Petőfi-ünnepség az Ispán-kútnál és a Múzeumkertben

Fehéregyháza fennállásának 790. esztendejében, július 25-én, vasárnap az 1849. július 31-ei fehéregyházi csata és Petőfi Sándor halálának 172. évfordulója emlékére megemlékezést szerveztek.

A nap eseményei az Ispán-kútnál kezdődtek, azon a helyen, ahol feltehetően elesett a költő. A fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, Szabó József köszöntötte a megjelenteket. 

„Úgy véljük, hogy az alig 26 évet élt üstökös 172 év távlatából is joggal elvárhatja tőlünk, hogy megszívlelendő jóslatát tiszteletben tartsuk. Ezért is indítjuk minden évben a július végi megemlékezéseinket innen, e sokat látott helyről” – hangsúlyozta.

Ezután Imecs Lajos nagybúni református lelkész igeolvasása következett, majd a kegyelet koszorúit a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Kiskőrös önkormányzata, Kiskunfélegyháza városa, a Kiskőrösi Országos Petőfi Sándor Társaság, a Kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum és az RMDSZ fehéregyházi szervezetének képviselői helyezték el.

A koszorúzást követően Tordai Kincső diák Petőfi Sándor Ki gondolná, ki mondaná… című versét adta elő. Az ispán-kúti rövid megemlékezés a magyar és székely himnusz eléneklésével zárult. 

Tiéd országunk, erőnk és dicsőségünk

Az ünnepi istentiszteletnek a helyi Millenniumi unitárius templom adott helyet, ahol igét hirdetett Jenei László Csaba segesvári unitárius lelkész, majd a résztvevők átmentek a Múzeumkertbe, ahol a Kövecsi Csaba karnagy vezette fúvósok 48-as indulókat játszottak, majd Jenei László Csaba elmondta a Magyarok imáját. 

Itthon vagyunk!

Ahol otthon vagy, az az otthon – idézte Páll Attila Csaba fehéregyházi születésű, Fiatfalván szolgáló református lelkész Wass Albertet, majd így folytatta: 

„Azt szeretnénk, hogy otthon legyen az itthon: az a hely, »ahol a magas hegyek júniusban fehér kucsmát hordanak, hol pisztrángrajok úsznak el a korhadozó híd alatt«, »s hol a fenyők olyan mélyen kapaszkodnak a vén földbe, kitépni vihar sem tudja másképpen, csak kettétörve«. Hogy otthonunk legyen a Nyerges-tető, a Naskalat, a Madarasi Hargita, a Bucsin, vagy éppen a Juhász-domb. (…) Petőfi révén itthon van az, aki Csíkszeredából, Kiskőrösről vagy Sárospatakról érkezett, és mi otthon vagyunk az Alföldön vagy a Kiskunságon, a betyártörténetekkel tarkított Bakonyban”.

A kapitalizmus és a liberalizmus malmai Fehéregyházán is őrölnek – mondta a továbbiakban. Kevesen vagyunk most is jelen, sokkal kevesebben, mint kellene. Elhitette velünk a világ, hogy a nemzeti önazonosságnál van sokkal fontosabb dolog: mennyibe kerül a kenyér, mennyi az üzemanyag, mennyit ér egy nyugdíjpont, és lassan a magyar magyar falustársának lett ellensége, vagy egy ekevasnyi borozdáért, egy nadrágszíjnyi kaszálóért, vagy mert más politikai hajóban eveztek kisebbségi létünk tengerén. 

Végül a fiatalokhoz szólt: Úgy éljetek, úgy tanuljatok, úgy válasszatok és találjatok párt, úgy fogadjátok Istentől a gyermekáldást, hogy életetekkel, hitetekkel, nyelvetekkel, magyarságotokkal évek, évtizedek múlva a mi magyarságunkat is igazolni tudjátok. Isten legyen ebben segítségetekre!

Megemlékezés a Múzeumkertben

A járványügyi szabályok betartásával, 11 órakor elkezdődött a múzeumkerti megemlékezés a fúvósok által játszott román és magyar himnuszokkal. 

A műsorvezető, Oroszhegyi Abigél köszöntötte a megemlékezőket. 

A turulmadaras emlékműnél és a Petőfi-szobornál koszorút helyezett el a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, Kiskőrös önkormányzata, Kiskunfélegyháza városa, a Kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, a Kiskőrösi Országos Petőfi Sándor Társaság, a Sárospataki „8kor” Színház, az RMDSZ fehéregyházi, segesvári szervezete, a Fehéregyházi Unitárius Egyházközség, a Fehéregyházi Erdélyi Magyar Szövetség, a Fehéregyházi Gazdakör.

Gábos Dezső tanító bácsi

Szabó József beszédében elődjére, Gábos Dezső tanítóra, az egyesület alapítójára emlékezett, akit 2019 novemberében kísértek utolsó útjára, és aki „a faluban a legmagasabbra emelte a Petőfi-kultusz mércéjét, hosszú éveken át szervezte a Petőfi-ünnepségeket, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület alapítója, elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt, s akit hosszú évtizedeken át Fehéregyháza magyarsága csak egyszerűen úgy szólított: Gábos Dezső tanító bácsi.”

Neve kitörölhetetlenül ott van Fehéregyháza történelmében, kisebbségi létünk mindennapjainak harcaiban a „csak azért is megmaradni” próbálkozásokban, küzdelmekben. Gábos Dezsőt lehet nem szeretni, lehet nem egyetérteni vele, lehet irigyelni, meg lehet őt kerülni. Egy dolgot nem lehet: nem látni azokat a megvalósításokat, amelyek nélkül a fehéregyházi magyarság ma talán nem itt tartana – mondta egyebek mellett a Petőfi Egyesület elnöke.

A méltatás végén Gábos Dezső unokája, Wohlers Ágnes a Jövendölés című költeményt szavalta el. 

Őrizzék meg szívükben a Petőfi-kultuszt

Domonyi László, Kiskőrös polgármestere beszédében kiemelte: 

– Kiskőrös szülötte, Petőfi Sándor halála után számtalan találgatás, legenda, történet kapott szárnyra, bizonyítva, hogy a kortársak nem tudták, nem is lehetett elfogadni a nyilvánvaló tényt: Petőfi Sándor, az ország lelkiismerete nincs többé. Hamarjában minden felértékelődött, ami hozzá kötődött: tárgyai, versei, róla szóló anekdoták, helyszínek, épületek, ahol járt, emberek, akikkel találkozott, akik hosszabb-rövidebb ideig társául szegődtek. Barátai, pályatársai tudatosan kezdték el ápolni az emlékét.

A kultuszápoló és -teremtő munkában Kiskőrös a kezdetektől fogva élen jár. Ennek számos olyan mozzanata van, ami országos vagy világviszonylatban a mai napig egyedülálló. 1862 óta városunkban található a világ első köztéri Petőfi-szobra, 1880 óta a költő szülőháza Magyarország legelső irodalmi emlékháza. Folyamatosan bővül a nemzetközi Műfordítói Szoborpark. Kiskőrösön látható Magyarország egyetlen egész alakos Szendrey Júlia-szobra; a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum őrzi és gyarapítja a szintén páratlan, fél ezernél is több kortárs alkotást számláló Petőfi-témájú képzőművészeti gyűjteményt. 

 Most, hogy közeledik születésének 200. évfordulója, a köszönet és a tisztelet hangján tudok csak megszólalni. Kívánom Önöknek, hogy ezt a csodálatos hagyományt, melyet létrehoztak, és a mai napig ápolnak, őrizzék meg szívükben.

Petőfi eleste valójában halhatatlanságának kezdete volt

Fodor Tamás csíkszeredai konzul kijelentette: Önök itt, Fehéregyházán teljes joggal érezhetik úgy, hogy Petőfi Sándorhoz több közük van, mint másoknak, a végzetes csata miatt, és joggal érezhetik magukénak azért is, mert hosszú idő óta hűséggel és tisztelettel ápolják emlékét. Ugyanakkor, érthető módon az is igaz, hogy 172 év óta Petőfi minden magyar emberé. Nem véletlenül nyugszik tehát legnagyobb költőnk egyszerre sehol és mindenhol. Nem véletlenül van annyi fája vagy háza, ahol legalább egyszer megfordult, vagy olyan hely, ahol a nemzeti emlékezet tudni véli, hogy egyik vagy másik versét megírta. Igen, Petőfi Sándor ama végzetes napon végleg a fehéregyháziaké, végleg minden magyaré lett.

Az eseményen fellépett a Sárospataki „8kor” Színház, Széll Róbert unitárius teológus, Tordai Kincső diák, a Veres testvérek, Luka (kisiskolás) és Vivien (óvodás).

A rendezvény a Székely himnusz eléneklésével ért véget.