Jelek, jelképek az idő sodrásában

Gondolatok Kozma Rozália egyéni tárlatáról

Három hétre a marosvásárhelyi Bernády Galéria kárpitdíszbe öltözött. A tárlatnyitó napja, április 28. óta sokan látták és megcsodálták Kozma Rozália szőnyegeit, a kulturális központ földszinti termeit érzelemmel, értelemmel, a textilművészet metaforikus és hangulatteremtő erejét gazdagon felmutató monumentális munkákkal, látványos installációkkal feltöltő alkotásait. A művésznő Idősodrásban című kiállításának anyaga több más rendezvénynek is ünnepi keretet biztosított az eltelt napokban, újra tudatosítva a közönségben, hogy Kozma Rozália e dinamikusan fejlődő, mindig megújulásra kész művészeti ág egyik leglelkesebb, legkitartóbban alkotó honi képviselője, akinél a sajátos testet, formát, karakteres koloritot öltő elmélyült gondolat éppoly fontos, mint a szemet, lelket gyönyörködtető dekorativitás. A kettősség sok egyébben is fellelhető ezen az egyéni tárlaton. Idő és tér, múlt és jelen, hagyomány és megújulás, szülőföld és nagyvilág, család és emberiség, tudás és érzékelés, harmónia és disszonancia, állandóság és átváltozás egyaránt tetten érhető a válogatott anyagban. A kiállító 2004-től napjainkig készült méretes gobelinjeiből, több dimenziós műveiből, minitextiljeiből ismerhetnek meg huszonvalahányat az érdeklődők. A bemutatásra szánt textíliákból volt, amit haza kellett vinni, nem fértek fel a falakra. A rövid ideje befejezett, jelentőségében igazán kiemelkedő kompozíció, a Bolyai-szellem viszont ott lehet a kiállításon, és az őt megillető fő helyre került, méltóképpen kapcsolódva a Bolyai főgimnázium, az egykori Református Kollégium névadó ünnepségének idei 65. évfordulójához. Közel egy évet dolgozott rajta a művésznő, de nála ez nem újdonság, nem vonakodik a munkaigényes feladatoktól, s alkotói elkötelezettségét az is tanúsítja, hogy az egyéni kezdeményezéseken túl, a Magyar Kárpitművészek Egyesületének tagjaként közös munkákat is felvállal, több monumentális kollektív faliszőnyegbe szervesült már az ő tudása, tehetsége is. 

„A Bolyai-szellem híd Marosvásárhely és Göttinga, Marosvásárhely és Európa között. Világít, figyelmeztet, megvéd és kötelez” – írta a Bolyai-kutató dr. Kozma Béla. Az unokahúg Kozma Rozália ezt a gondolatot beleszőtte a kárpitba, amelyről a két Bolyai szuggesztív portréja néz szembe a tárlatlátogatóval. De van ott még bőven betű és szám, szó és ábra, kézirat és tételtöredék, annak a felbecsülhetetlen hagyatéknak a textilművészi tükre, amit a két vásárhelyi kiválóság ránk hagyott. A művésznő különben önként választott erőpróbaként több munkájába is előszeretettel komponál bele nyomtatott betűs vagy kéziratos szövegrészeket, ezzel is jelezve, a kárpit nem csak díszítésre alkalmas, üzenethordozóként is nagy figyelmet érdemel. A tárlat másik impozáns darabja a Metamorfózis, amely a római aranykor költő óriásának, Ovidiusnak állít pompás vizuális emléket, görög betűs változatban keretezi be a kék dominanciájú kompozíciót, Kozma Rozália saját ars poeticájaként is értelmezhető idézettel az Átváltozások I. könyvéből: „Új alakokká vált testekről indít a lelkem szólani: isteneink! (hisz ez is mind általatok lett), adjatok ihletet, és a világ eredő idejétől végéig, az én koromig legyetek vezetői dalomnak.” 

Az ihlet kifogyhatatlannak tűnik az ő esetében. Akkor is, ha már nem a hagyományos írásmód, hanem a kódok nyelvén van mondanivalója. Legyen az napjaink számítógépes nyelvezete vagy az óegyiptomi hieroglifák jelrendszere. Erre példa a Kód című négyosztatú, illetve négyzetes felépítésű kárpit, amely emberi léptékkel hatalmas időintervallumot ölel át. A jelek, jelképek különben más összefüggésben, felépítésben is érzékeltethetik a nemzedékek stafétáját, váltakozását. Esetenként időrendet is felfedezhetünk bennük. Mint a tárlat legnagyobb szőnyegénél, a Jelek, jelentések címűnél. Ez a nagyterem egyik teljes falát betölti. Lenyűgöző a motívumok ritmusa, dinamikája a hat méter hosszú alkotáson. Az egész család együttes munkájára volt szükség, amikor a három részből álló kompozíciót összeillesztették, és a falra helyezték. A család egyébként nagyon fontos Kozma Rozália számára. Azért is, mert az embernek nélkülözhetetlenek az ilyen szoros kötelékek, de azért is, mert tudja, közvetlen családja megértő támogatása nélkül nem élhetne ilyen intenzitással az alkotómunkának. Minderről vall az Idősodrásban című ihletett kárpit, amelybe beleszőtte a családtagok portréit.

Arccal vagy anélkül, csupán jelzésekben, jelképekben, mindenik szőnyegben, installációban van valami emberi. Akkor is, ha a szellem, a tehetség valamelyik nagy reprezentánsát, mondjuk Liszt Ferencet, netán a képzőművész Joan Mirót idézi meg, vagy csak a Káoszt a rendben, a Jin-jang univerzális párosát, a Szempontok különös téregyüttesét, vagy az Evolúció jelrendszerét és így tovább. És akkor a játékosságról, ami szintén átszövi a kiállítás egészét, még nem is szóltunk. Ennek felfedezését is a tárlatot még ezután meglátogatók figyelmébe ajánlom.