A háromgenerációs Csoma családról –

avagy nem esik messze az alma a fájától

Kevés olyan sportolócsalád van Maros megyében, amelynek tagjai három generáción át sportoltak, vagy ugyanazt a sportot űzte apa, gyermeke és unokája. 

A legismertebb közé tartozik a Fazakas család, ahol az édesapa, Árpád az egykori ASA kiváló labdarúgója volt, lányai közül az úszóedző Andrea úszott, vízilabdázott, Éva ritmikus sportgimnasztikázott, Andrea lánya, a válogatott Szeghalmi Krisztina pedig jelenleg Románia legjobb női vízilabdázója. 

Ugyancsak ismert háromgenerációs sportolócsalád a Szöllősiéké: László szintén remek labdarúgó volt a helyi AS Armata és Metalotehnica csapatában, az ő édesapja is futballozott az MSE, majd az MTE együttesében, aztán mint edző-játékos szerepelt a Dermagantnál, az IGL-nél és az Unitate klub együtteseinél, 39 éves korában fejezte be az aktív labdarúgást. Laci bácsi fia, ifjabb László is futballozott a Sportiskolánál, Kanyaró Attila edzősége alatt, de idővel az amerikai futball felé kacsingatott, jelenleg is a marosvásárhelyi Szörnyek leigazolt játékosa. 

Szintén egy ismert és sikeres három generációt átölelő sportolócsalád a szovátai Csomáéké, ahol a két fiú – Ferenc és Alpár – összesen tizenegy teremlabdarúgó országos bajnoki címet szerzett, de mindketten nagypályán is megfordultak. Édesapjuk, idősebb Ferenc a hajdani Medve-tó Szováta legsikeresebb generációjának volt a játékosa, mi több, ifjabb Ferenc fia, a 15 éves Kristóf az Academica Transilvania ígéretes ifi futballistája, aki a Medve-tó gyerekcsapatában formálódott Fazakas Tibor, Berkeczi Emőke, majd Györgyi János edzősége alatt. 

Lokálpatrióta volt a nagyapa

A 74 éves idősebb Csoma Ferenc a hatvanas évek derekán kezdett el futballozni Szovátán, majd az együttessel 1971 és 1976 között a C osztályban játszott olyan alakulatok mellett, mint a Marosvásárhelyi Viitorul, a Dicsőszentmártoni Chimica, a Szászrégeni Avântul, a Segesvári Metalul, továbbá a Székelyudvarhelyi Textila, a Székelykeresztúri Unirea, a Gyergyószentmiklósi Viitorul, a Maroshévízi Mureşul, a Balánbányai Minerul, a Kovásznai Carpaţi, a Sepsiszentgyörgyi Olt és nem utolsósorban a Medgyesi Gaz Metan vagy a Besztercei Gloria. 

Mindig is lokálpatrióta lévén, tizennégy éven át meghatározó középpályása volt a fürdővárosi együttesnek, esze ágában sem volt más csapat színeiben pályára lépni, még akkor sem, amikor az akkori B osztályos Kolozsvári Universitatea kecsegtető ajánlattal próbálta elcsábítani. Azután is aktív maradt, miután a nyolcvanas évek elején, 38 évesen felhagyott a nagypályás focival, hiszen még évekig kispályázott helyi szinten. 

Amikor fiai – Ferenc és Alpár – megszülettek, bízott benne, hogy a futball iránti szeretetét átadhatja nekik, ami idővel sikerült is: mindketten sikeres válogatott teremlabdarúgók lettek. 

Évek múltán, amikor a fiúunokája megszületett Ferenc fia részéről, újra felcsillant a gondolat, hogy lesz még egy futballista a családban. Ez is idővel így is lett, boldog nagyapaként a fiainak és fiúunokájának szurkol, és a foci meghatározó téma a családban. 

 Fotó: Czimbalmos Ferenc Attila

Nagypályáról kispályára, majd vissza

Ifjabb Csoma Ferenc a minap ezt mesélte el futballistakarrierjének kezdetéről: „Serdülőként, majd ifiként az egykori Szovátai Forestierul (a Mobila elődje) együttesében kezdtem el futballozni, aztán a Székelyudvarhelyi Haladás ificsapatában is megfordultam, hogy egy rövid százhalombattai kitérő után visszakerüljek szülővárosom együtteséhez. A Mobilával a 2002–2003-as idény végén felkerültünk a C osztályba – amikor többek közt csapattársam volt Péter Árpád kapus, valamint Takács Levente, Török István és Tamási Ferenc mezőnyjátékosok –, aztán előbb a 9. helyen zártunk, majd a 2004–2005-ös idényben nyolcadikok lettünk, egy évre rá az ötödik helyen, két év múlva a kilencedik helyen végzett az alakulat a C osztályban, Fodor János edzősége idején. A szovátai együttes mellett a csoport tagja volt többek közt az Nagyszebeni FC, a Nyárádtői Unirea, a Szászrégeni Avântul, a TranSil vagy a Marosvásárhelyi Maris is” – mondta el ifj. Csoma Ferenc, aki a kétezres évek elején sportágat váltott, ugyanis a Székelyudvarhelyi FK leigazolt teremlabdarúgója lett. Ezzel a csapattal két bajnoki címet is szerzett, majd a Marosvásárhelyi City’us játékosa lett – ahol újabb bajnoki címmel lett gazdagabb –, majd a Sepsiszentgyörgyi Spicom és újra a Székelyudvarhelyi FK következett. 

Idővel szegre akasztotta a futsalcipőjét is, de négy éve újra leakasztotta onnan a nagypályán használt csukákat, ugyanis a Medve-tó csapatának vezetői meggyőzték, hogy tudásával és tapasztalatával segítse az együttest. Ferenc most 47 évesen (!) az alakulat legtapasztalt játékosa. 

Sikert sikerre halmozva

Ferenc öccse, Alpár 6 évesen kezdett el futballozni a Medve-tónál, ahol szintén Kénesi Lajos keze alatt formálódott, majd az Aripile Piteşti és a Székelyudvarhelyi Budvárnál is játszott. Évek múlva ő is áttért a teremlabdarúgásra: játszott a Székelyudvarhelyi FK, a Dévai CIP, a Brassói Designer Construct, a Dévai Autobergamo, a Marosvásárhelyi City’us együtteseiben – utóbbival hat év alatt négy bajnokságot és három Románia-kupát is nyert –, aztán egy idényt a ciprusi AGBU Ararat Nicosiában töltött, amellyel bejutott az UEFA Futsal Cup elitkörébe. 

Csoma Alpár nyolc román bajnoki címmel (FK Székelyudvarhely, CIP Déva, City’us), hat Románia-kupa- és három Szuperkupa-győzelemmel is büszkélkedhet, 211 alkalommal viselte a román válogatott mezét, a piros-sárga-kékekkel három alkalommal részt vett Európa-bajnokságon. 

Jelenleg 40 évesen a magyar teremlabdarúgó-bajnokság élvonalában szereplő Nyírbátori SC erőssége, legtapasztaltabb játékosa, előtte pedig három évig a szintén élvonalbeli Nyírgyulaj egyik legjobb teremlabdarúgója volt, amellyel 2021-ben a férfifutsal Magyar Kupa négyes döntőjében szerepelt. 

Hogy mi a Csoma család titka, hiszen mind az édesapa, mind két fia előrehaladott korig rúgta, rúgja a labdát? Először is a gének, amelyek apáról fiúra öröklődtek, másodszor az egészséges életmód és nem utolsósorban az odaadó, elszánt, alázatos munka.