Újabb ötezer gazda jut támogatáshoz

Közel tízezer haszonélvezője van Pro Economica gazdaságfejlesztő programjainak

Rövidesen újabb székelyföldi gazdák részesülnek magyar állami támogatásban a Pro Economica Alapítvány gazdaságfejlesztő programjai révén. A mezőgazdasági nagyberuházási program keretében elkezdődött a támogatási szerződések aláírása, a kisebb összegű, de minimis program keretében benyújtott, több mint ötezer pályázat elbírálása nemrég zárult, a héten még benyújthatók az esetleges fellebbezések. A turisztikai célzatú pályázatok esetében novemberre várható eredményhirdetés – a részletekről Kozma Mónikával, az alapítvány ügyvezető igazgatójával beszélgettünk. 

– A mezőségi program után tavaly novemberben jelentettük be, hogy idén Székelyföld lesz a célterület, és december végén meg is hirdettük az első székelyföldi programot, a mezőgazdasági, feldolgozóipari nagyberuházásokat érintő kiírást, amire Maros, Hargita és Kovászna megyéből 72 pályázat érkezett, és ebből 66-ot választottunk ki, amelyek támogathatók. Most fokozatosan kezdjük aláírni a szerződéseket azokkal a nyertesekkel, akik teljesítik a feltételeket, azaz igazolni tudják az ötvenszázalékos önrészt, valamint az építkezési engedély meglétét. Van olyan pályázó, aki halasztást kért vagy az engedélyek, vagy a szükséges önrész előteremtése végett – nyilatkozta Kozma Mónika. Hozzátette: a második, ugyancsak a Székelyföldet érintő program az úgynevezett de minimis kis összegű mezőgazdasági támogatás, amely esetében a klasszikus konstrukció szerint 75 százalékot, legtöbb 15 ezer eurót nyújt az alapítvány, a pályázónak pedig 25 százalékos önrésszel kell rendelkeznie. 

– A három megyéből összesen 5293 pályázat érkezett, és igyekeztünk ezeket gyorsan elbírálni. Májusban indult a program, június végéig lehetett benyújtani a pályázatokat, és most jutottunk el az eredményhirdetésig. Jelenleg 4929 pályázatot bíráltak el kedvezően. Azért mondom, hogy jelenleg, mivel a héten van a fellebbezési időszak, és amennyiben bizonyos fellebbezéseket jogosnak ítélnek meg a szakértők, akkor további pályázók kerülhetnek a támogatottak közé. Amint lejár a fellebbezési határidő, következik a szerződések aláírása. Erre szeretnénk az elkövetkező hetekben sort keríteni, hogy az idén tudjuk ezt a programot is lezárni. A de minimis programra a megítélt támogatás majdnem 20 milliárd forint. 

– Milyen arányban vannak a Maros, Hargita, illetve Kovászna megyei pályázók? 

– A de minimis programban Hargita megye vezet, szinte fele, azaz 42 százaléka a jóváhagyott pályázatoknak innen érkezett. 35 százalékot tesz ki a Maros megyei pályázók aránya, a többiek pedig Kovászna megyeiek. A nagyberuházásokat támogató program tekintetében is hasonlóak az arányok. 

– Szintén a Székelyföldet érinti a Pro Economica turisztikai célzatú programja is. Ez milyen szakaszban van?

– Igen, van egy harmadik, turisztikai programunk is, amelyet a nyár folyamán hirdettünk meg, és amely kifejezetten nagyobb szálláshelyek létrehozását célozza meg. Vagy egy meglévő felújítására, vagy egy új építésére lehetett pályázni, és minél komplexebb, azaz minél több szolgáltatást nyújtana a tervezett szálláshely, annál több pont jár az elbírálás során. Különféle felmérésekből az derül ki, hogy Székelyföldön a nagy szállodák hiányoznak leginkább a turisztikai ágazatból. Sok kisebb panzió van, de ha például több-busznyi turista megérkezik egy-egy helyszínre, akkor gondot jelent az elszállásolásuk. Tizenöt turisztikai projekt érkezett a három megyéből, az igényelt támogatás összességében 25 milliárd forint. Ezeknek a pályázatoknak az elbírálása folyamatban van, novemberben szeretnénk eredményt hirdetni. Vannak projektek, amelyeknek részeként nagyobb méretű wellnessközpont is létesülne, egy Maros megyében. 

– A vidéki polgármesterek régóta hangoztatják a társulások jelentőségét, viszont sokáig az volt a tapasztalat, hogy a gazdák hallani sem akartak erről. Sikerült-e a támogatásokkal valamelyest ösztönözni őket a szövetkezésre? 

– Valóban az volt a helyzet, hogy hallani sem akartak a szövetkezetről, ellenben azt tapasztaljuk, hogy mivel egyre több információhoz jutottak, van esély arra, hogy változzon a szemléletük. Például a Nyárádmentén is elindult egy ilyen folyamat, a Nyárád szövetkezetet szeretnék létrehozni. 

A pályázatok között a nagyberuházásoknál jellemzőek a szövetkezetek és a közbirtokosságok, ők egyértelműen rájöttek arra, hogy együtt sokkal sikeresebbek lehetnek. Érdekes módon Hargita megyében sok jól működő szövetkezet, társulás van már, hiszen a termelők rájöttek, hogy amit megtermelnek, azt feldolgozni, valamint értékesíteni is könnyebb, ha közös erővel teszik. Ezek elsősorban tejszövetkezetek, amelyekbe a kisebb gazda kevesebb tejjel is be tud lépni, ezenkívül a zöldség- és gyümölcsfeldolgozók.

Amit mi is szorgalmazunk, az gyakorlatilag ez a fajta értéklánc, hogy ha a sok kicsit valamilyen módon össze tudjuk tömöríteni, akkor ők már minden értelemben egy nagyobb erőt képviselnek, jobban tudnak alkudni a saját szükségleteik érdekében, és az értékesítés terén is sokkal versenyképesebbek. A szövetkezeteket érintő jogszabály nem a legjobb, ezen még dolgozni kell, viszont az elkövetkező időszakban a versenyképességet egyértelműen a szövetkezetek tudják biztosítani. Én azt látom, hogy valahol áttörtük ezt a falat, és merem állítani, hogy ebben a Pro Economicának is szerepe van, hiszen az elmúlt három évben, amióta sokat beszélünk a mezőgazdaságról, a kisgazdákról, azóta egyre több információhoz jutnak, mind nyitottabbak, és hajlandók társulásokban gondolkodni. 

A nagyberuházásokra vonatkozó programunk keretében a pályázóknak fel kellett mutatniuk egy úgynevezett integrációs tervet, amiben vállalniuk kellett, hogy helyi termelőktől szerzik be az alapanyagot, és ennek a betartását mi ellenőrizni is fogjuk, miután létrejött az adott üzem, nagyberuházás. Azt szeretnénk elősegíteni, hogy abban a támogatásban, amit ezeknek juttatunk, valójában a kistermelők, földtulajdonosok is részesüljenek. Csíkban például a krumplitermesztés terén valósul majd meg egy ilyen nagy integráció, a létrejövő beruházás nagy felvásárlóerőt fog képezni. De hasonló a helyzet a Gordon tejfeldolgozóval is, amellyel a hét elején írtuk alá a szerződést, és a támogatás révén megvalósuló fejlesztésnek köszönhetően még nagyobb tejmennyiséget fog tudni felvásárolni. Tehát mindezek igazából egy értékláncot képeznek. A nagyberuházások között ugyanakkor van fagyasztóüzem, ahol csomagolják és fagyasztják majd a zöldségeket, illetve több olyan pályázat is, amelyek olyan gépsorra igényelnek támogatást, amely mossa, válogatja, zacskózza, tehát előkészíti az eladásra a termékeket. Maros megyéből a Mezőségről érkezett pályázat sertéstelep, a Felső-Maros mentéről kacsafarm létesítésére, bővítésére, valamint új nagy siló építésére is. 

A kisebb de minimis programunknak a célja az, hogy minél több gazdát tudjunk rávenni arra, hogy ne hagyja parlagon, hanem művelje meg a földet, mert ha a technológia mellé, amit ő megpályázott, oda tudjuk tenni azt az ígéretet, hogy van akinek eladnia a terméket, amit megtermelt, akkor már sokkal közelebb kerülünk a nagy célunkhoz, hogy itthon tartsuk a fiataljainkat. 

– Elsősorban mire pályáztak a gazdák a de minimis programban?

– A székelyföldi de minimis program esetében a 4929 pályázóból 3900 magánszemély, de ez várható is volt, lévén, hogy a programot úgy dolgoztuk ki, hogy alapvetően a kis, családi gazdaságokat segítsük, hiszen a falvainkban szerencsére még mindig megművelik az örökölt földeket. Nyilván jól jön egy technológiai fejlesztés, ugyanis gyakori, hogy harmincéves gépekkel dolgoznak a gazdák.

A de minimis támogatást igénylők 73-74 százaléka gépvásárlásra pályázott. Általában a traktorokat emlegetik, viszont emellett nagyon sok olyan eszközre pályáztak, amelyek ma már a technológiai fejlődés révén nagy segítséget jelentenek a gazdáknak. Nyolc százalékuk pályázott tenyészállat-vásárlásra, és ezzel valójában megduplázódott ezen gazdák aránya, ugyanis a korábbi mezőségi program keretében elenyészőbb volt a tenyészállat-vásárlásra támogatást igénylők száma. Azt látjuk, hogy végre azt is kezdik megérteni a gazdák, hogy ebből az összegből – a 15 ezer eurónyi támogatás, plusz amit hozzátesznek önrészként, az már nagyjából húszezer euró – már 10-13 fejőstehenet meg lehet vásárolni, és ezáltal gyakorlatilag egy magasabb kategóriájú APIA-s támogatásban is részesülnek. Emellett azáltal, hogy a tejfeldolgozókat támogatjuk, és egyre nagyobb lesz az igény a tejfelvásárlásra, sokszorosan segítjük ezeket a gazdákat is. 

– Voltak pályázatok, amelyek kedvezőtlen elbírálásban részesültek, ennek mi volt az oka?

– A de minimis program esetében feltétel volt az, hogy nem lehet az illetőnek adótartozása. Akadtak gazdák, akik megfellebbezték az elbírálás eredményét, arra hivatkozva, hogy például mindössze egy lej adótartozásuk van. Viszont ez is adótartozás, így elutasításra került annak a pályázata is, akinek egylejes adótartozása van. A másik ok, hogy – ellentétben az előző kiírásokkal – ez esetben feltétel volt, hogy a pályázónak rendelkeznie kell saját tulajdonban lévő területtel. Lehet, ezt sokan sérelmezik, viszont ezáltal azt szerettük volna elérni, hogy ne azok pályázzanak, akik képesek gyorsan, a pályázat kedvéért bérleti szerződést kötni egy adott földterületre, hogy hozzájuthassanak egy géphez, hanem azok, akik ténylegesen megművelik a saját földjüket. Viszont ha arányaiban nézzük, elenyésző az elutasított pályázatok száma.

– A mezőségi pályázat már egy ideje lezárult, milyenek a gazdáktól érkező visszajelzések? 

– Igen szívmelengető, hogy amikor Vásárhelyen akad dolguk, gyakran bejönnek, mondhatni hazajárnak hozzánk a gazdák, és úgy érzem, ez az, amiért megéri dolgozni. Természetesen mi utólag is rajtuk tartjuk a szemünket, és azt látjuk, hogy elég nagy lendületet adott a támogatás az érintett falvakban, a gazdák tényleg megművelik a földeket. Vannak települések, mint például Mezőmadaras, vagy kisebb, félreesőbb falvak, ahová előzőleg soha nem jutott ilyen támogatás. Egyébként ezekről a településekről most is sok pályázat érkezett a de minimis program keretében, akik az előző alkalommal valamiért lemaradtak, azok most tömegesen nyújtottak be pályázatot. Érdekes, hogy a székelyföldi de minimis programban nagyon sok pályázó lakhely szerint marosvásárhelyi. A lakhelyük itt van, de vidéken, esetleg a nagyszüleik falujában van örökölt földterületük. 137 marosvásárhelyi pályázat érkezett, 124 Gyergyóremetéről, 84 Csíkszeredából és 77 Mezőbándról. 

– Összességében a Pro Economica elégedett-e azzal, ahogyan sikerült mozgósítani a gazdákat? 

– Az első maros-mezőségi program keretében 495 aláírt támogatási szerződés volt, a Kolozs-Beszterce megyei pályázatok esetében is hasonló számról beszélhetünk. Ez összesen már majdnem ezer, és ha a következő időszakban sikerül a közel ötezer pályázóval aláírni a szerződést a székelyföldi program keretében, akkor azt mondhatjuk, hogy ez év végéig mintegy hatezer gazdához jutott el a támogatás. És ekkor még nem számoltuk a nagyberuházások révén létrehozott munkahelyeket, másrészt pedig az integráció által érintett gazdákat. Számításaim szerint, ha lezárjuk a székelyföldi programot, a turisztikai beruházásokkal együtt eljutunk a tízezerhez.

– Az elkövetkezőkben milyen új pályázatokra van kilátás?

– Amint Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentette, a partiumi program a következő lépcső, ott is a mezőgazdaságra helyezzük majd a hangsúlyt, például Szatmár megyében nagyon sok aktív, mezőgazdaságra szakosodott cég van. Most készül egy partiumi stratégia, és az év végéig szeretnénk ezt a programot elindítani.