Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy szabad a szabadságvásár. A képviselőház jogi bizottsága a múlt szerdán szavazott az új börtöntörvény-tervezetről, és az hamarosan az alsóház plénuma elé kerül.
Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy szabad a szabadságvásár. A képviselőház jogi bizottsága a múlt szerdán szavazott az új börtöntörvény-tervezetről, és az hamarosan az alsóház plénuma elé kerül. A többségi koalíció egész sor módosítást szavazott meg, például azt, hogy amennyiben egy elítélt dolgozik, napokat válthat meg a büntetéséből, vagyis részszabadságot vásárolhat. A tervezet szerint minden 30 „nem megfelelő körülmények között” ledolgozott nappal 6 napot „vásárolhatnak” meg az érdekeltek. Mert – köztudott – nem mindenki érdekelt a dologban, vannak olyanok is szép számmal, akiket nem érdekel a szabadság. Hacsak annyiban nem, hogy visszaeső bűnösként újabb és újabb panaszokat nyújtson be az Európai Emberjogi Bírósághoz, és így jusson egy kis „pénzmaghoz”. Amit minden esetben megítélnek nekik.
De lássuk, miről szólnak a módosítások. Egyik javaslat szerint fizetett munka esetén 3 ledolgozott munkanap 4-nek számít majd, ha az illető lemond a béréről. Nem fizetett munka esetén pedig 2 munkában töltött napot 3 napnak számítanak, az éjszakai munkáért 2 szabadságnapot kapnak. Ezekkel a módosításokkal a jelenleg hatályos törvényben előírtakkal szemben meglehetősen sok napot „nyernek” a börtönlakók.
Még az országos börtönhatóság jelen levő képviselője is túlzottnak nevezte a tervezett módosításokat, amire a bizottság elnöke azt válaszolta, hogy így próbálják megoldani a börtönök zsúfoltsága miatti problémákat. És egyébként is ez sokkal kevesebb, mint a kegyelem. Amiről ugyancsak létezik egy törvénytervezet. A vita hevében a képviselő még „koncentrációs táborokat” is emlegetett, ahol „éhesen dolgoztatták az embe-reket”.
A szabadságvásár tehát igazi vásár, hiszen a bér fejében – amelynek eddig 40 százalékát kapta meg az illető, 60 százaléka a börtönadminisztráció kasszájába került – napokat válthatnak meg a rabok. Egy másik javaslat a felügyelet nélküli telefonálás lehetősége. A javaslattevő indoklása szerint a telefonokat a cellákba kell beszerelni, mert „nehéz” kihozni a foglyokat a beszélőbe.
Meghatározták azt is, mit jelentenek a „nem megfelelő” körülmények. Például azt, ha egy rab négy négyzetméternél kisebb területen „él”, ha nem vehet részt szabadtéri tevékenységeken, nem kap elég napfényt, friss levegőt vagy ventilációt, ha nem megfelelő a cella hőmérséklete, a megfelelő mellékhelyiség és higiéniai feltételek hiánya, a nedves, penészes falak.
Valóban sok helyen embertelenek a börtönviszonyok. Csakhogy, mint minden másban, ebben is túlzásokba esünk. Most, a politikai hacacárék mellett, uniós nyomásra, ez lett a legfontosabb problémája az országnak. Közben teljesen megfeledkezünk azokról a „szabad” emberekről, akik a létminimum határán tengődnek vagy azokról a gyermekekről, akiknek százezrei feküsznek le éhesen esténként valamilyen vacokba egy-egy düledező, penészes viskóban. Az ő hiányzó négyzetmétereik, emberi jogaik senkit sem érdekelnek?
Valószínűleg nem, mindaddig, amíg az unió egyszer csak „ráébred”, hogy ebben az országban emberek milliói élnek mélyszegénységben. És emiatt rónak ki szankciókat az országra. Akkor majd a börtönviszonyok merülnek feledésbe...
