Nem tett jót az ország megítélésének az adórendszer megváltoztatásával kapcsolatos vita.
Nem tett jót az ország megítélésének az adórendszer megváltoztatásával kapcsolatos vita. Ezt a kormányfő egy csütörtöki, a nagybefektetőkkel tartott találkozón jelentette ki, regáti politikustól ennyire őszinte nyilatkozatot nagyon rég volt alkalmunk hallani. Lehet, hogy ez már a visszalépés első jele volt adókérdésben.
A hibák beismerése mindig nagyra értékelendő, főleg ha az elkövető ebből képes a tanulságot is levonni, mert a kárt ebben az esetben igen nehéz helyretenni. A reálgazdaságban élő és dolgozó beruházók az utóbbi hetek adóvitáját látva valószínűleg kétszer is meggondolják, hogy érdemes-e pénzt befektetni egy ilyen fejetlenül kormányzott országba, annál is inkább, mert a napokban az egyik jelentős hitelminősítő rontott az ország adóskockázati osztályzatán, igaz, a költségvetési politika indokán. Az adóvitát látva azért valószínűleg jókat derülhettek az itteni hírek olvastán a nyugati szakik. Helyesen látja a kormányfő, hogy az eddig lezajlott eszmecserét belső körben kellett volna lefolytatni, azaz minden érdekelt bevonásával kidolgozni egy reformtervezetet, ha tényleg van olyan jó ötlete a kormánypártoknak, hogy azon az adófizető
és az államkassza is nyerjen, majd előállni vele. Lehet, hogy ez a kormányfői beismerés az első jele annak, hogy belátták, túl nagy fába vágták a fejszéjüket az adórendszer átalakításával, és elállnak a jövőtől beharangozott átszervezéstől.
Egy ilyen mértékű adóreformhoz elengedhetetlen lenne az intézményrendszer olyan szellemű működése is, amit egy most körvonalazódó törvénytervezet vezetne be. Erről a prevenciós törvénytervezetről is szó volt a fentebb említett találkozón, ez arról szólna, hogy az állam ellenőrző szervei kihágás megállapítása esetén első lépésként nem bírságot vetnének ki a szabálysértő cégre, hanem útmutatót adnának neki a szabályok helyes alkalmazásához, és csak ismételt kihágásnál jönne a bírság. Akinek volt már dolga szép hazánk több tucat ilyen hatáskörrel is rendelkező szakszervének valamelyik közegével, netán mentek már be úgy a vállalkozása székhelyére, hogy köszönésként a bírság összegét mondták az egyenruhások, aztán nekiláttak szabálysértést kutatni hozzá az irattartóban, az úgy várja ezt a törvényt, mint állami alkalmazott a fizetésemeléses választási ígéreteket. Ez tényleg komoly előrelépés lehetne a nyugati intézményi kultúra irányába, ahol az állam szervei nemcsak bírságbehajtó testületek, hanem a szabályok alkalmazásában is adnak útmutatást az adófizetőnek. Az ötlet remek, ám túl gyakran láttunk már kiváló kezdeményezéseket is csapnivalóan kivitelezni.