Felfüggesztették Pál atya sárpataki gyermekotthonának működését

Amikor a szabványok fontosabbak, mint a gyerekek jóléte

Nem megfelelő lakhatási körülményekre hivatkozva május 26-tól három hónapra felfüggesztették a marossárpataki gyermekotthon működését, amelyet a mindenki által Pál atyaként ismert Bakó Béla ferences szerzetes (fotó) alapított közel három évtizede. A döntés következtében 23 gyereknek kell új otthont keresni, olyan kiskorúaknak, akik Pál atya gyerekeiként együtt nőttek fel, és egy családként élték a mindennapjaikat. Most egy hatósági tollvonás nyomán idegen helyre kerülnek, ahol lehet, hogy szebb és újabb a bútor, lehet, hogy fehérebbek a falak, viszont nem lesznek ott azok, akik számukra a családot, a biztonságot jelentik.

– Az állam a maga végtelen szigorában úgy döntött, hogy megszabadul Maros megye egyik legnagyobb múltú gyermekotthonától. A Pál atya által vezetett Szent Erzsébet Egyesület gyermekotthonait 1998-ban alapította a ferences rendi szerzetes, és azóta több mint 340 gyerek fordult meg az egyesület valamelyik házában, jelenleg 23 bentlakót nevelnek a sárpataki otthonban. Ezt szüntetik meg szinte egyetlen tollvonással az ellenőrző hatóságok. A működési engedélyt felfüggesztették, és legfeljebb 30 nap van arra, hogy minden gyereknek új helyet találjanak. A szabványok, statisztikák és jelentések útvesztőjében a gyerek kerül az utolsó helyre – fogalmaz szerkesztőségünkhöz is eljuttatott levelében Nagy Domokos pedagógus, aki a Pál atya vezette sárpataki otthonban foglalkozik az ott élő gyerekekkel.   

Nagy Domokos érdeklődésünkre elmondta: az év elején, amikor az ellenőrző hatóságok Maros megyében is górcső alá helyezték a szociális szolgáltatókat, több mindenbe belekötöttek a sárpataki házaknál, majd nemrég ismét ellenőrzésekre került sor, és ezek nyomán továbbra is azt állították, hogy nem megfelelőek a lakhatási körülmények, a bútorok állapota – amelyek többségét adományba kapta az egyesület – elavult, így május 26-tól három hónapra felfüggesztették a gyermekotthon működését. Az elvárások szerint a gyermekotthonban  olyan körülményeket kellene biztosítani, mint ami egy három-négy csillagos hotelhez hasonlítható.

– Sárpatakon négy házunk van, ahol 23 gyerek nevelkedik, és mind a négynek a működését felfüggesztették. Igaz, hogy régi, lelakott épületről van szó, azonban lehetőségeink szerint állandóan javítgattunk rajta, és igen, vannak hiányosságok, de nem gondolom, hogy ezek olyan súlyosak lennének, hogy be kellene zárni az otthont. Legtöbb ketten laknak egy szobában, van gyerek, akinek saját szobája van, illetve  egyetlen helyzet van, hogy hárman osztoznak egy szobán, de ők hárman testvérek, és együtt szeretnének lenni – tette szóvá a pedagógus.

A gyerekek több mint felének még nem találtak új otthont

A sárpataki házakban élő gyerekek közül a legkisebb tízéves, a legidősebb pedig huszonkettő. A bentlakók nagy része az otthonban nőtt fel, van, aki 12-13 éve ott lakik, a most tizenéves fiatalokat egykor, még óvodásként a jelenlegi nevelőnők gondozták, és a gyerekek testvérként tekintenek egymásra, egy nagy családként élnek együtt.

Az ellenőrző hatóság döntése következtében a gyerekeket más intézményekbe kell átköltöztetni, egy hónap határidőt kaptak ahhoz, hogy a kiskorúak elhelyezését megoldják. Ha azonban a három hónap alatt sikerül is elvégezni a szükséges felújításokat, sajnos ugyanazokat a gyerekeket már jó eséllyel nem kapják vissza.

Mielőtt meghozták a döntést az otthon felfüggesztéséről, az ellenőrzéseket végző intézmények képviselői meg sem kérdezték a gyerekeket, hogy hogyan érzik ott magukat, jó-e nekik a sárpataki otthonban, zavarja-e őket, hogy esetleg nem a legújabb a szobájukban lévő bútor.

– A sárpataki házunkban a bútorzat nagy része kemény fából készült, belekötöttek, hogy nem modern, ócskaságként emlegették. Persze, hogy vannak kifogásolható dolgok, igaz, hogy nincsenek négycsillagos szállóhoz hasonló körülmények, de megvan mindaz, amire a gyerekeknek igazán szükségük van – mondta megkeresésünkre Pál atya, aki szerint sem a gyerekek, sem a gyereknevelés mikéntje nem érdekelte az ellenőröket, csak a papírok. – De nem nyalogatom a sebeimet, hanem arra koncentrálunk, hogyan tovább előre – hangsúlyozta a tőle megszokott alázattal és optimizmussal a 71 éves és több mint tíz műtéten átesett Pál atya, aki az évek során több száz nehéz sorsú gyerek sorsát egyengette.

Azt a feladatot kapta a Jóistentől, hogy gyerekkort teremtsen a kevésbé szerencséseknek

A ferences lelkület – amid van, oszd meg a szegényekkel – és a keresztény szeretet élteti lassan három évtizede a Szent Erzsébet Egyesület munkáját. Pál atya szívügyének és küldetésének tekinti a nehéz sorsú gyerekek felkarolását, mivel úgy érzi, ő azt a feladatot kapta a Jóistentől, hogy gyermekkort teremtsen azoknak a kiskorúaknak, akiknek egyébként ez nem adatott volna meg. Pál atya otthonaiban megsimogatják őket, ha szomorúak, mesét olvasnak nekik ágyba bújás előtt, és tanulnak velük, ha éppen gondot okoz a másnapi lecke. A ferences rendi szerzetes számtalanszor elmesélte, hogy hozzájuk gyakran azok kerültek, akiknek máshol nem sikerült megoldást találni. Telefonáltak a gyermekvédelemtől, hogy van egy gyermek, be tudják-e fogadni. És mindig igen volt a válasz. Ha volt hely, jó, ha nem, akkor szorítottak. Nem számított más, csakis az, hogy van egy gyerek, akinek most van szüksége a segítségükre, akit fel kell karolni, akinek gyermekkort kell biztosítani.

Sírnak és imádkoznak

– A gyerekeket nagyon megviselte a hír, hogy költözniük kell a megszokott otthonukból, együtt imádkozunk és sírunk – jegyezte meg Nagy Domokos, aki szerint sokukról még nem tudják, hová fognak kerülni. Mint mondta, néhány gyerek esetében már találtak megoldást, egy szászrégeni otthon átvállalt hármat, egy szovátai további kettőt, egy lány betöltötte a 18. életévét, így ő kimegy a rendszerből, egy másikat, aki amúgy a keresztlánya, hazaviszi a pedagógus, illetve van gyerek – aki a nagynénjéhez költözik, két lány pedig visszakerül az édesanyjához. 13 gyereknek azonban még nincs megoldva az elhelyezése. Amennyiben a megyében nem kerül számukra hely, más megyében lévő otthonokba kell költöztessék őket.

– Vannak együttműködési szerződéseink gyermekotthonokkal, át is vennének kiskorúakat, de a gond az, hogy nincsenek helyek, Maros megye telített – mutatott rá a pedagógus.

Kívülállóként könnyű azt mondani, hogy elviszik a gyereket egy másik alapítványhoz, amely vállalja az ellátásukat, viszont nem mindegy a gyereknek, aki már egyszer magára maradt, aztán Pál atya szárnyai alá került, ott nőtt fel, megszokott egy közösséget –, hogy új, számára idegen helyre kerül, tehát ismét kap egy pofont az élettől.

Bár a közel három évtized során, amióta a ferences rendi jótevő gyermeknevelésre adta a fejét, számtalanszor kellett szembenéznie anyagi vagy egyéb nehézségekkel, mindig kerültek adakozó kedvű emberek, akik segítettek továbblépni. Remélhetőleg ez most is így lesz, ugyanis jelenleg azon gondolkodnak, hogyan tudják megvalósítani az előírt felújítást, és főleg, hogy miként teremtik elő az ehhez szükséges pénzt, tehát közösségi összefogásra van szükség ahhoz, hogy újra megnyithassák kapuikat a sárpataki házak a nehéz sorsú gyerekek előtt. Aki támogatná ezt a nemes ügyet,  adományozhat a Szent Erzsébet Egyesületnek a következő bankszámlaszámra: RO83RZBR0000060001875752 Asociația Sfânta Elisabeta. A gyűjtés részleteiről Pál atyánál lehet érdeklődni, a 0745-642-914-es telefonszámon.