A természet kalendáriuma (DCXCIII.)

*Gyertyát gyújtok, s túl a lángon árnyékba borul az egész világ

Lassan égi karokból puszta földre

hull a világ, mint a falevelek,

és a megüresedett hangközökbe

az ádáz szelek besüvöltenek.

Dermed a táj, mint emberben az Isten,

föloldozhatatlan rend az idő:

akkor is múlik, ha már semmi sincsen,

ami a jövőbe átmenthető,

mert eltévedt a saját dzsungelében

a véget osztogató végtelen,

és nincs irány, amit hit, ész fölérjen,

ha nincs cél, ami értelmet teremt.

Céllal játszani nem mer képzelet sem,

fél kudarcától minden gondolat.

Az elhulló kis emlékezetekben

az avar földobog a hó alatt,

és bár az oltalomból kihullt régen

a szó is, ami bent sikolt, remeg,

fájdalma úgy zeng át a messzeségen,

hogy fölriasztja az emlékeket.

Nem értelemmel, hittel, gondolattal,

csak életösztönnel sikolt belénk

a folytatás. Kevés, ami marasztal,

tán még egy sikolyhoz nem lesz elég.

Őszidő. Gál Éva Emese versével indulok október utolsó napjáról körbenézni november elején természeti és kultúrtörténeti események között. Kedves Olvasóm, útitársnak várlak.

1517. október 31. E napon függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit Luther Márton.

1885-ben ugyane napon költözött az örökkévalóságba Altorjai Apor Károly jogász, borász, fényképész. Az erdélyi kancellár fia iskoláit Nagybányán kezdte, Pozsonyban folytatta, majd a bécsi Theresianumban végezte. Már táblai ülnök Marosvásárhelyen, és az erdélyi országgyűlésnek is tagja volt, amikor a ’48-as szabadságharcban nemzetőrként vett részt. A forradalom bukása után menekült, de már ’49 végén visszatért Erdélybe. Végül 1869. május elejétől az újonnan fölállított marosvásárhelyi királyi ítélőtábla elnöke. Egyike volt Erdély legkitűnőbb gazdáinak, különösen a gyümölcs- és bortermelés terén. 1868-as évjáratú rajnai rizling bora érmet nyert az 1873. évi bécsi világkiállításon. Az ország egyik első amatőr fényképésze volt. Kolozsváron Marastoni Jakabtól tanult, akitől megvásárolta fényképész-felszerelését is. A Székely Művelődési és Közgazdasági Egyletnek, az Erdélyi Gazdasági Egyesületnek és megalakulása pillanatától, 1879-től a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak is elnöke volt. Néhány elbeszélés, vers és humoros cikk közlése után csak elvétve írt néhány politikai és közgazdasági cikket (például: A székely örökség történelmi és jogi szempontból, M.-Vásárhely. 1868; A zöld takarmány elvermeléséről és eltartásáról, Marosvásárhely, 1883). Értékes, 12 000 kötetből álló könyvtárát részben, az 1848–49-i magyar szabadságharcot illető igen gazdag aprónyomtatvány-gyűjteményét az Erdélyi Nemzeti Múzeumnak hagyományozta.

November a ködök hónapja.

Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.

Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.

Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.

Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.

Akárcsak Fekete István, akinek a Vadásznovellák című kötetéből vettem a fentebbi sorokat, jómagam is szeretek ködben sétálgatni, mert tudom, egyszer csak valahol, tetőre érve, rám kandikál a köd mögül a nap.

November első két-három napja a halottak kultuszát szolgálja, de nem római hagyatékképpen, hanem kelta befolyás alatt. A november elsejei mindenszenteket Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott halottak napját pedig Kr. u. 998 óta tartja meg az egyház. Ekkor szólal meg igazában az emberiség egész halálfélelme, amely a mágikus koroknak egyik leghatalmasabb szellemi mozgatóereje volt.

A hónapot a középkortól kezdve őszi lombszín ruhájú, repülő ifjú jelképezi, fején bogyós olajágkoszorúval (a mediterráneumban november az olajbogyószüret kezdete). November egy másik antik eredetű jelképe, a nyilazó vagy nőrabló kentaur a Nyilast személyesíti meg. Mezőgazdasági munkák szerint ökrökkel szántó, vető, disznókat makkoltató pásztor volt (a helyi éghajlattól függően) november jelképe.

Ha esős mindenszentek,

Sok hó lesz rá, figyeljetek!

November elsején, 1900-ban született Bruckner Győző, a szerves kémia egyik legjelentősebb magyar kutatója, Szent-Györgyi Albert munkatársa. Tudományos munkásságának szegedi időszakára esik a reverzibilis N-O acil vándorlás felfedezése. A Szent-Györgyi által felfedezett P-vitamin kémiai szerkezetét közös munkával tisztázták. Ez a felfedezés gyakorlati szempontból is jelentős, mert a görcsoldó hatású izokinolinok (pl. a papaverin) ma is fontos szereppel bírnak. Legjelentősebb tudományos eredménye a természetes poliglutaminsavak szerkezetvizsgálata és szintézise – ezen alapulnak a peptidkémiai kutatások.

November 1-jén, 2000-ben halt meg Kozma Béla tanár, 1954–63 között egykori alma materének igazgatója. 1956-ban az iskola felvette Bolyai Farkas nevét, s a Bolyaiak terén felavatták a Bolyaiak szobrát. Bolyai-kutatóként 1994-ben jelent meg könyve a Mentor Kiadónál, Bolyai Farkas aforizmái cím alatt.

Veled álmodtam. Csendszürke kabátban

voltál. Takarta gyűrődéseid.

Megöleltelek. Nagyon, nagyon fáztam.

Nem volt abban a csendszürke kabátban

élet, ami testével melegít,

csak fájdalom volt, vesztés és hiány (…)

– veszem kölcsön a szót Gál Éva Emese Álom, halottak napján című verséből – 

Most gyertyát gyújtok érted, s túl a lángon

árnyékba borul az egész világ.

A gyertyafény az arcomba világít (…)

Az első magyar természetfotós, Divald Károly gyógyszerész – (Wágner Józseffel együtt) a magyarországi első erdőtörvény megalkotójának, Divald Adolf erdőmérnöknek az öccse – 1830. november 2-án született Selmecbányán. Elsőként jutott fel kamerájával a Magas-Tátra hegyormaira. Tevékenységének izgalmas területe a barlangfotózás. Fényképsorozatokat készített többek között az aggteleki barlangokról is. (Egy ilyen sorozata volt egykor a Marosvásárhelyi Református Kollégium természetrajztárának tulajdonában is.)

November van, torlódnak a fellegek,

sejteni csak, a déli nap hol lebeg:

hályogosan meg-megvilágul az ég,

mint mikor vak nyitja-hunyja holt 

szemét.

Csuklik, felsír a nyírerdő, elcsitul,

tanít dalra már engem is magyarul.

Morog a tó, hab-fogait felfedi,

a dühödt szél visszafelé tereli.

Hajlik a nyír, meghajol és visszavág,

úgy tagolja az ősz konok ritmusát.

Arra lépek, meg-megállva s hirtelen

nekifutva, mikor nem is tervezem.

Száll kiáltva, száll az égre, visszaszáll

s felcsap újra, lecsap újra, írja már

az ős baj lázvonalát a láthatár

sötétszürke táblájára a madár.

– írta az 1902. november 2-án született Illyés Gyula a Hajlik a nyír… című versében.

November 3. Hubertus, a vadászok, erdészek, lövészcéhek védőszentjének napja. Lüttich első püspöke előtt († Kr. u. 727) egy nagypénteki vadászaton szarvai közt keresztet viselő szarvas jelent meg. Stóláját mindmáig ott őrzik, sokáig azokra tették, akiket veszett kutya harapott meg.

November 3. a magyar tudománytörténet két nagy eseménye.

1823-ban kelt Bolyai János temesvári levele.

200 évvel ezelőtt, 1825-ben e napon ajánlotta fel Széchenyi István összes birtokainak egyévi jövedelmét egy tudós társaság létesítésére.

A magyar tudósok világtalálkozóján 1996-ban döntés született arról, hogy ez a nap a magyar tudomány napja.

Ha kél a nap, barázda vár,

Zajos már a mezős határ.

Én is ekém után állok,

A barázdán végig szántok.

Ekém után nem hull babér,

Hálát adok még is azér.

Itt zengem el hála-dalom

Visszhangot ád völgy és halom.

Hol a harmat gyöngye ragyog,

A természet fia vagyok!

Mintha csak november ősi jelképe szólalna meg a Csehétfalván 1895. november 5-én született Izsák Domokosnak a Fehér kenyér magvetője című versében.

Bár a szívem másra vágyott,

Járni magas iskolákat,

Hol tudástól nő a szárnyunk

– Azzal messze-messze szálltunk! –,

Az ősi rög itt marasztott.

Irtsak gyomot és aszatot!

Álom volt a vágyam csupán,

Vígan megyek ekém után.

Hol a harmat gyöngye ragyog:

A természet fia vagyok.

Hull a mag az ősi rögbe,

Temetője föld göröngye.

Mag halála: Föltámadás!

Sírok fölött új aratás.

Szálljon szívből a hála-dal,

Bánat szálltán az vigasztal,

Hol a harmat gyöngye ragyog,

A természet fia vagyok.

A hat elemit végzett költő 1946–48-ban országgyűlési képviselő, a Magyar Népi Szövetség parlamenti csoportjának tagja volt. Tehetségére Gyallay Domokos figyelt fel, első versei a Magyar Népben jelentek meg 1927-ben. Verseskötete, a Dalok erdőn, mezőn… Tompa László bevezetőjével 1935-ben Kolozsváron jelent meg. Az 1970-es években újra felfedezték; riportjai és cikkei jelentek meg a Falvak Dolgozó Népében.

November 6-át 2001-ben az ENSZ a környezet háború és fegyveres konfliktus során történő kifosztásának megelőzéséért vívott küzdelem nemzetközi napjává nyilvánította.

Hogy egy fegyveres konfliktus milyen mértékben károsítja az ökoszisztémát és a természeti erőforrásokat – átnyúlva országhatárokon és generációkon? Sajnos épp most tapasztaljuk…

Év végére talán megszületik a béke…

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2025-ben, a reformáció emléknapján.