A hagyás változatai
2012-04-03 14:44:31
- Joó Kristóf
Két (majdnem) szépirodalmi „vegyértékű” szöveg, bennük egy-egy ormótlan szótévesztés. Pontosabban – miért szépítsük?! – hiba.
„Mielőtt Snyder útra kelt volna, minden pótolandó munkafolyamatról körültekintően hagyatkozott társainak” – olvasom egy magyarra átültetett útleírásban. Máshol meg: „Sohase feledd, mi vakon a tapasztalataidra hagyakozunk, s az ízlésre, amely bölcsőd volt és iskolánk lett.”
Két (majdnem) szépirodalmi „vegyértékű” szöveg, bennük egy-egy ormótlan szótévesztés. Pontosabban – miért szépítsük?! – hiba. Természetesen a hagyakozik és hagyatkozik szavakra kell összpontosítanunk. Hasonló szavak, és bizony gyakran tévesztik őket. Tisztázzuk tehát a két szó jelentését!
A hagyakozik nem jelent mást, mint hogy végrendelkezik, illetve távozása előtt utasításokat ad. Ebben az összefüggésben az, aki hagyakozik, az az örökhagyó (aki tehát örökséget hagy maga után). A hagyaték tehát olyan szellemi és anyagi javak állománya, amelyet örökségként osztanak szét a hátramaradott családtagok vagy más kedvezményezettek között; a szó másodlagos jelentése pedig: egy elhalt alkotó személyiség összes hátrahagyott, kiadatlan műve.
A hagyatkozik jelentése ezzel szemben: ’valakire, valamire rábízza magát’.
A fentiek fényében egyértelmű, hogy az első példamondatban (amely Snyder útra kelésére hivatkozik) hagyakozásról, nem pedig hagyatkozásról van szó, hiszen ez épp a „távozása előtt utasításokat ad” esetét meríti ki. A dolgot azonban kissé bonyolítja, hogy a ’végrendelkezik’ fogalomnak bizonyos tájakon tényleg azt a szót feleltetik meg, hogy hagyatkozik – erre az Értelmező kéziszótár is utal egyébként –, mégis úgy gondoljuk, az egyértelműségre való törekvés jegyében az irodalmi köznyelvben meg kellene védenünk a hagyakozik jogait.
A második példamondatban pedig természetesen a tapasztalatokra való ráhagyatkozás jelentéséről van szó.
A hagy szó(gyök) amúgy ősi, uráli kori szó, amely gazdag szócsalád alapja lett. A hagyakozik 1731-ben tűnik fel először írott szövegben, a hagyatkozik pedig csupán 1892-ben – miközben a hagyaték egy bő évszázaddal korábban (1784)!
S ha már itt tartunk, vessünk egy pillantást arra a szavunkra is, hogy hagyján! Kevesen gondolnák, hogy ez eredetileg egy szóösszetétel, amely a „hadd járjon”, illetve „hagyd, hogy járjon” értelmet hordozta. A szerkezet összevonása eredményezte mai hagyján határozószavunkat, amellyel leggyakrabban abban a logikai rendben találkozunk, hogy „az még csak hagyján, hogy…, de…”. Van azonban olyan eset is, hogy a hagyján – állítmány!: „Nem elég magas, nem elég szép, nem elég fényes stb., de… hagyján!”
Gondolom, nem vagyok egyedül abban, hogy időről időre feltűnik, mennyire „kiküszöböli” a magyarországi köznyelv a hadd szót (pl. „Hadd emlékeztessek…”), s ehelyett – hibásan! – hagy formát használ („Hagy emlékeztessek…”). A kamerák előtt nyilatkozóktól lépten-nyomon hallani ezt a szótévesztést, amely hovatovább a hadd erőteljes térvesztéséhez vezet, vagyis gyaníthatólag előbb-utóbb ki fog kopni a nyelvünkből.
Kár lesz érte.
