Novák Ede ismét történelmet írt: ő Románia első paralimpiai bajnoka
Amikor négy évvel ezelőtt a cseh Jiri Jezek Ede előtt megnyerte Pekingben a 4 km-es üldözőversenyt, megfogadtam, itt leszek Londonban négy év múlva, és kiszurkolom azt az aranyat Edynek.
Amikor négy évvel ezelőtt a cseh Jiri Jezek Ede előtt megnyerte Pekingben a 4 km-es üldözőversenyt, megfogadtam, itt leszek Londonban négy év múlva, és kiszurkolom azt az aranyat Edynek. Persze, ha az olyan könnyen menne, biztosan hivatalos szurkolóként felbéreltek volna már nagyon sokan.
A dicsőséghez nem elegendő az, ha valaki szívből drukkol neked, a sikerhez rengeteg szenvedés, türelem, szeretet, megértés és – nem utolsósorban – hatalmas munkamennyiség kell. Nos, Edében mindez megtestesül, és olasz edzőjét is ez fogta meg, ezért kezdett el bajnokot faragni belőle. Nem mintha azelőtt nem lett volna bajnok... Bajnok volt ő még ifi gyorskorcsolyás korában, amikor sorra döntögette az országos rekordokat, és bajnok volt akkor is, amikor a súlyos autóbalesetből lábadozva ismét a sporton járt az esze.
---
(London, 2012. augusztus 31.) Török Imrét szólítják a velodromban. 1 km-es sprintverseny. Az 1965-ben született, szintén csíkszeredai kerekes a C5-ös (kézsérültek) kategóriájában állt rajthoz, de a próbát összedobták a C4-esekkel (lábsérültek). Imi álma már teljesült azzal, hogy kijutott a paralimpiára, és segíteni tudta Edét is. Pörögnek a kerekek, szaladnak a másodpercek: első helyen áll, de még csak két pár fejezte be, még nagyon sok van hátra...
---
Novák Ede kultuszt teremtett a biciklizésével egy olyan városban – Csíkszeredában –, ahol addig csak a téli sportok kiegészítőjeként tartották számon. Ede egyre jobban tekert, és egyre ambíciósabbá vált. Megjött az étvágya, és ismét előállt a győzelmi szomja. Mivel az országban szinte még beszélni is tilos volt a fogyatékosokról, nehezen győzte meg embertársait, hogy őneki is ugyanolyan jogai vannak, mint azoknak, akiknek megvan mindkét lábuk – teljes egészében.
Edy speciális protézist szerzett be, azzal próbált helytállni az épek között, néhanapján még az orrukra is koppintott.
---
Novák Edét szólítják a rajthoz. 1 km, nem sok, de nem ez az ő száma. Negyedikként ér célba, később még három helyet csúszik vissza, Török Imre 17. – Majd holnap, akkor kell a jó forma – mondta Ede, és sóhajtottam jómagam is hatalmasat: majd holnap.
---
(2012. szeptember 1.) Történelmi nap. Lehet. Az lesz! – bizakodott a lelkes kis szurkolócsapat. Ede szülei, felesége és gyermekei, sógornője, versenyzőtársak, Sally Lamont, a Román Paralimpiai Bizottság elnöke, Alexandra Muresan önkéntes, aki 20 éve Londonban él, és két újságíró, egy operatőrrel. A két közszolgálati média: rádió és tévé. Több senkit sem érdekel a sajtóból az esemény. Majd lehozzák a hírügynökségek.
10 óra, kezdődik a verseny. 4 km, azaz négyezer méter. Előbb a selejtező: a legjobb kettő küzd majd délután az aranyért. A 3-4. helyezett pedig a bronzért.
Futnak a percek, egyre jobban mennek a versenyzők. Jön Jiri Jezek, a nagy rivális cseh. Nagyon belekezd, hiszen ő inkább sprinter, de ezt is tudja. Paralimpiai rekord, de a világrekord még elég messze van.
Novák Ede a hazaiak előző napi nagy vesztesével, Cundyval megy átellenben a körpályán. (Az 1 km-en abszolút favorit angolt rossz rajt miatt kizárták, ezért őrjöngve hagyta el a helyszínt. Később bocsánatot kért. A nézők megbocsátottak neki.) Hatezer ember üvöltötte, hogy Dzsíbí (a Great Britain rövidítése).
Cundy belehúz, a _+ Ede felén van, de az angol a jó kezdés után elfárad, Ede fokozatosan utoléri, majd jó féltávnál el is hagyja. A közönség felállva őrjöng, hajszolják a britet, Novák azonban rendíthetetlenül teker-teker, és végül az ováció neki szól! Világcsúcs! És első hely! Az érem már megvan. Mindenki örül, a kis romániai csapat öröme visszafogott. Négy óra múlva döntő. Akkor kell megmutatni.
15:29 – Cundy és egy kolumbiai a C4 4 km-es bronzcsatájában. A rajt fenomenális, Cundy fokozatosan éri utol ellenfelét, még féltáv előtt megelőzi, s ezzel véget ért a bronzmeccs.
Azta! Hamarabb lesz a döntő... A sajtósok interjúzásra szánt mix zónája a pályán belül az egyik szegletben van. Jól látni a román zászlókat. Én azonban azt is tudom, hogy a zsákomban ott lapul egy aranysárga-égszínkék, a nappal és a holddal. Mégiscsak székely gyerekről van szó.
A közelben Jezek, szemben vele Novák Ede. Visszaszámlálás... Rajt! Ede nagyon belekezd. Máris a cseh oldalán vannak a pluszok. A különbség enyhén nő, a cseh nem bírja a tempót, pedig lassúbb, mint a délelőtti világcsúcs-részidő.
Ede elöl van, már 1 mp-et vert rá a Tusnád Cycling Team-beli csapattársára. 2000 méter, a különbség tovább nő. Mi lesz itt? A britek őrjöngenek, tisztelnek és szeretnek minden sportolót, mintha mindketten otthon lennének.
A Jezek Fan Club tagjai őrjöngve hajtják kedvencüket, Novák papa minden hajszálával „hajtja” fiát. A gyerekek önkívületben, Sally Lamont pedig legszívesebben felgyorsítaná az időt.
3000 méter, az aranyat nem veheti el senki! Csak be kell tenni a bicajt a célba! Gyerünk Ede, fogytán a hangom. 3500, 3750, 3900, és Novák Ede paralimpiai bajnok!
Egy könnycsepp szökik a szemembe (na jó, vagy kettő), kit érdekel... Megcsinálta! Megcsináltuk! Ő megnyerte, én meg kiszurkoltam.
A család öleli, Jezek térdre borul előtte. Ha lehetne, a csarnok is ezt tenné. Fantasztikusan sportszerű a cseh fiú, a britek pedig tudják ezt értékelni.
Megvolt a tiszteletkör, jön az interjúzónához. Előbb hozzám jön. Megcsináltam!!! – hangzott a felszabadult kiáltás.
A himnusz eljátszása előtt pedig a néma csendben nem tudtam visszafogni magam. Szép volt, Ede! – visszhangzott a hangom. Spontán módon, teljesen belülről jött. Még én is meglepődtem.
Maga román? – kérdezte egy brit újságírónő –, s mielőtt bármit mondhattam volna, átölelt, és azt mondta: – Büszke lehet a barátjára, nem szégyen egy-két könnycseppet ejteni ekkora sikernél...
Közben a székely zászló ott lengedezett a velodrom karfáján.
