Négy egyetemen szerzett gyógyszerészi diploma

Megemlékezés Balogh Lőrinczy Éva gyógyszerésznőről, a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar Méregtani (Toxikológiai) Tanszékének megalapítójáról és vezetőjéről

Életére Erdély viharos történelme nyomta rá a bélyegét iskolai, de főleg egyetemi tanulmányait illetően. Kolozsváron született Lőrinczy Éva néven 1924. január 17-én, unitárius lelkészcsaládban. Iskoláit szülővárosában végezte, a Református Leánygimnáziumban érettségizett 1942. június 17-én, majd az év őszén beiratkozott a Ferenc József Tudományegyetemre, hogy gyógyszerészeti tanulmányait elkezdje. 

A gyógyszerészképzés akkori rendje szerint az első két évet a Matematika–Természettudományi Karon végezte, kitűnő vizsgaeredményekkel. Az első tanév befejezésekor gyakorlatát 1942. június és 1944 október 1. között Marosvásárhelyen, Nagy Jenő (1891–1980) Szent György nevű gyógyszertárában, majd Kolozsváron Kraus Ottó Hygieia nevű gyógyszertárában végezte. 

A háború miatt egyetemi tanulmányai folytatására az 1944/45-ös tanévre a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára iratkozott be. Itt az 1944 októberében kiállított gyógyszerészgyakornoki végbizonyítványát elismerték, és 1944 decemberében letette első félévi vizsgáit. Közben férjhez ment Balogh Ödön orvostanhallgatóhoz. A második félévet azonban már Budapesten sem folytathatta, mivel a Pázmány Péter Tudományegyetem keretében az egyesített orvosi karok tanárait, hallgatóit Breslauba menekítették, majd onnan a gyógyszerészhallgatókat Grazba, az orvostanhallgatókat pedig Halléba vitték. Mivel ő a férjét követte Halléba, egyetemi tanulmányait megszakította. 1945 márciusában férjét a Nördlingenben állomásozó besztercei honvédkórházba helyezték, itt kapott ő is laboránsi állást. 1945 áprilisában amerikai fogságba került az egész kórház, Neuburgba vitték őket, ahol augusztus 6-án megszületett István fiuk. 

1945 novemberében pár hónapos gyermekével hazaindult Kolozsvárra. A megélhetés biztosítása érdekében előbb Kolozsváron helyezkedett el László Jenő Korona nevű gyógyszertárában 1946. január l. és szeptember 30. között. Miután 1946 júliusában férjét Kolozsváron orvossá avatták, és ezt követően a Marosvásárhelyre helyezett orvosi egyetemen a Kórbonctani Intézetben kapott állást, majd később sportorvosként dolgozott, Balogh Éva is átjött Marosvásárhelyre, ahol 1946. október l-től 1947. május l-ig az Arany Szarvas gyógyszertárban dolgozott Berekméri József (1906–1988) gyógyszerész mellett. 

Egyetemi tanulmányainak folytatására itt adódott alkalom, és 1947. december 5-én beiratkozott a Bolyai Tudományegyetem Marosvásárhelyre kihelyezett Orvosi Karára, ahol sikeresen vizsgázott minden tantárgyból, és 1948-ban a tanügyi reform által létrehozott önálló Gyógyszerészeti Karon fejezte be egyetemi tanulmányait. Ennek befejeztével kapta meg az „abszolutóriumot”, majd 1950 júliusában a kitűnő eredménnyel letett diplomavizsgája után az érdemoklevelet (diploma de merit).

Szokatlanul változatos egyetemi tanulmányainak a felsorolásából is látszik, hogy négy egyetemre iratkozott be, melyek közül három ugyanannak felelt meg, csak az évek folyamán a történelem és a rendszerváltás következtében a nevük változott. Kolozsváron a Ferenc József Tudományegyetemen kezdte, amelynek Orvosi Kara Marosvásárhelyre költözött, majd az 1948-as tanügyi reform következtében az önálló Gyógyszerészeti Kar létrejöttével a gyógyszerészképzés időtartama is ötévesre változott. Szinte nyolc küzdelmes év után Balogh Lőrinczy Éva itt és így lett érdemokleveles gyógyszerész. 

Gyógyszerészdiplomája elnyerését megelőzően, mint utolsó éves hallgató, 1949 szeptemberétől gyakornok volt a Kémia Tanszéken, majd 1950. június 1-től kinevezték tanársegédnek. Abban az időben a toxikológia oktatását az Igazságügyi Orvostani Tanszék vezetője, dr. Ander Zoltán professzor biztosította a gyógyszerészhallgatóknak. 1957. október 1-től jött létre a toxikológiai (méregtani) diszciplína, melynek alapítója és vezetője Balogh Lőrinczy Éva adjunktus lett és maradt nyugdíjazásáig. Ő az első, akit marosvásárhelyi diplomával alkalmaztak a Gyógyszerészeti Karon. A Törvényszéki Orvostani Tanszék által kiadott kőnyomatos jegyzeteknek társszerzője (1951, 1954, 1959), majd egyedüli szerzőként jelent meg Toxikológia címmel 1961-ben és 1977-ben kétkötetes egyetemi jegyzete, amit még nyugdíjazása után is használtak a gyógyszerészhallgatók.

Közben a bukaresti központú Mina Minovici Törvényszéki Orvostani Intézet marosvásárhelyi fiókjának keretében működő toxikológiai laboratóriumot is vezette, és 1965-ig Maros megye toxikológiai szakértője volt. Itteni munkája észszerűsítésére új módszert dolgozott ki az alkoholnak a vérből történő meghatározására, amiért már 1954-ben újítóknak járó oklevelet kapott.

Tudományos közleményeinek egy része a vér alkoholtartalmának a meghatározására vonatkozott, de foglalkozott egyes fémionok, a nikotin, a napoton, a barbiturátok, pszichotróp anyagok, peszticidek (rovarirtók) okozta mérgezések laboratóriumi kimutatásával. Továbbképző előadásokat tartott a mérgezések kórjelzéséről (1958), az alkoholos befolyásoltság megállapításáról (1961), az alkohol hatásáról a közlekedés biztonságára (1963), a gyógyszeres mérgezések megelőzéséről (1964).

1961-ben elnyerte a főgyógyszerészi fokozatot, 1968-ban beiratkozott a doktorátusra Spielmann József professzorhoz, témáját a gyógyszerészet története tárgyköréből választotta. Doktori értekezésének célja a toxikológia történeti fejlődése romániai vonatkozásainak a bemutatása volt. A doktorátus keretében minden vizsgáját és referátumát megtartotta, de a közbejött családi problémák (férje elhalálozása) és a politikai tényezők (abban az időben csak párttagok doktorálhattak) miatt a doktori tézis megvédésére már nem kerülhetett sor. A szigorítások az előléptetésekre is vonatkoztak, nem nevezték ki előadótanárnak, pedig szakmai tudása, oktatói munkája és tudományos tevékenységének eredményei alapján ezt már rég kiérdemelte.

1957-től magyarul, majd 1963-tól román és magyar nyelven tartotta a két féléves toxikológiai előadásokat a negyedik és az ötödik évfolyam gyógyszerészhallgatóinak, valamint a gyakorlatok egy részét, egészen az 1978/79-es tanévvel bezárólag. 1979. szeptember 1-jén nyugdíjazták. Így 22 éven át oktatta a gyógyszerészhallgatókat és vezette a Toxikológiai Tanszéket.

Az akkori törvények értelmében nem volt lehetősége szakmai téren tovább dolgozni, de tanítványai, tanszéki utódai sokszor fordultak hozzá szakmai tanácsért, útbaigazításért. Mindig a legnagyobb örömmel és szívesen segített.

2001. január 1-jén, 77 éves korában, hosszas betegség után hunyt el Marosvásárhelyen. Sírhelye a helybeli református temetőben van. Mi, egykori tanítványai szeretettel emlékezünk a húsz éve elhunyt kedves tanárnőnkre, akit mindig a becsületesség, a szerénység, a pontosság, a mások iránti jóindulat, segítőkészség vezérelt.