Küküllővári anziksz

Küküllővárról nem sokat tudtam. Így aztán nemrég elmentünk barátaimmal szemügyre venni. Először utánanéztem, miért is fontos az erdélyi és egyetemes magyarság, az erdélyi épített örökség számára.

Küküllővárról nem sokat tudtam. Így aztán nemrég elmentünk barátaimmal szemügyre venni. Először utánanéztem, miért is fontos az erdélyi és egyetemes magyarság, az erdélyi épített örökség számára. Tudatlanságomat szinte szégyelltem, amikor kiderült, hogy „Küküllő(vár) (Cuculiense Castrum, Kümelburg) Árpád-kori település. Nevét 1177-ben említette először oklevél Cuculiensis castri néven. (…). Vára a 11. század óta a vármegye székhelye, első egyháza pedig a küküllei esperesség központja volt”. Eredeti 13. századi vára a Küküllő partján volt, 1241 tavaszán a tatárok a várat elpusztították, állítólag ekkor 30.000 ide menekült embert öltek meg. Királyi vár, 1319-ben még az erdélyi vajdához tartozik.

Hunyadi Mátyás Csicsó várával együtt ajándékba adta Moldva fejedelmének, aki vazallusa volt. Mai kései reneszánsz formájú vára a 16. században épült, majd átépítették. A vár utolsó moldvai hűbérura Petru Rareş, akitől I. János király elvette, mert átpártolt a Habsburgokhoz, I. Ferdinánd királyhoz. Több uradalommal együtt feleségének, Izabella királynénak adta jegyajándékul. Később a vár az erdélyi fejedelmek birtokába került, és az övék maradt Apafi Mihály uralkodásáig, aki sokszor tartózkodott itt huzamosabb ideig. Halála után a királyi kincstárra szállt, a kincstártól 1764-ben a Bethlen család kapta meg. 1764-ben gr. Bethlen Miklós átalakíttatta, csúcsos tetőket húzatott rá és lépcsőházat építtetett elé. A négyszögletes, sarkain kerek tornyokkal ellátott épületet később a Haller família lakta.

Az utolsó, Vásárhelyen élő Haller gróftól vásárolta meg Claudiu Necşulescu, még a 90-es években a zsidvei pezsgőgyár tulajdonosa azzal a feltétellel, hogy nem változtathat a kastély kinézetén. Látogatása csupán csoportok számára, előjegyzéssel és borkóstolóval együtt lehetséges. De ki tartja majd be ezt a feltételt hosszú távon? Hát egy idegen, akinek semmi kötődése, csak a pénzt látja benne, biztos nem. Úgyhogy hosszú távon kipipálhatjuk.

Akár a paparazzók, körülszaglásztuk, fényképeztük a magas kerítéssel körülzárt, egyébként így is impozáns épületet, de bemenni nem lehetett, a kapus mint cerberus őrizte a bejáratot. A kerítés résein, testi épségünket és fényképezőgépeinkét is kockáztatva, sikerült legalább néhány fotót készítenünk a falu felett, a domboldalon fekvő, a vidékre csodálatos kilátást nyújtó várkastélyról. Azzal a benyomással maradtunk, hogy ismét kirekesztettek, de ezért már csak mi vagyunk a vétkesek.

Hogyan is sáfárkodunk visszakapott javainkkal? Jutott eszembe mindez abból az alkalomból, hogy Keresd kastélyát méltó és példamutató nagyvonalúsággal a Böjte Csaba testvér alapítványának adományozták a Bethlen család leszármazottai, amire még a román sajtó is felkapta a fejét.

Küküllővár sorsa viszont megpecsételődött az erdélyi magyar kultúra számára. A látogatók kitiltva, csak sóvárogva, messziről nézhetjük, hogy örökre elveszett számunkra, mert nem lesz még egy János király, aki visszavegye a regáti tulajdonostól.