogy a vár legyen az egész falu tulajdona felekezeti különbség nélkül, a templom pedig maradjon az unitáriusoké.
Debreczeni László szerint a mai templom legrégibb része a hajó, amelynek építését a 14. század elejére teszi. Szerinte a mai sokszögzáródású szentély, az egykori sekrestye és talán a diadalív is a 15. század derekán épült.
A 15–16. század fordulóján a hajó nyugati oromfalához tornyot építettek, és ennek, mint az akkortájt épült székelyföldi templomtornyok többségének, védelmi rendeltetése is volt.
Gyöngyössy János a Székelyföldi vártemplomok című könyvében ír arról, hogy az 1789. évi unitárius püspöki vizitáció jegyzőkönyve értékes adatokat tartalmaz a később megrongálódott és részben átépített gótikus templomról, valamint a harangtoronyról.
A harangtorony minden bizonnyal középkori eredetű. Az említett jegyzőkönyv a templom berendezését is bemutatta, többek közt az 1710‐ből származó szószéket.
A templom második nagy méretű átépítésére az 1802. évi földrengést követő javítások folyamán került sor, de a későbbiekben is sokat alakítottak rajta.
A hármas térfűzésű, torony–hajó–szentély együtteséből álló keletelt templom a gótika jegyeit viseli. Az 1802-es földrengés, valamint a többrendbeli átépítés dacára sok elemet megőrzött egykori szépségéből.
A szentélyben az északi falon a befalazott sekrestyeajtó késő gótikus, szemöldökgyámos, gazdagon tagozott kerete látható.
Ugyanitt található egy kőből faragott, kehely alakú szószék is, amely 1710‐ben Donáth György költségén készült.
Fontos megemlíteni azt is, hogy Debreczeni szerint a szentély hornyolt kőbordáit és gyámköveit egykor téglavörös vonalak szegték.
Az 1802-es földrengéskor a középkori harangtorony összeomlott, megrongálva a hajó boltozatát és maga alá temetve a gótikus karzatot.
A megsérült templomot 1806‐ban renoválták, ekkor épült a mai harangtorony felső kétharmada és a hajót borító dongaboltozat is.
1879‐ben a déli oldalon új ajtót nyitottak, sajnos a korábbi bejárat ajtókerete nem maradt fenn.
Lebontják a fából épült kamrákat
A bástyák felépítése után a falakat bevakolták, a falperemet fogsoros pártázattal díszítették. E díszítő oromzat szintén a 17. században készülhetett, nagy valószínűséggel Bethlen Gábor vagy I. Rákóczi György uralkodása idején. Az erősség belterületén épült kamrákat raktárként használta a falu népe.
Ezekről a jegyzőkönyv készítője megkülönböztetett figyelemmel írt. A templomkastélyra vonatkozó határozat első pontja elrendelte, hogy a fából épült kamrákat, „conservatoriumokat”, amelyek a templom épületéhez közel, „…annak hélyazatjához felnyúló fedéllel…” épültek, bontsák le, és helyettük a várfalakon belül, azok mentén újakat építsenek kőből, cserépfedéllel, „…felosztván e végre előre azon vár körülötte való helyek ea proportione, amelyet kíván a justitia és aequitas…”.
Mint említettük, a védőfolyosó alá és a templom mellé épített kamrákat raktározásra használták, a tornyokat, vagyis a bástyákat azonban nem, mivel ezeket 1789‐ben már romladozó tetővel találta az egyházvizsgálat.
A szemöldökgerendába vésett felirat emléke
A templomot övező erődítmények építési idejének pontos meghatározásához nincs elég adat.
A szuroköntők 15. század végi, 16. század eleji formát mutatnak, de ismerve az elavult védelmi megoldások meglehetősen hosszas fennmaradását több vidéki erődítménynél is, a nagyajtai templomerőd szuroköntői nem szolgálhatnak támpontként a kormegállapításhoz.
A lappancsos lőréseket a 16. század elejétől a 17. század végéig az erdélyi erődítményeknél gyakran alkalmazták, következésképpen a Nagyajtán megjelenőknek sincs különösebb kormeghatározó értékük.
Gyöngyössy János Székelyföldi vártemplomok című könyvében világít rá arra, hogy az alaprajzi elrendezés szempontjából a nagyajtai templomerőd lényegesen különbözik a székely templomerődök nagy részétől.
A védőfalak szabályosságra törekvő, négyszög idomú alapozása reneszánsz hatásról tanúskodik, és feltételezhető, hogy valamikor a 16. század második felében, de inkább a 17. század elején építették.
A keleti oldal befalazott ajtajának szemöldökgerendájába vésett 1622‐es évszám némi fenntartással a védőfalak építésére vonatkozó „ante quem” adatként is felfogható.
A székely mesterek tapasztalatainak kamatoztatása
A vár felépülte után három olaszbástya formájú tornyot ragasztottak a falakhoz. Debreczeni László az erődítmény építési idejére vonatkozó fejtegetéseit azzal zárja, hogy a vár a 16. században már megvolt, és a század második felében a tornyok is állottak.
Ha az első megállapítást fenntartásokkal el is fogadjuk, a másodikat, a bástyákra vonatkozót nem.
Eddigi ismereteink szerint ugyanis a székelyföldi templomerősségek olaszbástyái a hasonló bástyákkal, tornyokkal épített kastélyokkal egyidejűleg, esetleg valamivel később jelennek meg.
Feltételezhető ugyanis, hogy a fejedelmi építőtelepeken dolgozó székely mesterek az ott látottakat, tapasztaltakat később templomaik erődítésekor kamatoztatták.
A szóban forgó olaszbástyás kastélyok alaprajzi formái pedig az 1615‐től 1630‐ig terjedő időszakban alakultak ki és honosodtak meg Erdélyben. Következésképpen a székely templomerődök védőtornyai sem épülhettek a 17. századnál korábban.
Ennek, valamint a védőfalak építését némileg meghatározó 1622‐es évszámnak a figyelembevételével a nagyajtai bástyák építési idejét a 17. század közepéig is felvihetjük.
Debreczeni László szerint gyanítható, hogy a védőfalak és bástyák két különböző időpontban történt építése közt a várat egy ízben átépítették, feltételezését azonban semmiféle adattal nem támasztotta alá.
A vártemplom 2019–2021 közötti teljes felújítási munkálatait megelőző régészeti kutatások eredményei alapján tudjuk, hogy a most látható várfalak előtt egy ovális védőfal vette körbe a templomot észak-dél irányban. Keleten a szentély mögött, illetve a toronytól nem messze nyugaton találkoztak a falak. A talajszint alatt található 60 cm széles kőalap arra enged következtetni, hogy ezek a védőfalak 3,5, maximum 4 méter magasak lehettek.
Demján László műemlékvédő építész kiegészítése
Kifogyhatatlan kincsesbánya ez a Székelyföld. Összmagyar életterünk talán egyetlen és kiapadhatatlan történelemi, néprajzi, irodalmi, népzenei forrása, mindig tartalékol valamit. Kárpát-karéjunk minden zegzuga hasonlóképpen az ősi lelőhelyeink tárháza, mégis a székelymagyarság mindig képes valami újra. Nagyajta mai unitárius temploma a közelmúltig rejtegette az utókor számára a 14. századi Képes Krónikában bemutatott – a mai Beszterce-Naszód megyei Kerlés vagy Cserhalom határában 1068-ban történt kun, esetleg besenyő betörés idején László hercegünk hőstettét ábrázoló – freskót.
Ami még Nagyajta rejtélyei közé tartozik…
Amikor a magyar sereg szétverte a betolakodókat, a későbbi királyunk, Szent László üldözőbe vett egy magyar lányt a lován szöktető katonát. A köztudatban ez a Szent László-legenda. A nagyajtai templomban a 2019-ben feltárt, vélhetően 1400 körüli falképeken a király glóriás arcát, a lovak részleteit és egyéb harci jeleneteket ábrázoló freskósorozatot mára rögzítették, restaurálták. Érdekesség, hogy a volt Magyar Királyság területén eddig közel 80 Szent László-falképsor egynegyede koncentráltan a Székelyföldön található.
Nagyajta rejtélyei közé tartozik még a közelmúltban, a templomszentély alatt felfedezett temetkezési kripta, amelyet még a 18. század végéig is használtak. Egyházi források szerint ide temették el a falu és az unitárius eklézsia egykori jeles elöljáróját, Donáth Györgyöt és családját. Az ő megrendelésére készülhetett el a magyar kultúrtörténet remek érzékkel faragott reneszánsz szószéke, ami mai napig a templom egyik ékessége. Valószínűsíthető, hogy a brassói Fekete-templom tűzvészét követő helyreállítási munkálatokban részt vett székely kőfaragó mesternek és csapatának műve lehet ez a remekmű. Megrendelőjére a vésett címerpajzs körüli szövegrész utal: „Dónáth György költsége… kinek ez címere, 1710-be ez oltárt emelte”. A szószék festett talpán található latin szöveg újra erősíti korát: „Az egy igaz Isten és fia Jézus Krisztus tiszteletére és dicsőségére, 1710”.
A kifogyhatatlan értékek sokasága mellett sok a nemes lelkű helyi, de világraszóló híresség is, akik mind Nagyajtához köthetők. Voltak közöttük jeles erdélyi nyelvművelők, emlékírók, helytörténész és fotográfus, színész és gyógyszerész, főgimnáziumi professzor, jogász, akadémikus, teológus és püspök. Minek is sorolni, hiszen az általuk átmentett kincsek, értékek mind a székelység gyarapításáért születtek. Főhajtás nekik, tisztelet Nagyajtának.
*A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Gyöngyössy Jánosnak, Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek, Fekete Levente lelkésznek. Az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész és Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Összeállításunkat szakembereink véleményezésével még kiegészítjük.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
