2021. december 6., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tánczos Barna Hargita megyei szenátor évekig a felsőház mezőgazdasági bizottságának tagja, titkára volt, jelenleg alelnöke. Gyakorló gazdálkodóként jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy elsősorban az erdélyi földrajzi adottságokhoz igazodó kis- és közepes mezőgazdasági vállalkozásoknak megfelelő jogi keretet teremtsenek a parlamentben, ezenkívül több sajátos ügyet követett, amelyekre konkrét megoldások születtek. Munkája nemcsak a Hargita megyeieknek, hanem az egész székelyföldi gazdatársadalom számára fontos, mert jelentősen hozzájárult a szakterületen felmerült jogi, szervezési akadályok elhárításához. 

– Szenátor úr, milyen téren ért el sikert az előző mandátuma idején?

– Az elmúlt mandátumban is az volt a fontos számomra, hogy olyan jogszabálykeretet teremtsünk, amellyel a vidéki emberek életminőségén javítani tudunk. Ugyanakkor, kapcsolatot tartva a mezőgazdasági minisztérium szakembereivel, befolyásoljuk a döntéseket, hogy a pályázati kiírások úgy alakuljanak, hogy a gazdák a legjobb helyzetbe kerüljenek. Ilyen döntés alapján vált lehetővé, hogy a kis- és közepes gazdaságok külön kiírásra pályázzanak a nagy mamut mezőgazdasági vállalkozások mellett. Erre az elmúlt hét évben a költségvetésben pénzt különítettünk el, s ezen belül a növénytermesztési és az állattenyésztési ágazatnak is biztosítottuk a támogatást. Ennek köszönhetően nagyon sok vidéki ember, családi vállalkozó, gazdálkodó tudott helyzetbe kerülni, ugyanakkor dolgoztunk azért is, hogy a területalapú támogatások megfelelőek legyenek, időben kapják kézhez a gazdák, és lehetőleg egyben, nem részletben. Ehhez Hargita megyében is – követendő példaként – nagyon jó rendszert építettünk ki a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) igazgatójával és a polgármesterekkel, aminek köszönhetően a gazdák időben értesülnek a támogatásokról, be tudják nyújtani a kérvényüket, és megkapják a pénzt. Ez a rendszer működött az uniós kiírások és legutóbb a vírusjárvány miatti gazdaságélénkítő pályázatok lehívásakor. Ezért is hangsúlyozom, a mi feladatunk az, hogy folyamatosan tájékoztassuk a gazdákat a lehetőségekről, hogy legyenek minden információ birtokában, mert ha felkészülve, idejében értesülnek a lehetőségekről, akkor hatékonyak tudnak lenni a pályázati pénzek lehívásában is, ami fellendíti gazdaságukat. 

– Kiemelhetünk-e néhány olyan kezdeményezést, amely konkrét megoldást hozott a szakterületen? 

– Az elmúlt négy évben nagyon sokat foglalkoztam a mezőgazdasági területek visszaszolgáltatásának jogi hátterével, az erre vonatkozó jogszabály módosításával, amelynek alapján felgyorsíthattuk a telekelési folyamatot. Számos konkrét javaslatot nyújtottam be, hogy segítsek az embereken, hogy a birtokokat minél többen telekeljék, megkapják a birtokleveleket, esetenként tudják rendezni a hagyatékot, a tulajdonviszonyt. Jelenleg is folyamatban van egy törvénytervezet előterjesztése, amihez meg kell győznünk a parlamentben levő más pártok vezetőit, szakbizottsági tagjait, hogy társuljanak. A tervezetet a szenátus elfogadta. Ez sokat fog segíteni abban, hogy a helyi földosztó bizottságok rendelkezésére álló területek esetében, amennyiben azok évek óta az illető csa-lád tulajdonában vannak, a jogszabály alapján egyszerűsített elbirtoklással megkapható legyen a végleges tulajdonjog. 


– Úgy tűnik, hogy a törvénykezés szempontjából intenzív, eredményes négy évet zár, azonban a következő időszakra újabb kihívások elé néz. Belátható időn belül elfogadják az EU költségvetését, aminek alapján új mezőgazdasági pályázatok, kiírások lesznek. 

– Erre fel kell készülnünk. Jó hír, hogy kidolgozás alatt áll Románia mezőgazdasági stratégiája. Ebben hangsúlyos szerepet kell kapjon az erdélyi körülményekhez igazodó kis és közepes gazdasági farmok kérdésköre. A mezőgazdasági vállalkozásoknak továbbra is fontos, hogy uniós pénzforrásokhoz jussanak, hiszen enélkül nem igazán tudnak fejlődni. A fiatal gazdák számára máris jó hír, hogy nem 50.000, hanem 100.000 euró lesz a pályázati határérték, amivel már el lehet indítani egy vállalkozást. A földterületek adásvételénél is elővásárlási jogot biztosítunk a fiatal gazdáknak, ezzel is támogatjuk a szükséges generációváltást a mezőgazdaságban. Ezeket a jogszabályokat és az új vidékfejlesztési stratégia gyakorlatba ültetését kell követnünk, vigyáznunk kell arra, hogy a jogszabálykeret és a finanszírozási lehetőségek az erdélyi magyar gazdák érdekei szerint alakuljanak. Többször tárgyaltunk a mezőgazdasági miniszterrel, Adrian Orosszal, a szaktárca szakembereivel, és elmondhatom, minden esély megvan arra, hogy továbbra is – Erdély viszonylatában – a kis- és közepes vállalkozók legyenek a vidékfejlesztési stratégia célkeresztjében, ők kapják a kiemelt támogatásokat. Továbbra is szükség van rá, hogy ezek a vállalkozók fejlődjenek. Szükség van a gépesítésre, a mezőgazdasági géppark korszerűsítésére, az állattenyésztésben az állomány genetikai feljavítására, a növénytermesztésben pedig új technológiák alkalmazására, az öntözőhálózat kiépítésére. De éppen ennyire fontos az oktatás is, és ehhez tudásközpontokat kell kialakítani a Székelyföldön, hogy tudásalapú gazdálkodást folytassanak a családi vállalkozások is. Ahhoz, hogy a versenyképességet erősítsük, szükség van arra, hogy az értékesítést a saját kezünkbe vegyük, ne legyünk kiszolgáltatva a multinacionális vállalatoknak. Fontos, hogy a gazdaság méretét megőrizve hatékonyabban tudjunk termelni, és az értékesítési láncok kialakításával megfelelő áron jusson a termék a fogyasztókhoz. Számunkra, politikusok számára továbbra is a legnagyobb kihívás az, hogy 2021 után is a kis és közepes családi vállalkozásokat támogassuk, mert ez jellemző a Székelyföldön a gazdálkodás nagy részére. 

– Említette, hogy növelni kell a versenyképességet, és ennek egyik módja a szakterületenkénti termelői-értékesítési társulások létrehozása, mert így talán megfelelő áron lehet értékesíteni a terméket, biztosítható egy-egy nagy vásárló folyamatos ellátása, azonban a gazdák még mindig óvakodnak a kollektivista múltra utaló formától. 

– Szerencsére vannak már eredményes, követendő példák. Székelyföldön a tejfeldolgozás terén társult négy szövetkezet úgy, hogy közösen dolgozzák fel az összegyűjtött tejet, megszervezik az értékesítést. Ezzal a rendszerrel nemcsak a tej, hanem a zöldség- és húsfeldolgozás terén is ki lehetne építeni hasonló láncokat. Erre kell biztassuk a gazdákat, ehhez pedig pénzügyi és intézményes támogatást kell kialakítani, biztosítani. Az uniós támogatások esetén maximális pontszámot kapnak az elbíráláskor, mivel előnyt élveznek a szövetkezetek, ugyanakkor a támogatás is nagyobb. A megpályázandó összegnek nem az 50, hanem a 70%-át fedezik, így kevesebb az önrész. Ennek a rendszernek az egyetlen gondja a bürokrácia, ezt kell csökkentenünk. El kell érjük, hogy a Pro Economica-pályázatokhoz hasonlóan egyszerűen, bürokrácia nélkül jussanak hozzá a bukaresti forrásokhoz is a szövetkezetek. 

– Vannak, akik a vírusjárványra hivatkozva azt mondják, nem mennek el szavazni december 6-án, mások a helyhatóságinál kevésbé tartják fontosnak a parlamenti választásokat. 

– Nem mi döntöttük el, hogy december 6-án választások legyenek, és most már nem változtathatunk rajta. Valóban vannak, akik visszafogottak ezzel kapcsolatban, tartanak attól, hogy megbetegednek, és azt mondják, ha más tevékenység tilos, akkor miért kell elmenni szavazni. Meggyőződésem, hogy ennek ellenére a választásokon magas lesz a román részvétel, ebben az esetben a magyar érdekképviselet nehéz helyzetbe kerülhet. Többéves tapasztalatom, hogy a mi dolgainkkal nem foglalkoznak a román képviselők, még akkor se, ha több párt magyar nevű személyeket indított a listákon. Kisebbségvédelmi problémáinkat, vagy akár a mezőgazdaság terén felmerült specifikus gondjainkat nem fogja más képviselni, megoldani, csak az RMDSZ-jelöltek, akik az összefogás listájának a tagjai, hiszen ezen ott van minden egyes erdélyi magyar politikai szervezet képviselője. Erős összefogással, jó szerepléssel tudjuk megőrizni a magyar érdekképviseletet a román parlamentben.