Szászrégeni Malomárok, merre tovább?

A szászrégeni Malomárok rendezési tervéről a Népújságban március 2-án megjelent tudósítás ismételten a vízügyi hatóság csőlátásáról és képmutató hozzáállásáról tesz tanúbizonyságot. Ezeket a későbbiekben részletezem. Nem véletlenül volt olyan erőteljes a civil szféra fellépése a február 19-i utólagos (!?) nyilvános vitán.

 Kezdjük mindjárt annak kiemelésével, hogy a Malomárok néven ismert vízfolyás Szászrégen arculatának kialakulásában már több évszázada meghatározó szerepet játszott és játszik ma is. A Malomárok valójában a Maros folyónak a Görgény-völgy torkolatától lefele hirtelen kiszélesedő széles árterén kialakult többszörösen elágazó medrének egyik lefűződött, elkorcsosult ága. Ebbe az ágba torkolltak és torkollnak ma is a város zónájában az összes jobb oldali patakok és vízmosások. A Malomárok megnevezés az erre az ágra telepített egyházi és egyéb magántulajdonú vízimalmok révén honosult meg a köztudatban. Erre az ágra telepítették 1911-ben a mai Egyesülés su-gárút (B-dul Unirii) – Fürdő utca (str. Băii) kereszteződésénél azt a törpe vízerőművet, amelyet az 1981-ben indult felújítási terv alapján 1987 táján átalakítottak. Az 1970-es árvíz utáni folyószabályozások révén (1972-től kezdve, majd 1975-ben és 1976-ban készült tervek) a Marost és a Görgényt új mederbe terelték, így a régi, zsilipekkel és tutajsurrantóval ellátott Maros-gát elvesztette eredeti rendeltetését. 

Itt még zárójelben is érdemes megjegyezni, hogy sajnálatos módon a vízerőmű (tulajdonképpen villamosmű, mert a vízturbinák mellett dízelmotoros generátorok is termelték az áramot) és a Maros-gát nem szerepel a műemlékek listáján, annak ellenére, hogy a XX. század elején a nyugat-európai államokhoz hasonlóan Erdély-szerte megépült több tíz törpe vízerőmű és villamosmű egyikeként jelentősen hozzájárult a település fejlődéséhez.

A Malomárok vízellátásának jövőbeni biztosítása érdekében az új Maros-medren, annak kiágazásánál egy fenékküszöböt és egy kezdetleges vízkivételi művet építettek, amelynek kapacitása a vízerőmű eredeti beszerelt vízhozamának csak töredékét adta. Ez utóbbit a vízügy által 1980-ban készített, szakmainak csak nagy erőltetéssel nevezhető terv alapján úgy építettek át, hogy a felújított vízerőmű számára az eredetinél kisebb, másodpercenként 4 köbméter beszerelt vízhozamot szolgáltatni tudja. Hogy ez valójában így van-e, azt pontosan senki sem tudja.

A jelenlegi helyzet úgy áll, hogy a mintegy 9,4 km hosszú Malomárok (amely gyakorlatilag teljes hosszában átszeli a város adminisztratív területét) felső szakaszának legkisebb vízhozama ez a bizonyos 4 m3/s, amely az alsóbb szakaszokon a betorkolló mellékágak által hozott kis vizekkel és a beszűrődő talajvízzel gyarapodik, egészen a Vajdaszentivánnyal átellenben levő Hétbükk (Habic) faluból lefolyó, azonos nevű patakkal szembeni torkolatáig. A Malomárok régi gát fö-lötti közvetlen kiágazása feletti egyik holtágnyúlványba torkollnak a (hiteles források ismeretében csak szó szerinti fordításban adott Agricultorilor) Földműves-pataka (helyesebben vízmosás), a vízerőmű alatti szakaszon pedig sorban a Rózsa (Trandafirilor), Tömlöc (Temniţei) torenciális jellegű patakok és további, név nélküli vízmosások. Ez pedig azt jelenti, hogy a Malomároknak a betorkolló vízfolyások árvizeit is képesnek kell lennie a környező területek elöntésének veszélye nélkül biztonságosan befogadni és levezetni. Mivel a Malomárok a város sűrűn beépített kellős közepét szeli át, természetes módon az ide gravitáló esővizeket is – az esővízcsatornákon keresztül – ez gyűjti össze.

A volt megyei tervezőintézet víziközműosztálya álta készített csatornázási és mederrendezési tervek a Malomárok mint fő vízbefogadó rendezési tervével szoros kapcsolatban kerültek kidolgozásra. Így például egy 1974-ben készített csatornázásfejlesztési tervben többek között két szakaszban előirányozták a Tömlöc- és Rózsa-pataknak a szennyvíz- és különösen az esővíz-csatornázással szoros összefüggésben levő mederrendezését is, valamint a környező domboldalak erózióvédelmi munkálatait, nemkülönben a szabályozott medret kísérő 1-3 m szélességű szabad sáv kialakítását, annak kisajátításával egyetemben. Ugyanakkor ugyanilyen szempontok alapján tanulmányozták a Földműves-vízmosás mederrendezését is. Ami a Tömlöc- és Rózsa-patakokat illeti, ezekre már 1971-ben készült mederszabályozási terv. Mindezek eredményeként a két patak medrét egyenként mintegy 1,5 km hosszan szabályozták. A Földműves-vízmosást egy 1976 táján készített terv alapján rendezték a torkolattól mintegy 800 m hosszúságban. Mindegyik terv esetében ki volt hangsúlyozva, hogy kidolgozásuk szoros kapcsolatban történt a Maros és a Görgény folyók árvízvédelmi tervével, tény, melyet az ezekre kibocsátott vízjogi engedélyek is említenek. Hogy a tervezett munkálatokból mi és hogyan valósult meg, azt csak az eredeti tervek alapján elvégzett szakmai terepbejárás döntheti el. A jelenleg csak a hiányos, sok esetben szakmai ismeretek nélküli informálásokat tálalják nekünk.

Az „átkosban” kidolgozott településrendezési tanulmányok pedig mind kiemelték a Malomárok végleges és megnyugtató komplex (integrált) rendezési tervének szükségességét. A 2005-ben kidolgozott és 2008-ban jóváhagyott – a jelenleg érvényes – általános városrendezési tanulmány (a továbbiakban ÁVT) eléggé keveset mond erről, de legalább helyesen. Ami hiányolható, az a vízfolyásokat kísérő árvízi elöntési sávok feltüntetése, pedig erre törvényes kötelezettség van. Ez ugyanis azért fontos, mert az érintett zónákra építési tilalmat kell előírni. Ami viszont igen sajnálatos, hogy a város honlapján természetesen (?) nem találjuk a kidolgozás alatt álló új ÁVT-t, annak ellenére, hogy erre is törvényes kötelezettség létezik. Szerencsére ennek bizonyos dokumentumait egy „nem hivatalos” honlapon megtalálhatjuk. Ezek közül viszont épp a vízi infrastruktúrára vonatkozó írott és rajzolt részek hiányoznak. Csak remélhetjük, hogy legalább ebben a tervben szerepelni fognak az árvízi elöntési sávok is. Mindenesetre bizonyos következtetéseket levonhatunk az ez irányú szakmaiságról abból, hogy a rajzokon még a vízfolyások sincsenek teljes mértékben és helyesen feltüntetve. Szerencsére megtalálhatók viszont az úgynevezett „érdekelt felek” (polgármesteri hivatal, civil szervezetek, lakosság, állami és magánvállalatok, állami intézmények) 2017. évi megkérdezéséből összeállított dokumentumok. Ezekből általánosan és kimondottan a Malomárokkal kapcsolatos válaszok, észrevételek és javaslatok egyértelműen kiemelik a régenieknek a Malomárok komplex rendezése iránti igényét, vagyis annak az – a manapság igen divatos, elcsépelt és tartalmától leginkább a vízügyi és környezetvédelmi hatóságok által kiürített tartalmú – integrált vízgazdálkodási szemléletű rendezését. Ezek közül is kiemelt jelentőségűnek tartották a város legfontosabb, vízre alapozott szabadidős zöldövezetének a 

Malomárok vízerőműve régi Maros-gát melletti torkolata és az új Maros-mederre telepített vízkivételi mű közötti, mintegy 900 méteres szakaszára történő mielőbbi kiépítését.

Tömören, egy komplex (integrált) mederrendezési terv nemcsak az árvizek biztonságos levezetésére kell összpontosítson, hanem figyelembe kell vegye a vízfolyás ökológiai, hidrológiai és morfológiai sajátosságait, annak ökológiai folyosói szerepét, az épített környezet esztétikai igényeit, a közegészségügyre gyakorolt nagymértékű hatását, a lakosság pihenési, felüdülési és kikapcsolódási igényeit és a vízfelületnek a környező területre gyakorolt mikroklíma-javító hatását. Településeken áthaladó vízfolyások esetén pótlólagosan igencsak oda kell figyelni a vízi közművekkel, különösen a csatornákkal történő keresztezésekre is, mint ahogy annak idején a volt megyei tervezőintézet víziközmű-szakemberei tették. (Ez a szemlélet ma már nem ismeretes.) A Malomárok esetében pedig a meglévő kis vízerőműre is oda kell figyelni. Ha a vízügy szakemberei ezt nem is tudnák, akkor épp a vízügyi törvény kötelezi erre őket (is), és elsősorban őket, mint a vizek felelős kezelőit.

Ebbe az átfogó szemléletbe illik a Malomárok Szabadság negyedbeli, az Eperfás (Duzilor) utca melletti, a Radnótfáji (Iernuţeni) út és a Billa áruház közötti mintegy 380 m hosszú szakaszának a rendezési terve, amelyet 2010-ben készített egy fiatal műépítész csapat a polgármesteri hivatal támogatásával. A kivitelezett terv fényes bizonyítéka annak, hogy tehetséges, nyitott gondolkodású műépítészek hogyan tudják gyakorlatba ültetni azt a bizonyos integrált vízgazdálkodási szemléletet, ellentétben a vízügyi hatósággal. Nyilván, ebben az esetben nem lehetett szó magának a medernek a rendezéséről (ugyanis azt kizárólag a Malomárok teljes hosszára kiterjedő tanulmány alapján lehetne megnyugtatóan megoldani), ellenben a fentebb említett igényeket majd’ minden tekintetben sikerült teljesítenie.

Ami a Malomárok kezdeti szakaszára telepítendő szabadidőközpontot és zöldövezetet illeti, hadd emlékeztessünk arra, hogy az Egyesülés sugárút 1996-ban készített kiviteli tervében, a már az évtizedekkel azelőtt ide elképzelt hasonló rendeltetés egyik apró lépéseként erre is figyeltünk mint tervezők. Ugyanis ezt a fő közlekedési utat és a hozzá csatlakozó jelentős városi bel- és külterületet is kiszolgáló, a Malomárkot átszelő, Marosba torkolló fő esővízgyűjtő csatorna úgy volt megtervezve, hogy az egyrészt ne szakítsa meg a vízfolyás folytonosságát, másrészt pedig ne akadályozza a csónakázást. A terv figyelembe vette a kialakítandó víztükör közel állandó szinten tartásának igényét is, egy megfelelően méretezett túlfolyó segítségével. Nyilván, a mederbe telepített zárt csatorna alatti alagutak (kazetták) eltömődését csak úgy lehet elkerülni, ha a Malomárok vízkivételi művét megfelelő tudású és szakmai tapasztalatú vízépítő mérnök tervei alapján átépítik, és a vízzel beáramló lebegtetett hordalék mennyiségét természetközeli megoldásokkal nagymértékben lecsökkentik. Mindezek ugyancsak részei annak a bizonyos fránya integrált vízgazdálkodásnak. Mivel mindezekre a mai napig sem került sor, az építés után eltelt néhány hónap alatt az alagutak szinte teljesen eltömődtek. Erre a dologra a vízügyi hatóság is felhívta a város figyelmét egy átirattal, a tervben leírtakat mellőzve, „természetesen” a tervező nyakába varrva a felelősséget.

A fent említett csatornázási tervben felhívtam az illetékesek figyelmét, hogy a Malomárok rendezésénél a jövőben tekintettel kell lenni arra, hogy már ebben a kis zónában (amely a teljes hossz alig 10%-át teszi ki) négy fontos hidrotechnikai csomópontot kell tanulmányozni és esetenként összehangoltan átalakítani, éspedig: a Malomárok vízkivételi művét, a Malomárkon átvezetett, túlfolyóval kombinált esővízcsatornát, a régi Maros-gátat és az attól kb. 300 méterre lejjebb levő, az új és a régi Maros-meder kapcsolatát biztosító, az árvízvédelmi töltés alatt átvezető kitorkolló művet. Fontos kiemelni, hogy az ide elképzelt, vízre alapozott szabadidőközpont abban a szerencsés helyzetben van, hogy a Malomárok egészére kiterjedő átfogó tanulmány elkészítése után ennek a szakasznak a hidrotechnikai szempontból történő rendezését az alsó szakasztól teljesen függetlenül lehet elvégezni. Így ezt a tervet a város maga is felvállalhatná, sőt, a saját érdekében (pontosabban a lakosság érdekében) igen ajánlatos volna ezt ténylegesen a maga kezébe vennie, és semmiképpen sem a vízügyre bíznia. Hangsúlyozom, általános tanulmányról lenne szó, nemcsak kizárólagosan árvízvédelmi tanulmányról. Mi több, ajánlatos volna magának az általános tanulmánynak az elkészítését is magára vállalnia, ha nem akarja örökre lehetetlenné tenni a szabadidőközpont megépítését. Ilyenformán a tanulmány címe lehetne például Tanulmány a Malomárok komplex rendezéséről vagy hasznosításáról. Természetesen szükség lenne a víz-üggyel való konzultálásra. A továbbiakban azután a vízügy a tanulmány alapján foglalkozhatna az alsó szakasz rendezésével. Az egyetlen lehetséges elválasztó határ a két szakasz között a törpe vízerőmű lehet, ugyanis ennek a felvízi és alvízi szakasza közötti szintkülönbség biztosítása az eredeti terv serint kötelező jelleggel bír, hacsak nem lenne szándék annak végleges felszámolására.

Amint az eddig leírtakból is kiderül, a vízügyi hatóság, de a polgármesteri hivatal is rengeteg adat birtokában van, csak éppen nincs egy olyan szakemberük (a marosvásárhelyinek sincs), aki a megfelelő információkat egyáltalán ismerné, és (micsoda elvárás!) alkalmanként egy csomagban tudná szolgáltatni. Ezek nélkül pedig egy, a város ilyen természetű problémáit nem ismerő vízépítő tervezőmérnök soha nem lesz képes kellően megalapozott tervet készíteni. Hogy a városrendezési irodánál is van még javítanivaló, arra csak egy legfrissebb példát említenék. A Pandurilor és Egyesülés (Unirii) sugárutak kereszteződésében kb. 1,5 hektáros területre készülő zonális városrendezési tervben (ZVT-PUZ) egy szó sincs az esővízcsatornázásról, pedig a már említett (Malomárok alatt átvezető) fő esővízgyűjtő csatorna épp itt halad el, és a majd teljesen beépítendő területről összegyűjtött nagy esővízhozam jelentős mértékű többletterhelést ad. Csak remélhetjük, hogy a hivatal a későbbiekben jobban odafigyel ezekre az „apróságokra”, és már a ZVT jóváhagyása előtt kérni fogja a tervezőtől ennek a problémának a megoldását is.

(Folytatjuk)