Hangulatképekben Marosvásárhely ünnepe

A várbeli „gyermekinvázió” elmaradt

Marosvásárhelyiekként megszokhattuk, hogy a városnapok a kis- és nagyobb gyermekes családok egész tömegét vonzzák pénteken és főleg szombat délelőtt a várba, ezúttal azonban a népszerű helyszínen mindkét napon egészen más látvány fogadott. A pénteki pangást a közeledő viharral magyaráztuk, szombaton azonban hét ágra sütött a nap, mégis a várudvarnak csak kis „szigeteit” népesítette be az aprónép.

A Maros Megyei Múzeum munkatársai a várbeli régészeti és történeti múzeumi osztály épületében és az épület előtt a Kincsek rejtélyei című kiállításhoz kapcsolódó, valamint kultúrpalotás kézműves foglalkozásokra várták az érdeklődőket. „Palotás” hűtőmágnest lehetett festeni, Zsolnay-kerámiákat megjelenítő vektoros kifestőst színezni, krumpliból készült pecséttel egy ókori római gyűrűn őrzött mitológiai jelenetet örökíthettek meg a gyerekek, és akinek kedve támadt, egy moduláris játék segítségével vásárhelyi épületek miniatűrjét is elkészíthette. A tevékenységekbe pénteken 20-25 gyerek kapcsolódott be – tudtuk meg a múzeumpedagógusoktól. Szombati terepszemlénken alig páran munkálkodtak a szakemberek irányításával a múzeum várbeli épülete előtt.

Buborékkergetés, karitatív limonádé

A Milo Kids Entertainer rendezvényszervező önkéntesekből álló csapata szombat délelőtt hatalmas szappanbuborékokkal csalogatta a gyermekeket. A nem mindennapi látvány totyogót és nagyobb lurkót egyaránt elbűvölt, a különböző korosztályokhoz tartozó jelenlevők arra törekedtek, hogy elkapják az áttetsző csodát. A Milo Kids emellett akadálypályával, gipszfestéssel, színezőkkel, arcfestéssel, bőrmatricás tetoválással és lufihajtogatással is készült, ottjártunkkor azonban ezek iránt a tevékenységek iránt alig volt érdeklődés. A közelben egy másik cég által felállított trambulin ezzel ellentétben egy percre sem maradt üresen.

A buborékvadászattól nem messze frissen csavart limonádét kóstolhattak a megszomjazók. Az üdítő nedűt a Rotary mozgalom ifjúsági szervezeteként idén alakult Interact Klub Téka tizenévesekből álló csapata készítette, mégpedig jótékony céllal, egy pohár limonádéért ugyanis adakozni lehetett. Amint azt Drágus Jennifer Antóniától, az Interact Téka alapítóelnökétől megtudtuk, a befolyt összeget a székelyabodi Kerúb gyermekotthonnak ajánlják fel. Jennifer azt is elmondta, hogy az akciót már pénteken elkezdték, és aznap a vártnál jóval több adományt sikerült begyűjteniük a gyermekotthon számára.

A város és a megye megörökített kincsei

A várudvaron megforduló felnőttek közül többen elidőztek a Maros megye és Marosvásárhely jelképei című szabadtéri fotókiállítás pannói előtt. A tárlat ötletgazdája, Barabási Attila, a Marosvásárhelyi Kulturális, Művészeti és Szabadidőközpont illetékese, a Marx József Fotóklub tagja elmondta, hogy a hét pannó mindkét oldalán elhelyezett 54 fénykép közel húsz fotóskolléga munkája, amit 150-200 képből választott ki. Célja az volt, hogy a városnapozó marosvásárhelyiek mindegyike megtalálja a seregszemlében a szívének leginkább kedves, személyes emlékeket idéző alkotást. A válogatás mintegy 70%-a Vásárhelyhez kötődik, a többi a megye más településeihez, például Segesvárhoz, Szászrégenhez, Sóváradhoz, a Bekecshez vagy a keresdi Bethlen-kastélyhoz. A megörökített látványvilág nem mindig egyértelmű, különleges épületrészletek és egyedi pillanatok is megcsodálhatók a sorozatban, Both Gyula egyik fotóján például a Kultúrpalota hangversenytermének leengedett csillárja pompázik. A tárlat egész nyáron a várban marad – tudtuk meg Barabási Attilától. Beszélgetésünkbe egy látogató, a mezőfelei Tövissi Márta is bekapcsolódott, akit egészen lenyűgöztek a fotók. 

– Mi, akik 60 pluszosok vagyunk, az itt megörökített világban nőttünk fel – lelkendezett, és már mutatta is a népviseletben tojást festő asszonyok képén a régi ismerőst, akivel sok évtizeddel ezelőtt ugyanabban az üzemben dolgozott.

Barabási Attila közben arra is felhívta a figyelmünket, hogy a sorozat további negyven alkotása a Marx József Fotóklub tárlatainak otthont adó Szűcsök bástyájában tekinthető meg, és az elkövetkezőkben még három ilyen tárlatot szeretne megnyitni.

Az üvegkupolába tervezett Filmvarázs című kiállítást is szándékunkban állt megnézni, a tárlat azonban elmaradt, állítólag a kiállítás anyagának ártó hőség miatt.

A várból az Enescu utcába vezetett az utunk, ahol szombat délben a meghirdetett workshopok, gyermekfoglalkozások helyett kedélyesen beszélgető, lazító társaságokat, egy szófogadóan üldögélő, tündéri kutyust és néhány fogócskázó kisgyermeket láttunk.

Szalmavilág és tavirózsák

A Rózsák terén nyílt termelői és kézművesvásáron szombaton kora délután sokan megfordultak. A vásári hangulatot az egész főteret átjáró dobszó, a bukaresti Barbarossa Samba Group produkciója tette még élettelibbé. Temérdek kézzel készített ékszer és táska, természetes kozmetikumok, házi szörpök, mézek, dzsemek és még számtalan értékes és egészséges portéka várt itt vásárlóra, mi azonban olyan standot kerestünk, aminek ne legyen párja. Bako Regina szalmakalapjaihoz és szalmából font egyéb használati tárgyaihoz hasonló felhozatallal egyetlen másik asztalnál sem találkoztunk, így a jobbágyfalvi asszonnyal kezdeményeztünk beszélgetést.

– Hatéves korom óta dolgozom ezzel az anyaggal, a kalapokat 1994-től készítem. A szalmát otthon állítjuk elő a családdal hosszú kalászú búzából. Ősszel vetünk, és nemsokára aratunk. Az idei termés jó közepesnek ígérkezik, bár a nagy szelek eléggé megdöntötték a búzatáblákat. Reméljük, hogy mégis szép szalmát nyerünk belőle, a termékeink minősége ugyanis ettől függ. A téli időszakban fonom meg az alapanyagot, és húsvét után kezdem el megvarrni – körvonalazta Bako Regina a gyermekkori örökségként elsajátított munkafolyamatot, majd kérdésünkre azt is elárulta, hogy első alkalommal vesz részt a Marosvásárhelyi Napok vásárában, ahova ezúttal meghívást kapott.

– Megfelelő a forgalom. Nem állnak sorba az asztalom előtt az emberek, de azért veszegetik az árut, főleg a férfiaknak készült szalmakalapot – tette hozzá beszélgetőtársunk, aki szalmából font lábasalávalót, gyümölcsöstálcát, kis kosárkát és táskákat is kínált. Asztalán ott sorakoztak falubelije, Orbán Veronka szalmadíszei is, köztük néhány kereszt.

A Marossárpatakról érkezett Simonfi Hajnalka és férje, Sándor standjánál megannyi évelő növényből lehetett válogatni, a fő attrakció azonban egyértelműen a vízben tartott tavirózsa volt. A gyógyszerész végzettségű Hajnalka párjával együtt 1995-ben zöldségtermesztéssel kezdte a termelői életet a nagyszülők kertjében. Három éve tértek át az évelő növényekre, köztük a pozsgás-, vízi-, fűszer- és gyógynövényekre. Az otthoni tavukban jelenleg néhány száz tavirózsát nevelnek – tudtuk meg Hajnalkától, aki azt is elmondta, hogy második alkalommal vesznek részt a városnapi vásáron. 

– A tavaly jobb volt a kereslet, de azért most is van igény a növényeinkre, főleg a szárazságtűrőkre – jegyezte meg a termelő.

Fesztiválhangulat a Színház és Győzelem téren

Az idei Marosvásárhelyi Napok újdonsága a Színház téri Borsétány volt, ahol 12 faházikóban lehetett vásárolni az ízletes ital különféle fajtáiból. A pénteki eső ellenére a Jakab Attila Gipsy Band esti koncertjére zsúfolásig telt a tér, és a fesztiválhangulat ezután is megmaradt, még a színház felé vezető lépcsőkön is ültek borozók. Szombat délben csak a Petry cég házikója volt nyitva, a többi vásáros a meghirdetett program szerint délután 2-re érkezett. Deé Bernadett, a cég alkalmazottja elmondta, hogy a pénteki forgalom az időjárás függvényében hullámzott, panaszra azonban nincs okuk, a Petry-féle borokat ugyanis sokan megkóstolták, és a pohár itóka mellé zsíros kenyeret, sajttálat, csemegekolbászt vagy szárított különlegességet is kértek a vevők.

A városnapok második estéjén, pénteken bebizonyosodott – persze, nem először –, hogy a bulizni vágyó marosvásárhelyiek nem ijednek meg egy alapos bőrig ázástól. Öröm volt nézni, ahogy három tinilány teljes erőbedobással táncol a szakadó esőben a várszínpadon koncertező No Sugar zenéjére, a Győzelem téren pedig a megszokott tömeg szórakozta végig a Wellhello zenekar, utána pedig Smiley koncertjét. Ez utóbbi koncert alatt az eső is elállt, így mindenki zavartalanul adhatta át magát a kedvelt slágereknek. A főtéri hangulatot talán az egyik Győzelem téri emeleti lakás erkélyén táncoló fiatal nő pillanatképe tükrözi a leghitelesebben. A koncerthangulat minden bizonnyal Demjén Ferenc örök érvényű dalai alatt hágott a tetőfokára, de erről e sorok krónikása nem nyilatkozhat, a városnapok zárórendezvényeire ugyanis lapzárta után került sor.