A női lét örök érvényű igazságait megfogalmazó, lélekkapukat nyitogató, rendhagyó előadással lép március 7-én közönség elé a Maros Művészegyüttes. A népzenét és -táncot kortárs elemekkel ötvöző Láthatatlan ünnepek körvonalait hétfő délelőtti sajtótájékoztatójukon vetítették előre az alkotók.
Moldován Horváth István, az együttes kinevezett igazgatója elmondta: a nagyérdemű egy műfajteremtőnek is tekinthető produkcióra számíthat, aminek különlegessége, hogy többnyire nők szerepelnek benne. Az asszonylét hétköznapi ünnepeit és érzelemvilágát színpadra vivő előadás zenéje a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Dresch Mihály, a magyar etnodzsessz jeles képviselője nevéhez köthető.
Az idén 70. születésnapját ünneplő zeneművész objektív okokból nem lehetett jelen a sajtótájékoztatón, felesége, Lőrincz Hortenzia székelyudvarhelyi származású rendező-koreográfus azonban elárulta, hogy a kerek évforduló indította arra, hogy a Láthatatlan ünnepeket színpadra álmodja.
– Az előadás rólunk, nőkről szól, de nem tudom meghatározni magunkat a férfiak nélkül. Mihály a zenei szerkesztésben segített, azonban nem látta a műsort, így ez neki is meglepetés lesz. A Dresch Quartet és a Dresch Vonós Quartet zenéjéből válogattam, régebbi lemezekről, valamint a Reptető című legutolsóról – mondta Lőrincz Hortenzia, majd hozzátette: valóban egy rendhagyó történet van megszületendőben, ugyanis nem tud arról, hogy a Maros Művészegyüttes korábban is színre vitt volna egy kimondottan női tánckarra komponált előadást.
Tisztelgés az erdélyi nők előtt
A Dresch-zenére nem könnyű folklórelőadást létrehozni, és a Láthatatlan ünnepek nem is minősül annak, a néptáncelemek ugyanis ebben a táncdrámának nevezhető darabban a kortárs tánccal találkoznak. Ennek megvalósításában kérte – az életét a néptáncnak szentelő – rendező-koreográfus Horváth Zsófia társkoreográfus segítségét, aki a kortárs elemek megalkotója. Lőrincz Hortenzia a továbbiakban neki adta át a szót.
Az alkotótárs kiemelte: az előadás tisztelgés az erdélyi nők előtt, a munkafolyamat közben ugyanis világossá vált a számára, hogy itt egész más nőnek lenni, mint Magyarországon. Horváth Zsófia azt is elmondta, hogy amikor a rendező felkérte az alkotómunkában való részvételre, nem is volt kérdés számára, hogy igent mondjon, hiszen jó pár éve, a Tündöklő Jeromos színpadra vitelekor már dolgozott a társulattal, és tudta, hogy egy nagy munkabírású, kiváló csapatról van szó.
– A Láthatatlan ünnepek nem egy meglévő történetet dolgoz fel, hanem Horti (sz. m. Lőrincz Hortenzia) nagyon belső, mély érzéseit, ebben kellett őt támogatnom. Mi nagyon különbözőek vagyunk, és szerintem nagy bátorság az, amikor két, eltérő világú alkotó közösen tud dolgozni egy jó és szép ügy érdekében – tette hozzá Horváth Zsófia.
Hullámvasútszerű lelki utazás
Lőrincz Hortenzia a Maros Művészegyüttes női tánckarával megélt lelki „utazás” kapcsán megjegyezte: úgy érzi, hogy sikerült a próbafolyamat és a személyes beszélgetések alatt egymásra hangolódni, egymás számára újabb kapukat megnyitni. Ezt Kásler Magda, a tánckar vezetője is megerősítette.
– A Maros Művészegyüttes eddigi történetében mindig társszereplők voltunk a színpadon. A folklórműsorokban gyakran a háttérben maradtunk, hiszen a legényes táncok gyönyörű lehetőségek arra, hogy a fiúk megmutassák, mit tudnak. A mostani próbafolyamat volt az első olyan alkalom, amikor mi kerültünk a középpontba. Ez egy nagyon izgalmas és hálás feladat volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú és hullámvasútszerű utat fogunk bejárni. Részben a fizikai korlátjainkat feszegettük, ugyanakkor úgy érzem, hogy lelkileg is nagy utat jártunk be. Szembenéztünk a félelmeinkkel, az álmainkkal, az örömeinkkel, miközben nagyon izgalmas volt két ennyire különböző koreográfussal dolgozni. Olyan volt az egész munkafolyamat, mint egy ház építése: először csak a falakat húztuk fel, kívül és belül megtöltöttük tartalommal, és mindennap egy kicsit szépítettük, új színt vittünk bele – összegzett Kásler Magda, majd azt is kiemelte: nagyon hálás azért, hogy a tánckar ennyire heterogén, így ugyanis mindeniküket más-más jelenet ragadta meg, és felváltva tudták egymást támogatni a próbafolyamat érzelmi viharaiban. A bemutató nagy kihívása az lesz, hogy ne engedjék, hogy az érzelmeik áttörjék a színpadi jelenlét követelte fegyelmet – tette hozzá a tánckarvezető.
Az előadásban a férfitánckar legényessel és páros, forgatós táncokkal vesz részt. Lőrincz Hortenzia meglátása szerint részükről ez esetben az érzelmi kapcsolódás a legfontosabb.
– Azzal, hogy mi is megjelenünk a műsorban, a szerelem, illetve a párválasztás sokkal színesebben jut kifejezésre. Számunkra az volt a nehéz, hogy nem a megszokott módon, a parkettet „szétszedve” kell a legényest eltáncolni, hanem kicsit visszafogottabban, érzelmeket mutatva, úgy, hogy meghódítsuk a kiválasztott lány szívét – egészítette ki az elhangzottakat Kovács Szabolcs, a férfitánckar vezetője.
Elkápráztatás helyett elringatni
A Láthatatlan ünnepek díszleteit egy fiatal, tehetséges alkotó, Sós Beáta tervezte, aki szakmai elfoglaltságai miatt nem vehetett részt a sajtótájékoztatón. A Népújság kérdésére az előadás látványvilága kapcsán Lőrincz Hortenzia elárulta, hogy a fő díszletelem a meghatározó szimbolikával rendelkező fehér vászon, ugyanakkor egy fontos kellék a teknő, ami szintén számos jelkép hordozójaként lesz jelen.
Horváth Zsófia a megszokottól eltérő zenei világra tért ki, amiben a dzsesszzene mellett a népzenei motívumok nagyon szabadon, helyenként nehezen felismerhetően nyilvánulnak meg. Az előadásnak mind a zeneisége, mind a látványvilága egy belső tisztaságot rejt. A díszletek hol áttetszők, hol nagyon egyszerűek, és nem a közönség gyors és feltétlen elkápráztatását, hanem inkább az elringatását, érzelmi megtisztulásának elősegítését szolgálják. A táncosok egyszerre ősi és modern ruháiban is a nyersvászon, a szőttes és az áttetsző csipkék keveréke dominál. Ez a kettősség – a mély, erős tradicionális gyökerek és az újszerű kifejezési formák ötvözete – hatja át az egész előadást.
A frissen sült kenyér emléke
Az előadás címe kapcsán Lőrincz Hortenzia kiemelte, hogy olyan hétköznapi ünnepekről lesz szó, mint amilyen a nagyanyja pénteki kenyérsütése volt.
– Amikor reggel felkeltem, már le volt takarva a kenyértészta a dagasztóteknőben. Most is érzem a savanykás illatát, és tudom, hogy mekkora ünnep volt, amikor a kemencéből kijött a kilenc darab kenyér, és egész héten volt mit ennünk. Mostanában rengeteg digitális hatás ér bennünket, és elsuhanunk a sok apró ünnep mellett, ami viszont nagyon fontos, mert támogat, megtart – hangsúlyozta a rendező-koreográfus.
A Láthatatlan ünnepek bemutatójára március 7-én, pénteken 19 órára várják a Maros Művészegyüttes közönségét a kövesdombi székhelyre. A nőnapi előadásként született táncjátékot március 8-án, szombaton szintén 19 órakor lehet újra megtekinteni a székházban. Jegyek elővételben a 0757-059-594-es telefonszámon vagy a bilete.visitmures.com honlapon foglalhatók.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
