Kőfalak, melyek történelmet írtak

Épített örökségünk

(Folytatás a múlt heti lapszámból)

Szárhegy Gyergyószentmiklóstól hat kilométerre északnyugatra, a Szármány-hegy déli oldalán fekszik, hétszázhetven méter tengerszint feletti magasságban. A faluhoz tartozik Güdüctelep. Güdüc 1956-ban ideiglenesen különvált Szárhegytől. Nevét valószínűleg az egykor Szármány-hegynek is nevezett hegyről kapta. A kastélytól nyugatra a bronzkortól a kora középkorig lakott település nyomait tárták fel. A legelső írásos adatok a faluról az 1332–1334-es pápai tizedjegyzékben találhatók. A Szárhegy nevet a 15. század okleveleiben használták először. Történelmi és kulturális szempontból a Gyergyói-medence kimagasló települése, igen neves arról, hogy Bethlen Gábor, Erdély fejedelme az itteni reneszánsz várkastélyban töltötte gyermekéveit, és később is többször ellátogatott a településre.

Emlékeztető

Gyergyószentmiklóstól északnyugatra, a Maros‐medence keleti szélén, a Szármány‐hegy lábánál fekvő község nevezetessége a Lázár‐kastély. A nagy területet elfoglaló várkastély a hegy lejtőjén, négyszög alakban épült.

A 17. századi erdélyi építészet egyik legszebb alkotása, a gyergyószárhegyi Lázár‐kastély pártázatos reneszánsz épület Székelyföld legvonzóbb főúri hajléka volt. A nagy területet elfoglaló várkastély a hegy lejtőjén, négyszög alakban épült.

A bejárat két oldalát pártázatos – olasz fokos –, díszesen tagolt, fülkés díszítésű, reneszánsz ízlésű fal köti össze a sarokbástyákkal.

A boltíves bejáratnak, amely az épület alatt vezet az udvarra, mindkét oldalfalán gót kisbetűs felirat olvasható. Az egyik, az Anno Domini 1532 a várkastély építésének befejezésére utal.

A település keletkezésének idejéről nincsenek pontos adataink. A szárhegyi Lázár család nevével először egy 1406. évi oklevélben találkozunk, amikor egy bizonyos Lázár Bernádot említenek.

András fia, I. János 1549‐ben kelt magyar nyelvű végrendelete már említi a gyergyai házat, amely azonos volt a szárhegyi kastélynak középső részén emelt, 1532‐ben elkészült épületével...

A várkastély hanyatlása és ennek utolsó lakója

1748. szeptember 21-én a várkastély leégett, és Lázár Ferenc özvegyének kérésére ugyan Csík‐, Gyergyó‐ és Kászonszék rendjei magukra vállalták a tetőzethez szükséges anyagok szállítását, de a teljes helyreállításra mégsem került sor.

Ennek ellenére a család egyes tagjai ezután is lakták a várkastély homlokzati részét.

Utolsó lakója Lázár Zsigmond és felesége, akiket 1853‐ban említenek birtokosának.

A Lázár‐várkastély helyreállítása az 1960‐as évek végén kezdődött meg a falubeliek áldozatos tevékenységének köszönhetően, de az épületeket teljes egészében mai napig nem sikerült restaurálni.

1974 óta alkotótáborokat rendeznek benne. Ugyancsak itt, öt Kárpát-medencei irodalmi találkozót is tartottak 1980–2006 között. 2014 óta az örökösök közötti vita folytán az impozáns reneszánsz várkastély zárva tart, nem látogatható.

2016‐ban híre ment, hogy a kastély új többségi tulajdonosa Böjte Csaba alapítványa lenne, miután a báró Lipthay család a gyermekmentő tevékenységéről híres ferences szerzetes alapítványának ajándékozta a kastély családra eső tulajdonrészét. Valójában 2018 óta ítélték oda végérvényesen és visszavonhatatlanul a Berczely és Vormair, mai két jogos, egyenesági örökös családnak a kastély teljes használati tulajdon- és fenntartási jogát. Így az alapítvány által működtetett Kájoni János Gyermekvédelmi Központ ugyan nem a kastélyban, de már saját emeletes épületében működik tovább Szárhegyen.

A fentiek reményt jelentenek arra, hogy a kastély hamarosan újra megnyílhat a látogatók előtt, és befejeződjenek a sok évtizede zajló felújítási munkálatok is.

Amit még tudni kell

Szárhegy római katolikus erődtemploma 1235 körül épült román stílusban, a 15. században gótikus stílusban átépítették, tornya 1488‐ban épült. 1590‐ben tűz pusztította, mivel a reformátusok, a templomot megszerezve, oltárait elégették. 1729‐ben a szentély és a torony kivételével lebontották és újjáépítették. 1930-ban bővítették és tornyát magasították. Az elmúlt években elkezdődött a templombelső nagyszabású renoválása.

A Szármány‐hegyi 15. századi Szent Antal-kápolnát a nagybaconi Balló család építtette újjá az 1700‐as években. Több gótikus elemet is tartalmaz.

A Szármány‐hegy tövében levő Ferenc-rendi kolostor és templom 1669–1752 között épült. A rendházfőnök 1669‐1674 között Kájoni János volt, itt is temették el. Szobra a kolostor falában látható.

A falut és környékét gyakran sújtották a tatárok. A székelyek és tatárok közötti csatározásokra emlékeztet a település határában található Tatár-domb, mely alá a vereséget szenvedett tatárokat temették el az 1658. szeptemberi csatában. A szájhagyomány szerint ide ötszáz támadót hantoltak el, magyar részről csupán tizenöt halott volt. 

Dr. Kálmán Attila tanár, történész kiegészítése

A szárhegyi várkastély utolsó Lázár családbeli tulajdonosai között két hölgy nevét is ki kell emelni. Gr. Lázár Jenő és br. Bors Rudolfina leányairól van szó. Nóra (Eleonóra) 1871-ben született. 1895-ben feleségül ment gr. Bissingen-Nippenburg Ottó huszárkapitányhoz. Bissingen 1900-ban egy párbaj áldozata lett, ugyanabban az évben meghalt Nóra édesapja, gr. Lázár Jenő is. 

Nóra átvette a család birtokainak az irányítását (Meggyesfalván lakott a család ezen ága). 

Bissingen Ottóné Lázár Nóra Marosvásárhely kulturális életében kiemelkedő szerepet játszott a huszadik század első felében, anélkül, hogy bármiféle politikai szerepet vállalt volna. A város központjában lévő palotája a kulturális élet központja volt a két világháború között.

Bissingen Ottóné a marosvásárhelyi Jótékony Nőegylet elnökeként tevékenykedett négy évtizeden át, 1902–1944 között. A Nőegylet a szegény sorsúak és az idősek segítésével foglalkozott.

A század elején aktív tagja lett a Vöröskereszt Egyletnek, amelyben leányaival tevékeny részt vállalt, aktív tagja volt az alkoholellenes mozgalomnak. 

A család meggyesfalvi birtokán is több olyan jótékony rendezvényt szervezett, amelyek célja a szegény sorsúak, főleg gyerekek megsegítése volt.

Különleges kapcsolat fűzte a cigány közösséghez mind az anyát, mind leányát, gr. Bissingen Erzsébetet, akik segítették a marosvásárhelyi népzenészek segély- és temetkezési egyletét.

Támogatója volt a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaságnak, az Erdélyi Helikonnak, a legnehezebb években, 1928–1930 között a városi népkonyha segítője volt. 

1941-től a Vöröskereszt Egyesület vármegyei társelnökeként tevékenykedett. 1952-ben hunyt el, a marosvásárhelyi római katolikus temetőben nyugszik.

A másik leány, Margit 1872-ben született Meggyesfalván, és 1891-ben lett br. Lipthay Frigyes felesége. Később nagybátyja, br. Bors Ágost (gr. Lázár Corinna férje) örökbe fogadta, és ezért a Lázár-Bors nevet vette fel. Élete végén fiánál, br. Lipthay Bélánál lakott a szécsényi kastélyban, itt halt meg 1954-ben.

Demján László műemlékvedő építész kiegészítése

„Mikor ezerhatszázötvennyolczat irtak,

Szép Erdélyországban hej de sokat sirtak!...

Gyergyóba is betört egy nagy sereg tatár,

Senki sem állhatta meg vele a csatát,…

A régi székely vér tán mind savóvá vált?

Nem biz az? Hős apák nem nemzettek gyávát!”

– írta Jókai Mór az 1898-ban megjelent Puskás Kalári című történelmi költeményében. Egy szárhegyi régi legendából építette, tette feledhetetlenné az akkori helyi hősök nevét, úgymint Gábor deákét, Están és Mihály bá, Áron öcs, Kund apót és Örzse, Zsuzsa, Kató ellenségverők személyeit. 

Természetesen az események a várat és a birtokot kiszolgáló, bennük élők történelmi hűségét, a valóságot elevenítik meg. Éppen amikor a Gyergyói-fennsík falvainak tettre kész székelyei Lázár István gróf vezetésével Ali pasa nagy seregével hadakoztak Gyulafehérvárnál, egy elég komoly tatár-török-oláh horda próbálkozott az otthon maradottak portáján fosztogatni. 

Ilyen áldozattá válhatott többször is a kastély és a birtokához tartozó telkek, falvak javai. Az augusztusban már leigázott Maroshévíz után kifosztották, felgyújtották Ditrót is. Így kerültek a Maros lapálya melletti részben mocsaras, dombos területre. A több mint háromezer betolakodót a harcviselt Gábor deák vezette kétszázötven harcnok és többnyire a vidék asszonyai, öregjei, fiataljai próbálták feltartóztatni. 

Székely furfangjukkal a helyi agyag- és cserépedényeket, kancsókat, fazekakat, valamint kalapokat és süvegeket mind hosszú botokra tűzve egy domb mögé állították, majd a mocsárba törött cserepeket is szórtak. Előkerültek a boronák, kaszák, kapák, vasnyársak, és felhangzott a félelmet nem ismerő védők félelemkeltő hangzavara, rikoltozása, csujogatása. 

A feltartóztatott túlerőnek több mint fele elpusztult, a székelyek bánatára tizenöt helybéli veszett oda, lett a „farkasok és hollók prédája”. Az otthagyott ellenségből körülbelül félezernek a halmaira földet hordtak, és idővel a Csukuj halmának emlegették, amelyet az utókor Tatár-domb néven ismerhetett meg. Így menekülhetett meg az uradalom, a kastély és a székelyek féltve őrzött falvainak sora. 

Benedek Elek az 1968-ban kiadott népmesék és mondák gyűjteményében, A táltos asszony című írásában szintén feleleveníti a hajdani szárhegyi ütközetet. Ő inkább a másik hős székely asszony, a jövendőmondó, táltos Bákainé személye körüli történetet dolgozta fel. Ebből meg a megjövendölt székely összefogásról, a megtörhetetlen bátorságukról és asszonyaik tiszteletéről ad elismerő képet. 

A gyergyószéki mondákból ránk maradt Lázár Borbála, Baróthi Kata, Bákainé vagy az éppen várandós Puskás Klára harcos székely asszonyok megformálói a kiapadhatatlan góbéságokkal megáldott nép ősi szülőföldszeretetének, a fennmaradásához szükséges ösztönös magatartás példa a ma emberének.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért és a segítségért külön köszönet dr. Kálmán Attila tanár, történésznek és Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek. A mai képeket Mayer Jácint fotográfus a saját munkájából küldte el a szerzőnek. A régi képeket és az illusztrációkat Demján László műemlékvédő építésznek köszönhetjük.