2024. november 13., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ágoston Hugó: Vásárhelyi öregfiú honatyákat faggatunk

  • 2016-10-07 12:08:36

Vásárhelyi képviselő öregfiúk, hogy vagyunk –
Most, hogy újabb mandátumért többé már nem indulunk?
 
Ugye azért szép kaland volt? – néha siker, egy-két seb…
Maradnak is utánatok vélemények s kérdések…
 
Először is, mit éreztek: ami elmúlt, mivé lett?
Megérte, hogy közben fogyjon az erő s az eszmélet?
 
Kellett nektek politika, küzdelem a jogokért,
Gyertyás-könyves körmenet és szavazó, aki megért?
 
Elhittétek s hitettétek: a sorompó nyitva áll –
Egy a pálya, egy a végcél, a szabadság megtalál?
 
Képzelhetjük: a dicsőség egészen szárnyára vett?
Hogy teljesen és örökbe bírjuk a becsűletet?
 
(S nekünk mit ért, hogy valaki nevünkben is hősködött, 
Hogy csak nézett Európa, bámulták, mint ősködöt?)
 
@
 
Erény az, ha gerinces vagy, nem hajtsz fejet, sem térdet, 
Amíg folyton vádak érnek: „kompromisszum, önérdek”?
 
Hogyha csendben, biztonságban építenéd jövődet, 
Nem pedig vitákban, melyek felemésztik erődet?
 
Hogyha véded igazunkat, amiközben üldöznek
Kintről-bentről tamáskodó ármány- s eszmeüzérek?
 
Nem másak, mint ez az ország, ahol minden eladó 
S megvehető; becsületnél becsesebb az ebadó.
 
Abszurd ország, hiszen csak a szitok s átok közös itt, 
Hol a többség kisebbséget unzsenírt kiközösít.
 
Hol a jogod és a sorsod kézben tartják szekusok,
Ügyészek, bírák és papok, akiknek a száma sok.
 
(S „lebukás” után a kollég’ azt se tudja, minek ült, 
Hogyha ült, de mindenképpen lesz belőle menekült.)
@
 
Az milyen volt, mikor fürgén megjelentek színgyártók, 
Kijelentve, nem az fontos, mit ti éppen kijártok?
 
Hogy követeléseinket „levegyék az asztalról” –
Köll a „közös sikersztori”, a hatalmi rock’n roll!?
 
Hova lett a pluralizmus, eszmék vegyes mámora?
Ballibsizik kéjesen a náci trollok tábora.
 
S egyes góbébb társaitok ugyan semmit nem bánnak? 
Miközben titeket fúrtak, hajbókoltak turbánnak.
 
S kik nektek keresztbe tettek, hogy az ember kiakadt, 
Odaátról kapnak csőstül érmeket és díjakat.
 
Itt a harc, ott a dicsőség, itt a kín, ott meg a báj?
Itt a szomorú alázat, ott a dölyfös hagyomány?
 
(Két nemzetstratégánk közben, két sör s két viszály között, Pénzes állásokba szépen Mutyilendbe költözött.)
 
@
 
S eztán mi jön? Az új csapat… Ki lesz alkalmas oda? 
Ki játszik a középpályán, kit tesznek a kapuba?
 
Ki lesz az új Markó, Borbély, Kelemen és Kerekes 
Vásárhelyen? Ilyeneket kérdezni is gyerekes.
 
Önrendelkezés – még tétel? Ez a vágy és ez a cél?
Teljes független szabadság? Álljon félre, aki fél?
 
Városunk még az a város, hol a legtöbb magyar él! 
Feláldozzák egy-két éles hiúsági-kanyarér’?
 
Megöregszünk, s nemzetünknek sokasodnak bajai.
Utódaink látni fogják, hogy sír a két Bolyai.
Nem sajnállak, nem féltelek, ideje volt mennetek.
Azt sajnálom, mi veletek immár végképp elveszett.
 
(Visszavonultok – s nincs hála, meg se hökken sajtó, net!? Létezik, hogy csak én mondom: sápóbá és köszönet!?)
 
A fenti szövegben szó szerint vagy parafrazálva átvételek találhatók Arany János Április 14-én című, 1849-ben írt verséből.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató