Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Montecatini Terme – ez a dallamosan csengő olasz városnév azonnal varázslatossá, roppant vonzóvá vált számunkra, az Eufónia pedagóguskórus tagjai számára, miután karnagyunkkal, dr. Strausz Imre Istvánnal eldöntöttük, hogy július végén részt veszünk a Musik Reisen Faszination által szervezett toscanai kórus- és zenekari fesztiválon.
A rendezvény első napján tíz ország tizenhat énekkara és zenekara vonult végig muzsikálva a város főterén a bazilikától a szabadtéri nyitóhangverseny helyszínére, a pompás Tettuccio fürdő teréig. Az utcán senki sem maradt közömbös, az emberek tapsoltak, mosolyogtak, integettek, vagy előkapták telefonjukat, és filmezni kezdték a felvonulókat. A téren mindenik kórus és zenekar egy rövid művel mutatkozott be; az Eufónia Anthony Newley – Leslie Bricusse Feeling good című dalát adta elő nagy sikerrel, szólót énekelt Bajkó Edina Klára. Boldogan kapcsolódtunk be a budapestiek és a pécsiek előadásába, és énekeltünk velük együtt, jó volt látni a meglepetést és az örömöt az arcukon, érezni az összetartozást.
A programsorozat rendkívül színes volt, a fesztivál zárónapján izgatottan készültünk az esti hangversenyre, melyen izraeli, cseh és szlovák fellépők is szerepeltek. A nemzetközi kortárs egyházi zene remekműveiből álló repertoárunkat a Santa Maria Assunta-bazilikában adtuk elő dr. Makkai Gyöngyvér zongorakíséretével, és mi tagadás, utána jólesett a gratulációkat hallgatni.
Esténként több koncertet meghallgattunk. Számomra nagyon meglepő volt, hogy a törökországiak kórusában milyen sok a kisiskolás, az izraeliek fúvószenekara pedig jórészt idős, de nagyon lelkes emberekből állt. A valenciai fiatalok képzett hangjukkal, mozgásos előadásukkal nagy tetszést arattak. A máltaiak női karában két férfi is énekelt, igényes repertoárjuk, különleges nyelvükön lágyan zengő hangjuk emlékezetes marad. A csehek kamarazenekara ismert és kedvelt barokk, illetve Bartók-művet választott, teljesen eggyé váltunk zenéjükkel, a miénkhez hasonló dinamikus, fiatal karmesterük, Dominik Pernica lenyűgözött, valamikor talán a legnevesebb zenekarokat fogja vezényelni.
Ottlétünk alatt alkalmunk volt meglátogatni a fürdővárost, amelynek hajdan gyakori vendége volt Verdi, Mascagni, Leoncavallo, Puccini. Szép épületei között sok a fürdő, a kisebb-nagyobb szálloda, parkjaiban jellegzetes mediterrán növényzet van, pálmák, mandulafenyők magasodnak, a kabócák cirpelésének nincs vége-hossza, már a tájhoz tartozik. Nem csupán a parkokban, udvarokon, kertekben van sokféle színes, illatos növény, minden kis keskeny közben, utcácskában, sőt lépcsőn, ajtók előtt virágokba botlik az ember, a régi kőfalak egyhangúságát jó ízléssel ellensúlyozzák az olaszok.
Az óvárosba gyalog, kocsival és siklóval lehet felmenni, mi az utóbbit választottuk. A délutáni melegben mindenki sziesztázik, az utcák, terek kihaltak, de este megindul az élet, benépesülnek a kocsmák, a vendéglők fényfüzérrel kivilágított teraszai, az emberek jókedvűen beszélgetnek, innen-onnan zeneszó hallatszik. Luccába, Pisába is ellátogattunk, Livornónál megmártóztunk a Tirrén-tengerben, vize szép világoszöld és nagyon sós.
Alkalmunk adódott új ízeket, ízkombinációkat kipróbálni. Sosem gondoltam volna, hogy egy szelet sonka és sajt görögdinnyével nagyszerű reggeli lehet! Még kenyér sem kell hozzá.
Említést tennék a szállodai házigazdánkról. Idős kora ellenére már korán reggel talpon volt, este pedig az asztalok között sétálva azt nézte, kinek a tányérjára tehetne még egy adag pastát. Első nap, a salátát és a bazsalikomos, paradicsomos szószos tésztát elfogyasztva azt hittük, hogy ennyi a vacsora. Kiderült, még van egy második, sőt harmadik fogás is: tiramisu, máskor fagylalt! Sok vendéglő-, szállodatulajdonos mehetne Franco bácsihoz megtanulni, milyen is az igazi szívélyes vendéglátás.
Az út hosszú volt, de már a múlté. Hazatérve az első héten szinte megkérdeztem dalostársaimat: nem hiányzik a (már a napirendhez tartozó) gyakorlás, próbafelvételek hallgatása, netán egy kis olasznyelv-lecke? Vajon milyen lesz a következő repertoárunk, amivel a következő fellépésre készülünk?