Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2023-02-06 17:00:00
Ismét megszervezte KÉSZLETT című műhelykonferenciáját a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Színháztudományi Szakbizottsága. Az évente egyszer sorra kerülő előadás-sorozat a kutatás jelenlegi állapotát igyekszik bemutatni a szakmai nyilvánosságnak, és az egymást provokáló témák, folyamatok, kérdések számára kíván beszédteret teremteni. A frissen elkészült kutatási anyag módszereket problematizál, a kapcsolódásra kész eredményeket, az erdélyi színháztudományi kutatás trendjeit aktív és folyamatban levő készletként mutatja fel. A rendezvény február 6-án volt.
A délelőtt 10 órakor kezdődő, negyedik alkalommal megszervezett konferencián Ungvári Zrínyi Ildikó, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára, az első blokk moderátora köszöntötte a résztvevőket, és elmondta, hogy a rendezvény az erdélyi színháztudományi tudáskészlet összerakásán fáradozik, és műhelykonferencia lévén, gondolkodásában szükségesek a tág perspektívák, amelyeket a színháztudománnyal határos területek és témák biztosítanak.
Az előadás-sorozatot Virginás Andrea médiakutató, egyetemi docens (Sapientia Eerdélyi Magyar Tudományegyetem, Babeş–Bolyai Tudományegyetem) kezdte (Színész)nők sztárszerepben? Filmpéldák és teatralitás című értekezésével, amelyben a filmbeli teatralitást, a filmsztár fogalmát és mibenlétét, a magyar filmgyártást az 1989 előtti, az államszocialista és a posztkommunista gyártási időszakokban, valamint a kis nemzeti filmsztár fogalmát és annak a teatralitással való kapcsolatát vizsgálta, utóbbit Esterházy Ágnes, Törőcsik Mari és Ónodi Eszter munkásságán keresztül.
Keszeg Vilmos néprajzkutató, professor emeritus (Magyar Néprajz és Antropológia Intézet, Babeş–Bolyai Tudományegyetem) A nevetéskultúra változatai Romániában (integrált, ellen-, fogyasztói kultúra) címmel tartott előadást, amelynek keretében többek között az intézményesített nevetésről, a nevetésről mint ellenkultúráról, a romániai politikai viccekről, a nevettető médiáról, a „humorrezsimekről” szólt.
A Bartha Katalin Ágnes (Babeş–Bolyai Tudományegyetem) által moderált második blokk kezdetén Mihály Emőke (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) Balázs Béla politikai színháza címmel tartott előadást. Berlini emigrációja idején Balázs Bertolt Brechttel, Egon Erwin Kisch-sel, Johannes R. Becherrel, Ernst Tollerrel és Heinrich Mann-nal együtt tagja volt Erwin Piscator nollendorfplatzi avantgárd színháza drámaírói csapatának. Mihály Emőke arról beszélt előadásában, hogy mit jelentett a színház mint társadalmi és politikai cselekvés Balázs Béla számára különböző művészi-alkotói és elméletírói korszakaiban.
Csizmadia Imola (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) Látványértelmezés a helyspecifikus színházi térben című értekezése azon színházi jelenségre reflektált, amely az előadásnak a dobozszínpadból a valós, azaz a környezeti (fizikai vagy „talált”) (élet)térbe való kikerülését jelenti, kutatása az environmentális előadások képalkotási analízise, illetve a kép vagy látványalkotás logikája, dramaturgiája megértésének rendelődik alá.
Tasnády-Sáhy Péter (Babeş–Bolyai Tudományegyetem) A megtestesülés mint heterotópia című előadásában elsőéves doktoranduszként a megtestesülés belső folyamatait vizsgálta a Practice as Research projekt keretében, célja egy olyan praxis kidolgozása, amely a nyugati filozófián alapuló elméleti modellt kínál a megtestesülés belső folyamatainak vizsgálatára, illetve az ezen folyamatokat láthatóvá tevő technikák elemzésére.
Szőke Dalma Zsuzsanna (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) A talált tér variációi című dolgozatában annak a megfogalmazására és leírására tett kísérletet, hogy miben különböznek bizonyos talált térben játszódó előadások, hogy milyen típusú talált terek vannak, illetve hogy hogyan alakul azoknak a nézőtérrel való párbeszéde, valamint milyen más talált elemek figyelhetőek meg az előadásban, és azokkal milyen fajta kommunikációt tudnak létrehozni.
A harmadik, ismét Ungvári Zrínyi Ildikó által moderált blokk keretében Böjthe Pál (Babeş–Bolyai Tudományegyetem) Silviu Purcărete színházi rendező operarendezéseiről, ezen belül pedig az operarendezéseibe beépített humorról és játékosságról szólt Amikor a színházi rendező operát rendez: humor és játékosság Silviu Purcărete operarendezéseiben című előadása során.
Szigeti Szenner Szilárd (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) Közönségszervezés a közösségi oldalakon. Kommunikáció 2.0 – Székelyföldi színházak a közösségi platformokon című dolgozatának kiindulópontjaként azt a kérdést fogalmazta meg, hogy az információval elárasztott célközönség elérésében az internet hogyan segítheti a színházak kommunikációját, illetve hogy egy teljesen új piac megjelenését jelenti, vagy csupán egy lehetőséget az üzenetek eljuttatására?
Bartha Katalin Ágnes (Babeş–Bolyai Tudományegyetem) Mitikus anyag színpadi újrajátszásai című előadása Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című alkalmi darabja bemutatója (a Pesti Magyar Színház megnyitóján mutatták be 1837 augusztusában) performatív erejének és hatásának kulcsait, illetve a premiert követő 19. és 20. századi pesti és kolozsvári újrajátszások, átiratok megvalósulásait vizsgálta.
Színházi fordítás az ökonómián túl című értekezésében Jankó-Szép Yvette (Babeş–Bolyai Tudományegyetem) finn kortárs szerzői színházzal foglalkozó fordítóként és kutatóként arra reflektált, hogy a színházi fordítástudomány milyen ötletekkel szolgálhat a periférikus európai színházi „ökoszisztémák” közötti, fenntartható színházi cserekapcsolatokban.
A konferencia negyedik blokkját Lázok János, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára moderálta. A látható hangjáték című előadásának keretében Palocsay Kata (Babeş–Bolyai Tudományegyetem) a tavaly novemberben a BBTE színészhallgatóival létrehozott és több kolozsvári és vidéki iskolában tantermi előadásként játszott Huszárok a padsorban – János vitéz össz-visszhangzatok című rendhagyó hangjátékról beszélt, illetve arról, hogy ez a hat részből álló, izgalmas pedagógiai eszköznek is bizonyuló interaktív kísérlet hogyan villantotta fel a hangon keresztül megtapasztalt test élményét.