Parasztváraink egyik ékessége
Barcarozsnyó Brassótól szűk húsz kilométerre, délnyugatra, a Vidombák-patak partján, a Törcsvári-szoros bejáratánál fekszik. Nevének végső forrása valószínűleg a szláv žrŭnovy „malomhoz tartozó”-ból alakult; ebből népetimológiával keletkezhetett a nyelvjárási német alak (első említése 1331-ből: Rosnou) – utóbbi a német Rosenau („rózsaliget”) szónak felel meg. Magyar neve szintén a németből származik, előtagját pedig a helységnévrendezés során a felvidéki Rozsnyótól való megkülönböztethetősége érdekében toldották hozzá. Oklevelek tanúsága szerint a rómaiak Cumidava vagy Comidava néven 106 után castrumot építettek a mai várostól négy kilométerre északkeletre. Valószínű, hogy azonos néven a város határában korábban dák erőd is létezett, de nem világos, hogy a castrum helyén vagy a várhegyen. A castrum 250 körül leégett.
Erdély legdélebbi szász települése
A rozsnyói várat egyes vélemények szerint a német lovagrend építette 1215 körül, mások az első, 1241–1242-es tatár betörés utánra teszik építését.
Első írásos említése 1331-ből való, 1335-ben már ellenállt a tatárok támadásának. A település első lakói szász telepesek voltak, a 14. század végétől költöztek be déli fertályára a görögkeletiek. Őket a korabeli iratok bolgároknak nevezik, de valószínűbb, hogy vlachok lehettek – lakónegyedüket a brassói Bolgárszeghez hasonlóan Belgereynek nevezték.
1421-ben a török dúlta fel a települést. 1427-ben a vár a város birtoka lett. Ugyanebben az évben az itt időző Luxemburgi Zsigmond vásártartási joggal látta el. 1513-ban ismét a török pusztította, 1585-ben leégett.
1612-ben Báthori Gábor foglalta el a várat, miután a védőknek elfogyott az ivóvizük. 1655-ben és 1658-ban a tatár, 1660-ban Mikes Mihály kancellár hadai eredménytelenül ostromolták a várat, de a várost feldúlták.
1688-ban Badeni Lajos őrgróf csapatai fosztották ki. 1708-ban Rabutin serege felégette, majd 1718-ban ismét leégett, 1719-ben pedig pestisjárvány pusztította.
Nehéz volt megközelíteni
A város keleti részén emelkedő százötven méter magas Várhegy tetején épült a kelet-nyugat irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú vár. Két út vezet fel hozzá, az egyik egy könnyebben járható régebbi szekérút, a másik pedig a város főteréről induló meredek gyalogút.
A vár délkeleti szegletében lévő egyetlen, felvonható védőráccsal védett bejáratát, a felette emelkedő négyszög alaprajzú kaputornyot, az eléje épített, megközelítően kör alakú, közel húsz méter átmérőjű, felvonóhíddal megerősített külső védőmű védte. A kaputornyon át az út a háromszög alaprajzú belső udvarba vezet, melynek szélessége körülbelül ötven méter, hosszúsága pedig százhatvan méter.
A keleti fal középső részén egy ötszögletű, ágyúlőrésekkel ellátott kétemeletes védőtornyot, északi végén pedig egy négyszögletes tornyot építettek.
A sziklába vésett kút
A belső vár déli falát két, az északit három négyzet alakú külső torony, a nyugati csúcsban végződő falat pedig egy félkör alakú külső erődítmény védelmezte.
A falak tetejét pártázatos védőfolyosóval látták el, melyek maradványai ma is megfigyelhetők.
A várudvar északnyugati részén van a körülbelül száznegyvenhat méter mélységű kút, melyet 1623 és 1640 között véstek a sziklába.
Az udvart különböző rendeltetésű épületek vették körül, melynek többsége a védőfal belső oldalához épült.
A várudvar sziklás felszínén állt az 1650-ben emelt várkápolna.
A vár épületeinek nagy része összeomlott
A már említett keleti fal északkeleti és délkeleti bástyáitól egy magas védőfal indul ki félkör alakban, közel kétholdnyi területet véve körül; a falak találkozásánál egy erős, négyszög alaprajzú kaputorony épült, melynek maradványai még megtalálhatók.
A vár épületeinek nagy része az 1502. október 26-i földrengéskor az öregtoronnyal és a kápolnával együtt összedőlt.
A romokból új épületeket építettek, az egyikben egykor iskola volt, a másikban pedig múzeum működik.
Comidava, a rómaiak erődje
Egyes vélemények szerint a várat a 13. század elején a II. Endre király által betelepített, de tizenkét év múlva kiűzött német lovagrend építette.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájában ír arról, hogy a német lovagoknak itt – okleveleink tanúsága szerint – Kreutzburg nevű kővárukon kívül négy faváruk volt, de azt nem tudjuk, hogy Rozsnyó köztük volt-e.
Valószínűbbnek látszik, hogy a várat a 14. század végén vagy a 15. század elején építették, hiszen a török gyakran veszélyeztette ezt a vidéket.
A város meglétére egy 1331-ben kelt oklevél személyneve: Johannis et Iacobi fratummegni de Rosnau utal.
Ahogyan felvezetőnkben röviden már mi is említettük, ez évben a Rozsnyai, vagy más néven a Brassai család tagjai Feketehalom várát átadták a királynak, és ezért rokonuk, a hűtlenséggel vádolt Salamon brassai ispán összes birtokait, köztük Rozsnyót is megkapták.
A várat Báthori Gábor ostroma után átalakították
Zsigmond király 1427-ben Rozsnyó királyi mezővárosban keltezi levelét, melyben Maróthi János macsói bánnak birtokokat adományozott.
Ez évben lett a vár Rozsnyó lakóinak birtoka, akik tovább később bővítették és erősítették.
Ebben az időben a település lakói az élelmiszerkészlet és vagyontárgyak biztonságosabb elhelyezésére kamrákat építettek, ahol maguk is menedéket találtak.
Más adatok szerint viszont a várat csak Báthori Gábor 1612. évi ostroma után alakítottak át.
Báthori országos vásár tartását engedélyezi
Zsigmond király gyakran kereste fel a várost, melynek csütörtöki napra vásártartást engedélyezett, és más kiváltságokban is részesítette.
Báthori Gábor 1612-ben nemcsak megerősítette ezeket a kiváltságokat, hanem évi két országos vásár tartását is engedélyezte.
A rozsnyóiaik 1540-ben váruk erősítésére évi huszonöt forint adóelengedésben részesültek, mely összeg azt mutatja, hogy nem lehetett valami nagy vár, hiszen ekkor mindössze egy porkoláb és négy darabont volt az őrség létszáma.
A szászok kétszínű magatartása miatt Báthori elfoglalja a várat
Szintén Kiss Gábor mutat rá arra, hogy egy feljegyzés szerint 1562-ben János Zsigmond is megfordult itt.
1612-ben a szászok kétszínű magatartása miatt Báthori Gábor fejedelem haddal támadt a városra, mire a lakosság a várba menekült.
Báthori kétnapi ostrom után a várat elfoglalta, mivel kút hiányában a védők vize elfogyott, és így kénytelenek voltak megadni magukat.
Orbán szerint viszont Düzmer Péter bíró csak a hetedik nap adta fel a várat a vízhiány miatt.
Egy év múlva a fejedelem megbocsátott, és Törcsvárával együtt Rozsnyót is visszaadta a szászoknak.
1650-ben felépült a vártemplom
Okiratok tanúskodnak arról, hogy a vár kijavítását azonnal megkezdték. A kút kivéséséhez is hozzáfogtak, ami 2 ezer forintba került, és egyes feljegyzések szerint állítólag huszonnyolc évig tartott.
1650-ben felépült a vártemplom és a lelkész lakása is. A jószágok védelmére a vár keleti oldalán kétholdnyi területet fallal kerítettek be, melynek bejáratára erős kaputornyot emeltek.
A vár kiépítésének köszönhetően az 1658. évi tatár betöréskor sikeresen álltak ellen az ostromnak, majd két év múlva, 1660-ban II. Rákóczi György kancellárja, Mikes Mihály is eredménytelenül ostromolta.
1688-ban a szászok nagy örömmel fogadták Badeni Lajos őrgróf csapatait, akik viszont kifosztották a várost.
A földrengés következményei: leomlik az öregtorony, a kápolna…
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kurucok, majd Rabutin serege vonult be, és az utóbbiak 1718-ban fel is gyújtották Rozsnyót.
A tűz átterjedt a várra, épületei a lángok martalékaivá lettek. Alig állították helyre: 1802-ben hatalmas földrengés rázta meg az erődítményt. Leomlott az öregtorony, a kápolna, a raktárak nagy része, a falak pedig megrepedtek.
Miután a vár hadi jelentősége megszűnt, állagával senki sem törődött, így Rozsnyó vára pusztulásnak indult.
Demján László műemlékvédő építész hozzászólása
Erdély délkeleti Kárpát-kanyarulatában, a Keresztény-havasok alatt, a Bucsecs-hegységből eredő Vidombák patak partján épült a hajdani szász mezőváros: 150 m magas mészkősziklás Várhegyén áll az erdélyi Szászföld vagy Királyföld legnagyobb parasztvára. A vár mai erődítményformáját a Báthori Gábor, akkori erdélyi fejedelemnek az 1611–1612-es, a szászok lázadásainak leverésére indított hadjárata utáni időszaknak köszönheti. A kelet-nyugat irányú, hosszant elhúzódó, szabálytalan körvonalú építményt, azaz alsó – állatudvart – és felső védvárat, két oda vezető útról közelíthették meg, a nyugati oldalon merőlegesen felkapaszkodó gyalogos vagy lovasútról, illetve a várdombra felcsigázó, keleti oldalra érkező szekérútról.
A fontosabb erődített központok megtagadják a fejedelmi parancsokat
Tudnunk kell Báthoriról, hogy ez idő tájt vette fel Havasalföld fejedelmének címét, miután elűzte Şerban Radul uralkodót, és készült a helyére testvérét, Endrét ültetni. Mint érdekesség, a törökök által elfogadott „Delikiral”, azaz a „bohókás király” így Tergovics (Târgoviște) székhelyét éppolyan fejedelmi fővárossá minősítette, mint a korábban szászoktól elfoglalt Nagyszeben vagy a fejedelmi Gyulafehérvárt.
Közben az elégedetlenkedő brassói szászok Weiss Mihály főbírájuk vezetésével polgárháborús belső lázadást robbantottak ki. A szászföldi ellenállás vezérének felhívására a fontosabb erődített központok megtagadták a fejedelmi parancsokat. Ezért indult el a már bevett Szeben várából Báthori serege lovas hajdúkkal és a székely hadosztályokkal megerősítve, hogy rendet teremtsen. Mika Sándor feljegyzéseiben (1893, Budapest) korhű módon leírja a fejedelem szász erődvárakkal vívott ütközeteit, így a rozsnyói csatákat is.
A többnapos ütközetet megelőzően, már a feketehalomi erődítés elfoglalása után, elrettentésképpen húsz védő katonát és több ott harcoló hétfalusi csángót húzatott karóba vagy akasztatott fel. Stratégiailag a Havasalföldről átjövő főút egyik legfontosabb vámközpontja volt, ezért is volt lényeges az erdélyieknek Barcarozsnyó visszaszerzése a brassói lázadóktól.
A szomszédos déli hegyről ágyúkkal támadták a már korábban védősáncokkal körbevett és végleg lezárt várat. A fent említett történetírót idézve: „…a fejedelem az ostromot folytatta, és a rozsnyóiak a fölmentés reményéről most már lemondva, miután ivóvizük nem volt, és a benlévő oláhok is zúgolódtak, április 3-ikán a várost föladták. Életöket és vagyonukat megtartották, de a várat fejedelmi őrség szállotta meg…”
Hát így történt a parasztvár hajdani bővítésének szükségszerűsége, amely több évszádon át formáját megtartva, felújítva kerülhet a mai történelemkedvelő érdeklődők és turisták előtt bemutatásra.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Összeállításunkat szakembereink véleményezésével – ugyanakkor Barcarozsnyó régi templomaival – a következő lapszámunkban még kiegészítjük.
