Szávai Géza Mészöly-könyve, Alaine-könyve

Az ÉLET a lényeg

Aligha volt még egyszerre annyi kiváló író, jeles tollforgató egyéniség Marosvásárhelyen, mint a nemrég lezajlott 28. Nemzetközi Könyvvásáron, ezt mellékletünk előző számaiban is igyekeztünk bizonyítani. Mégis voltak hiányzók is, akik hosszú időn át minden évben jelen voltak, közönség elé álltak a vásárhelyi könyves eseményen, most viszont sok olvasó bánatára nyomós okok miatt nem tudtak eljönni. Elsők közt kell említenünk Szávai Gézát, megannyi jelentős könyv szerzőjét, a Pont Kiadó létrehozóját és feleségét, Szávai Ilonát, a budapesti könyvműhely vezetőjét, akiknek személyes varázsa nemcsak vásári könyvstandjuk köré teremtett mindig barátságos nyüzsgést, hanem a gyerekrendezvényeiket is nagyon népszerűvé tette. Gondoljunk csak hirtelen a sajátos jellegű Gyermekvilág trilógiára. Az is meggyőzően tanúsítja, hogy a regényei révén térben és időben szabadon csapongó író a gyermekek nyelvét is fölényesen birtokolja. Az idő, a sors azonban nehéz megpróbáltatások elé is állíthatja az embert. A Szávai családnak is súlyos betegségekkel kellett megküzdeniük, nem is egyszer. De sikerült túlvészelnie, a bajokat. Amikor csak lehetett, munkával, alkotással álltak talpra. Fizikailag is megerőltető, nagy utazásokat azonban az orvosok már nem javallottak, emiatt nem utazhattak Marosvásárhelyre a mostani és az előző könyvvásárra sem. Újdonságaikba viszont bepillanthattak az érdeklődők. A standon megvásárolhatták Szávai tavalyi sikeres könyvét, Az életed, Polcz Alaine című kötetet és ennek idei párját, Az élet és Mészöly Miklós – a templom és kilincse című kiadványt. A dilógia megalkotása a szerző vallomása szerint valóságos versenyfutás volt az idővel. De ő nyert. És nyilván az irodalombarátok.

Az új kiadvány hátsó borítóján Szávai jelzi, hogy a Polcz Alaine-ről közreadott könyve, Az életed, Polcz Alaine és ez a kötet: összetartoznak. Nem csupán azért, mert Polcz Alaine és Mészöly Miklós házastársak voltak; Szávai Géza határozottan nem akart házasságkönyvet írni. „Egy életünk van!, házasságunk több is lehet…” A pszichológus írónőről írt könyvvel már foglalkoztunk a Múzsában. Ma az előre beígért »folytatást« ajánljuk olvasóink figyelmébe. »Összeállnak a könyvek is« – emlékeztet Szávai Géza. Az élet és Mészöly Miklós az író életéről szól, munkásságáról, irodalomhoz, emberekhez, családhoz, nőkhöz fűződő viszonyáról, és még annyi mindenről… Ugyanolyan őszintén, bensőségesen, szókimondón, derűsen és humorosan, (ön)iróniával, empátiával, megértéssel telten, ahogy azt az előző kötet olvasásakor tapasztaltuk. Ugyanakkora szabadsággal, illetve megkötötten, amint az ebben is jelentkező sok-sok fotó megköveteli. Akárcsak a korábbi recenzióban, ebben is ki kell emelnünk azt a személyességet, ami Szávai Géza alakját, énjeit, életmozzanatait, jelenségeit, családi sorsfordulatait is kirajzolja akkor, amikor a Mészöly Miklós – Polcz Alaine házaspár portréját felmutatja száz színes és fekete-fehér fotográfia, a szerző és hozzátartozói, barátai által készített felvétel és az azokhoz fűződő emlékek, kommentárok által. A Mészöly-kötetben nem ugyanazok a képek kerülnek nyilvánosságra, mint a Polcz Alaine-könyvben. Egyetlen fotó mindkét kötetben benne van, az elsőben színes, a másodikban fekete-fehér változatban. Mészölyt és Szávait Sárbogárdon fényképezte le a pszichológusnő. De ebbe most ne mélyedjünk bele, amúgy is hamar el lehet jutni a kötetben ehhez a részhez, hiszen a szöveg olvastatja magát, s a fotók miatt is mindegyre sürget a késztetés a továbblapozásra. Az „életrajzíró” kötetismertető önvallomásából azonban érdemes még kiragadnunk néhány gondolatot: „A Mészöly Miklós egyéniségének, »egyetlen« életének szentelt könyvben a sok (ritka pillanatokat rögzítő) fotó és emlék felidéző ereje tágítja a dimenziókat. Kisorosziban »igen szoros szimbiózisban éltünk vagy másfél évtizedig. Miklós haláláig. Házaspárokként is»” – emlékezik Szávai, aki így világítja meg a két könyve együvé tartozását: „Két, akár veszélyeztetett (‘gyenge’) lény egymásnak dől, és boltívet alkot. Egyik úgy válik támaszává a másiknak, hogy maga is eldőlne, ha nem támasztaná őt a másik. A boltív: szervülő szerkezet, a maga nemében titok, csoda. Én így néztem Mészölyre, Alaine-re”. A bensőséges hangulatú könyvben sajátos nézőpontokból (fotókkal is:) láttatva tárulkozik fel Mészöly egész élete, szinte életre kél az alakja. És felsejlik a szélverésekben inogó boltív, melyben két egymásnak támaszkodó pillér többet elbír és elvisel abból, amit a sors (egyenként) rájuk mér.”

Ez a szél verte, ingatag, mégis oltalmat nyújtó boltív mintha Szávai Gézáéknak is óvó menedékként szolgált volna, akár a betegségek okozta megpróbáltatásaikra, akár az egykori romániai diktatórikus körülményeikre, akár magyarországi újrakezdéseikre, írói, kiadói vállalkozásaikra gondolunk. Ikerkötetről beszélünk, talán azok járnak jobban, akik most már egymást követően olvashatják el a két emlékidézőt, így még nyilvánvalóbb Szávai szubjektivitásában is következetes, ismétlésektől sem tartózkodó emlékező, önemlékeztető módszere, memóriaébresztő képessége. Hangulatteremtő ereje sem mindennapi. Nem csodálkoznék, ha a két kötet megismerése után lényegesen növekedne azok száma, akik kíváncsian utaznak majd helyszíni szemlére Kisorosziba. Persze a két könyv másféleképpen is megközelíthető. Erre az első kötet beharangozójában Szávai ilyen ötletet adott: „Magamban paradoxonszerűen fogalmazom meg: a DILÓGIA ebben az esetben olyan TRILÓGIA, melynek harmadik kötete az első kettőből épül fel az olvasó tudatában, mint az első két kötetből – és a két életből! – összeálló boltív.”

Az íróval az új könyvéről folytatott beszélgetésben Kun Zsuzsa a Klubrádió november 16-i adásában rá is kérdezett az építészetből ismert boltív metaforára. Szávaitól megtudhattuk, hogy ez is, akárcsak a kötet alcíme, A templom és kilincse az EGÉSZ és a RÉSZLETEK viszonyára utal. Kós Károlytól kiindulva, amint ő egy templomot megtervezve úgy gondolt a nagy egészre, hogy a legapróbb összetevő is szervesen, stílusosan kerüljön a helyére, akképpen a prózaírónak – jelen esetben Mészöly Miklósnak – is nélkülözhetetlen ismérve a teljes mű és a mondatok, a regény és minden egyes mondat szerves egysége. Az a kép, ami a két megidézett ember életéről, személyiségéről a két könyv olvasása után felsejlik előttünk, ezt az összetevőiben megtestesülő harmóniát sugározza.