A pokol igazsága
2013-10-04 14:22:02
- Kaáli Nagy Botond
Új évadának első bemutatójára készül a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A premierre az intézmény Kistermében kerül sor.
Új évadának első bemutatójára készül a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A premierre az intézmény Kistermében kerül sor. Az előadás érdekesnek és különlegesnek ígérkezik – Euripidész Alkésztisz című drámáját Sorin Militaru rendező alkalmazza a vásárhelyi színház színpadára, az eredeti szöveget Székely Csaba drámaíró dolgozta át. Vele beszélgettünk ezen rövid, előzetesnek szánt interjú erejéig.
– Úgy hírlik, az Alkésztisz alapján igencsak rendhagyó előadás készül Marosvásárhelyen. Szokatlan produkció, amelynek te írtad át a szövegét. Miért volt szükség a szövegátdolgozásra?
– Rendhagyó produkció készül, olyan értelemben mindenképp, hogy egy kicsit sokkoló is lesz. Ezért korhatáros, a 16 éven felüli nézőinket várjuk a Kisterembe. Számomra a munkafolyamatban az volt a különleges, hogy ezúttal nem drámát írtam. Sorin Militarunak volt egy érdekes elképzelése az Alkésztisz színpadra állításáról, amelyhez azonban új szövegre volt szükség. Nekifogott megírni ő, de időközben rájött, hogy ez neki nem megy. Ezért megkeresett engem, én pedig elvállaltam, hogy megírom azt, ami az ő fejében van. És ezáltal megszületett egy új Alkésztisz, az ókori szöveg mai átdolgozása, ami a tervek szerint a mai emberhez szól. Kicsit egzisztencialista drámának fogtam föl, hiszen arról szól, hogy miért érdemes élni, miért nem halunk meg inkább, hiszen annyi szenvedés van a Földön. Amikor megmenthetünk valakit az életünk árán, miért habozunk? Mennyire vagyunk önzők? Életről, halálról, önfeláldozásról szól a darab, amelynek eredetije is különleges, hiszen hepienddel végződik, noha végig a halálról van szó benne. Az eredeti mű a boldog véget két sorban elintézi: Heraklész visszahozza Alkésztiszt az alvilágból. Sorin Militaru szerint ez nem ilyen egyszerű. És színpadra vitte a saját alvilág-vízióját, amely sokkoló. E vízióban a pokol az igazság megtapasztalása, a pillanat és a hely, ahol az álarcok lehullnak és meglátjuk egymás igazi arcát. Az előadás egy kicsit olyan, mintha egy csehovi társalgásból indulna, majd Bunuel-en keresztül tetőződne David Lynch világában.
– Mennyire aktualizáltátok a színpadi világot, mai, úgynevezett „modern” produkciót láthat a közönség, avagy csak szövegében változott a dráma? Inkább szürrealista avagy realista irányba mozdultatok el?
– Egyszerű, mondhatni hétköznapi a rendezői koncepció világa. Az előadásra nem jellemző az erőltetett aktualizálás, a modernkedés. Megmaradt az eredeti dráma titokzatossága, misztériuma. Nem egy realista dolog, ugyanakkor nem az ókori nyelven, hanem egy könnyebb, mai nyelven szólal meg. A halál akkor is, most is, itt is, ott is halál.
