2022. október 3., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Hosszú távú, fenntartható, méltányos és igazságos ösztöndíjrendszerre van szükség Romániában a közoktatásban. Szakszerű elemzéseken alapuló, precíz, átlátható rendszerre, amelyben minden érintett – diák, hatóság, önkormányzat, iskola – pontosan tudja, hogy milyen kritériumrendszer jogosítja fel a támogatásra, ki és mikor utalja a pénzt. Nem pedig minden évben sebtében elkészített, az éppen kormányon levő politikai párt(ok)nak az elképzeléseit tükröző fércmunkák kellenek, mint amilyen a korábbi ösztöndíjrendszer is volt, vagy amit éppen a napokban fogadott el a kormány. 

Arról a szociálisnak nevezett ösztöndíjról van szó, amit az előző iskolai évben a vidékről a városi líceumokba ingázó diákoknak kellett volna kifizetnie a kormánynak (sok helyen még mindig nem kapták meg a támogatást). Vidéken ugyanis nincsenek líceumok, a diákok számára viszont kötelező az oktatás, tehát valamely líceumba járniuk kell. Gyakorlatilag a szállításukat volt hivatott fedezni a 200 lej értékű, szociális ösztöndíj néven ismert támogatás. Valaki beleakadt a szociális kifejezésbe, és kisütötte, hogy a vidékre (alapvetően a peremfalvakba) kiköltözött gazdagék gyerekei a szegények rovására nem kaphatnak szociális ösztöndíjat, vagyis elesnek a 200 lejes támogatástól. Vagy hogy a falutáblától fél kilométerre lakó diák nehogy már annyit utazzon, mint a felszegi, és egyformán kapjon támogatást a mellesleg falun belül ugyanakkora értékű buszjegyre (mindegy, melyik megállóban ül fel, ugyanannyit fizet, feltéve, hogy a sofőr jegyet is szakít…). Persze ilyen logika mentén a helyi adózási rendszert is nyugodtan meg lehetne reformálni. 

A közfelháborodás nyomán az oktatási tárca képviselője sietett biztosítani a lakosságot arról, hogy minden gyerek számára, aki nem a lakóhelyén jár iskolába, az állami költségvetésből fedezik a lakóhely és az iskola közötti szállítási költségeket. De hogy melyik hatóság bonyolítja le a buszjegyek kifizetését, nem tudni. Tegnap már kissé árnyaltabb hírek érkeztek: bérletekben, illetve valamiféle átalányban, hozzávetőleges összegben gondolkodnak az illetékesek, és hozzáteszik, ha a bérlet értéke az átalányt meghaladja, a támogatás 50 százalékkal növelhető. És ezt szállítási (ingázási) támogatásnak hívnák, bár ugyanazt a szerepet tölti majd be elméletileg, mint a tavalyi 200 lejes szociális ösztöndíj. Csak kicsit bonyolultabb lesz a jogosultság megállapítása, mint egyébként minden más ösztöndíj esetében. 

Az iskola elkezdődött, a kérvényeket, az ahhoz csatolandó iratok összegyűjtését csak most kezdik el az iskolákban minden ösztöndíjtípusra. Mire ebből kifizetés lesz, jócskán letelik a félév, a gyerekeknek viszont kötelező iskolába menni. Ismét a szülők kell hónapokon át kitegyék az utazási pénzt, ami minimum napi 15 lej egy diák esetében. Ismét lemaradt a kormány a tanévre való felkészülésben, mint ahogy lemaradt a fűtéspótlék feltételrendszerének kidolgozásában és annyi minden egyébben. És ez évről évre változatlanul így van. Elmondhatjuk, hogy van valamiféle állandóság a trehányságban is.