Több mint ezer diák bizonyította tehetségét

A remény zarándokai

Jókedvű gyermekzsivaly, tánc, énekszó, hangszeres zene töltötte be a hét végén a Kultúrpalota nagy- és kistermét, a Bábszínház termét, a katolikus iskola sporttermét, a Deus Providebit Tanulmányi Házat, amelynek előcsarnoka a díjkiosztás előtt a passzív kategóriák legsikerültebb alkotásait (grafika, festmény, kisplasztika) bemutató kiállítássá változott. 

Szombaton délután telt ház volt a Keresztelő Szent János római katolikus templomban tartott szentmisén is, amelyen a zsűrielnökök értékelték a vetélkedőn részt vevő diákok eredményét, és az oklevél és az ajándék átvételére szólították a megszeppent vagy boldog díjazottakat. 

Az elmúlt két nap eseményein szerzett benyomásairól dr. Tamási Zsolt Józsefet, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum szerkezetébe sorolt katolikus iskoláért felelős aligazgatót kérdeztem. 

– A 17-ik Erdélyi Főegyházmegyei Kreativitási Vetélkedőt a Remény zarándokai mottóval szerveztük meg. Az elmúlt években mindig olyan tematikát választottunk, amely vagy az Erdélyi Főegyházmegyének a pasztorációs tervében, vagy a magyar püspöki kar éves tematikájában szerepelt, vagy a Vatikán által javasolt tematika volt. Mivel 2025 jubileumi év a világegyházban, amelyet még Ferenc pápa hirdetett meg, és témája a Remény zarándokai, ennek a jegyében szerveztük meg az idei kreativitási vetélkedőt.

Ez annyiban különbözött a korábbi években szervezett vetélkedőktől, hogy két új kategóriával bővült: az alkalmazott pszichológia és az angol nyelvű esszé. A 14 versenykategória kiírását követően 1200 diák jelentkezett több megye – Bákó, Brassó, Fehér, Hargita Kolozs, Kovászna, Szatmár, Maros – 30 településének 60 iskolájából. Ebben az évben is a hagyományoknak megfelelően kétféle típusú versenykategóriát hirdettünk meg, az aktívat és a passzívat (rajz, fotó, naptár, plakát, dombormű, körplasztika, rövidfilm, angol nyelv, pszichológia). A passzív kategória azt jelenti, hogy beküldik az alkotásokat, ezért nem volt akadály, ha több kategóriában is jelentkezett valaki. A személyes részvétellel járó kategóriáknál, mivel több is egyazon időben zajlott, csak egyre fogadtuk el a diákok jelentkezését. A verseny helyszínei nagyvonalakban stabilizálódtak, a Kultúrpalota és a Bábszínház nagyon fontos helyszínek voltak, mert népes csoportoknak biztosítottak teret a tánc, a zene, a dramatizálás terén. A sportkategóriát az iskola sporttermében szerveztük meg. A kisebb egyéni fellépéseknek, mint például a pszichológia, irodalom, szavalat a Deus Providebit Tanulmányi Ház biztosított helyszínt. 

Mivel a több mint ezer diák 14 versenykategóriában indult, minden kategórián belül korcsoportbeli bontások is voltak. A zenekategórián belül például külön kezeltük a kórusokat, a hangszeren játszó diákokat, az egyéni vokális előadásokat, ami lehetővé teszi, hogy nagyon sok, 800 körüli díjat tudjunk kiosztani, így a diákok kétharmada díjat kapott. A díjazás, valamint az egész vetélkedő anyagi hátterében az állandó támogatók mellett – akik rendszeresen szponzorálják a vetélkedőt – az idén a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, amelynek a szerkezetébe tartozunk, eredményesen pályázott a Polgármesteri Hivatalnál, ami az egyik nagyobb tételt jelenti, amivel a vetélkedő költségeit tudtuk fedezni. Mivel együtt szerveztük a Pro Vita Cristiana Alapítvánnyal, a megyei tanáccsal való partnerségük újabb anyagi támogatás biztosítását tette lehetővé. Így sikerült megfelelő anyagi háttérrel megszervezni a vetélkedőt, ami azt jelentette, hogy a távolabbról érkező versenyzőknek tudtunk szállást biztosítani. Az étkezést a zsűrinek, önkénteseinknek, illetve azoknak a diákoknak tudtuk biztosítani, akik nem a megyéből jöttek, és jelezték, hogy szeretnének valamelyik étkezésen részt venni, amelyek helyszíne a Deus Providebit Ház alagsorában működő étkezde volt. Gyakorlatilag minden feltétel adott volt a verseny megszervezéséhez.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy ennek a vetélkedőnek a szépsége számomra az, hogy mi csak egy keretet kell biztosítsunk ahhoz, hogy rengeteg tehetséges gyermek ki tudjon bontakozni, és meg tudja mutatni tanároknak, tanítóknak, szülőknek és a zsűrinek azokat a készségeit, amelyekkel rendelkezik. Ezek nem a lexikális tudásra vonatkozó készségek, hanem annak a tehetségnek a megnyilatkozása, ami bennük rejlik, amire rá tudnak ismerni, és meg tudják mutatni. Mindezt felismerve, elismerve, reménykedünk abban, hogy hosszú távon ezen az úton fogják megtalálni a hivatásukat. Nem feltétlenül fontos, hogy a fellépő 1200 diákunknak is ez legyen a hivatásébresztő tevékenysége, viszont nagyon sok olyan visszajelzést kaptunk, hogy a kreativitási versenyen való fellépés indította el őket egy bizonyos pályán, például a fotós, filmes karrier, a színjátszás felé. 

Nagyon hálás vagyok, hogy valamikor az ötlet megszületett, és minden évben töretlenül sikerült – még a koronavírus járvány idején is legalább on-line formában – megszervezni. Mindig kerül hozzá kellő számú támogató és érdeklődő, és a vetélkedő folyamatosan növekedett, mind létszámban, mind versenykategóriákban, amelyek mindenikéhez került szekciófelelős, aki koordinálja a tevékenységet. Az én dolgom az egész átlátása, a költségvetés, az infrastruktúra biztosítása, összehangolása. A kategóriáknak, a tánc kivételével – az egyedüli, amit én irányítok – megvannak a felelősei, a módszertanuk, az állandó zsűrik, amelyek élik a maguk életét, és gyakorlatilag minél többször szervezzük meg a vetélkedőt, annál nagyobb lesz a rutinjuk. A visszajáró versenyzőkön pedig látszik, hogy szeretnek hozzánk újra eljönni, és úgy gondolom, hogy részesülnek abban az élményben, ami miatt a kreativitási vetélkedőn való részvételt valamikor bevállalták – fogalmazott dr. Tamási Zsolt, aki aligazgatóként vezeti a Bolyai Farkas Elméleti Líceum szerkezetébe tartozó katolikus iskolát.