Lebegés, ragyogás Sajgó Ilona egyéni tárlatán

„Nem szűnik a játék varázsa”, üzeni a varázslatos költő, Weöres Sándor, és szinte hallani, érezni vélem a Vers a színházról bűvös szavakat egybefonó mágikus ritmusát, ahogy azt Kilyén Ilka művésznő március 27-én elénk idézte Sajgó Ilona egyéni kiállításának megnyitóján a marosvásárhelyi Bernády Házban. Véletlen, hogy a tárlatnyitó éppen a színház világnapján zajlott, de szerencsés az egybeesés, hiszen a textilművész jubileumi bemutatkozása Thália, illetve az egymással versengő, egymásra ható múzsák világából is sok mindent behozott, stílusosabban egybeszőtt. „Ott benn a tünemények suhognak, /lámpás éjszakában ragyognak, /a színek fémessé szépülnek, / szavakból paloták épülnek.” Akárha ide is születhetett volna a költemény, csupán a szavakat kellene fonallal, csipkével, selyemmel, zsinórral, bársonnyal, szőttessel, ingdíszek pompájával felcserélnünk. És egy kis nézői képzelettel gazdagítva, máris szemünk előtt emelkedhetnek a mesebeli paloták, égig érnek az életfák, mélyülnek az ősi gyökerek, csodákat ígérnek a mesék, elkápráztatnak a tavasz és az ősz fényei, körbetáncolnak az erdőtündérek. És még mi minden történik, ha királykisasszonnyá változik Hamupipőke, és megelevenedik a színpad, modellekkel népesül be a kifutó, álomból valósággá válik az első fellépés élménye, érzékelhető lesz az élet diadala, és felragyog a lélek arca. Túl szép mindez, hogy így igaz legyen? Bizonyára, de az alkotóművész ezt is megteheti, ilyesmit is láttathat, ha ilyenné szeretné varázsolni a világot. Vagy éppen maga szellemül át ilyen emelkedett lélekállapotba, amikor sző, fest, rajzol, textíliát formál át újabb kompozícióvá. Ne csodálkozzunk ilyenszerű törekvésén. Sajgó Ilona bevallottan azt akarja, hogy beavassa követőit az alkotási folyamat szépségébe. Ezt a 75. életévét emlékezetesebbé tevő, mostani textilművészeti és festészeti tárlatának felcíme is tudatosítja. 22 méretes faliszőnyeg és 10 akrilkép, reprezentatív válogatás mutatja be, mi foglalkoztatta az elmúlt néhány évtizedben, főleg az utóbbiban. Több mint fél évszázados alkotói pályája első felében készült látványos kárpitjait hiába keressük, azokat a rengeteg időt és munkát igénybe vett, nagyszerű szőtteseket tönkretették a molyok. Lesújtó veszteség, de kellő lelkierővel sikerült túllépnie rajta. Kikezdhetetlen anyagokkal, vegyes technikával, sok-sok ötlettel dúsított újabb alkotási folyamata is rá jellemző, karakteres látványvilágot hozott létre. Ez is, akárcsak a korábbiak, a szülőföld, a népművészetben, népi mesterségekben kiapadhatatlan Gyergyói medence, a különleges művészi tehetségeket szülő Gyergyóalfalu talajába gyökerezik. És Marosvásárhely szellemi pezsgésébe ágyazódva, az Ariadne-mozgalom s a rendszeresen látogatott alkotótáborok ösztönző erejére alapozva teljesedett ki. Munkái hol puritán egyszerűségben, hogy sokat sejtető dekoratív gazdagságban ejtik rabul a szemlélőket. Külön figyelmet érdemel, milyen szerves, mennyire magától adódó a faliszőnyegek és az akrilképek egymásra hatása. Azt a benyomást keltik, hogy felragyog általuk a Bernády Galéria. Aki jó napot szeretne szerezni magának, nézze meg a kiállítást.