2020. augusztus 15., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

és a Maros Megyei Nemzeti Megmentési Front?

A marosvásárhelyi Népújság 2020. február 4-i száma beszámol arról, hogy Novák Csaba Zoltán politikus, történész a Magyar Nyugdíjasok Klubja vendégeként felidézte Marosvásárhely fekete márciusát, ok-okozati összefüggéseket taglalt. Szerinte elszabadultak az indulatok, mivel 1990. „február 8-án megalakult a Vatra Românească, február 10-én kerül sor a könyves-gyertyás tüntetésre, amelyen százezer magyar ember vett részt. Majd következik március 15–16. és a gyógyszertár története, és március 19., amikor a leitatott hodáki románok megtámadták az RMDSZ-székházat, kiverték Sütő András fél szemét, majd március 20., amikor a magyarok visszavágtak”.

 Aki ezt az okfejtést elolvassa, azt gondolhatja, kölcsönös adok-kapok folyt, ahogy létrejött a Vatra, a magyarok két napra rá százezres tüntetéssel válaszoltak, március 20-án pedig ugyanők az előző napi román atrocitásra vágtak vissza. Egy szó sincs arról, hogy huszadikán a főtéren békésen tüntető, Ion Iliescu elnököt és Király Károly alelnököt Marosvásárhelye hívó/váró több mint tízezres magyar tömeg elleni újabb román támadásra rendőrségi autó vezette fel a Görgény-völgyi agresszorok autóbuszait és teherautóit. A buszokat már március 15-én megrendelte a Vatra, a megrendelést számtalan esetben közzétettem, a (nem) nyomozó hatóságoknak átadtam! A megtámadott magyarok jogos önvédelmet gyakoroltak, ezért jogállami körülmények között nem őket, hanem a „hodáki” agresszorokat kellett volna börtönbe juttatni!

 Azt állítani, hogy a Vatra csak 1990. február 8-án alakult meg, a valóság meghamisítása, szerecsenmosdatás! Kíváncsi lennék arra, mire alapozza az adatközlő ezt az állítást. Valójában a magát „kulturálisnak” becéző szervezet már 1989. december 27-én megalakult, méghozzá a Papiu Ilarian líceum tanári szobájában. Ezt már a Marosvásárhely fekete márciusa legelső, 1990. decemberi kiadásában is leírtam (románul egy évvel később jelent meg). Könyvem öt évvel ezelőtti harmadik kiadásából beemelem az erre vonakozó szöveget (105. oldal):

„Egész nap mintegy 60 MADISZ-os magyar fiatal védte a Vatra Românească főtéren lévő székházát, nehogy bosszúból valaki kárt tegyen benne. A román támadás után ezek a fiatalok is elmenekültek, s a támadás megállítása után a feldühödött tömeg betört az irodákba. A zsákmányolt iratokba néhány percre beletekintettem. Akkor olvastam kézzel írt jegyzőkönyvüket, amelyből kiderült, hogy ez a magát kulturálisnak álcázó politikai szervezet már december 27-én megalakult! X úr, aki áttanulmányozta a Vatra Românească székházából származó iratokat, elmondta, hogy a titkos programon kívül többek között megtalálták a szervezet és Iliescu elnök levelezését is. Megkerült a vatrás rendőrök (300!), jogászok stb. névsora, s a Cuvântul liberrel kötött szerződés, melynek értelmében a „független, demokratikus napilap” vállalja a Vatra propagandájának közlését. Alelnökként jegyzett valamennyi iratom fénymásolata is birtokukban volt. Kaján elégtételként szolgál: semmi kifogásolhatót nem találtak munkámban.



 Még aznap éjjel valamennyi vatrás dokumentumot Borbély Lászlóra bíztam azzal, hogy gondosan rejtse el és őrizze meg őket. Évekkel később az RMDSZ egyik Maros megyei küldöttgyűlésén elmondta, hogy a dokumentumokat átadta az ügyészségnek… Az ügyészség a bizonyítékokkal olyan jól gazdálkodott, hogy a közismert tettesek azóta is szabadlábon vannak. Sohasem derítették ki azt, hogy ki használta az 1-MS-3155 rendszámú Dacia gépkocsit, amelyből parancsokat osztogattak: ki merre induljon megtámadni a magyarokat.” A történethez az is hozzátartozik, hogy miután március 21-én reggel hazamentem, „ismeretlen tettesek” feltörték íróasztalomat és szekrényemet azért, hogy visszaszerezzék a vatrás dokumentumokat. Akkor nem jártak sikerrel. Feltört íróasztalomat megmutattam Gelu Voican-Voiculescu miniszterelnök-helyettesnek, aki az RMDSZ–Vatra Românească-tárgyalások létrehozáséért leküldött kormánydelegációt vezette. Sajnos hiába tiltakoztam az ellen, hogy csak a Vatrával üljünk le tárgyalni, azt a látszatot keltve, hogy ők az erdélyi románok egyedüli és hiteles képviselői, a Budapestről időközben hazaérkező Markó Béla, valamint Borbély László, Béres András stb. félresöpörték aggályaimat. Álláspontom azóta is változatlan, ez a lépés az RMDSZ történetének egyik legnagyobb baklövése volt, mert megemelte és országosan ismertté tette az ultranacionalista szerveződést. Smaranda Enachéval azt vallottuk, hogy valamennyi román pártot be kellett volna vonni a román–magyar ellentéteket csitító tárgyalásokba. Nagyon meglepett, hogy az RMDSZ megalakulásának harmincadik évfordulóján Markó Béla exelnök azzal dicsekedett, hogy milyen kiváló, toleráns lépés volt az, hogy csak a Vatra Românească küldöttségével tárgyalt a szövetség a fekete március feszült-

ségének csökkentése érdekében. Ez a laudáció azt is jelenti, hogy Markó szerint a Görgény-völgyiek szervezett beszállítása, büntetőjogi felelősségre vonásuk elmaradása helyi történet, szent Ion Iliescu, Voican-Voiculescu, Virgil Măgureanu szekuritáté-visszacsempésző, Victor Stănculescu tábornok hadügyminiszter ártatlan bárány, semmi közük az egész pogromhoz. Feltennék egy kérdést: a Zsil-völgyi bányászokat ki vonatoztatta Marosvásárhely közelébe, Székelykocsárdra (Războieni), és ki fordította vissza? A választ Formanek Ferenc mérnök, volt RMDSZ országos alelnök rég megadta: Gelu Voican-Voiculescu miniszterelnök-helyettes, aki a diktátor házaspár, Nicolae és Elena Ceauşescu kivégeztetésének is aktív részese volt.

 Arról is írtam, hogy a sajnálatosan feledésbe merült: az 1989. december 26-án magyar és román értelmiségiek által elfogadott Barátság platform román aláírói közül többen másnap, vagyis december 27-én létrehozták a Vatrát (Radu Ceontea, aki a hírhedt PUNR elnöke is lett, Lazăr Lădariu, a Cuvântul liber főszerkesztője, Grigore Ploieşteanu szerkesztő és folytathatnám a sort). Ezenkívül az általam elolvasott jegyzőkönyv szerint a Vatra Românească küldöttsége január folyamán Bukarestben tárgyalt Ion Iliescu elnökkel. A korabeli sajtó is beszámolt arról, hogy a Vatra  régeni fiókszervezete, a Frăţia Românească január 25-én  feldúlta az RMDSZ ottani székházát. Novák mindezek ellenére február 8-ra teszi a Vatra megalakulását, mivel aznap tartották a marosvásárhelyi sportcsarnokban uszító magyarellenes nyilvános gyűlésüket. A rendezvényt filmező Farkas István operatőr azt mondta nekem, hogy a vatrás szónokokhoz képest Ceauşescu ártatlan bárány volt…

 A február 10-i gyertyás-könyves tüntetés megtartására vonatkozó döntést Jakabffy Attila és dr. Kikeli Pál február 6-án (Domokos Géza RMDSZ országos elnök ellenkezését kijátszva) Bukarestben forszírozta ki az országos vezetésből, és a felvonulás hivatalos bejelentése február 7-én megtörtént. Ennek ellenére a román propaganda, akárcsak Novák, azt a hazug állítást szajkózza, hogy ez a február 7-én bejelentett és engedélyezett tüntetés a február 8-i vatrás megmozdulásra adott magyar válasz volt(??)

 A könyveimben leírtakat a román illetékesek követik, de nem tudják megcáfolni – nyilvánosan sohasem vitatták azt, hogy már 1989. december 27-én létrejött a „román tűzhely”. Sokatmondó, hogy miután lelepleztem, hogy a marosvásárhelyi ortodox katedrálisban található, keresztényi „szeretettel” átitatott freskón, amelyen vitézkötéses magyarok korbácsolják a szerencsétlen, térdepelő román parasztot, akinek glória van a fején, rosszul írták Cserey Farkas krónikás keresztnevét, kijavították a bakit. Jelenleg tilos fényképezni az „alkotást”, de senkinek nem jut eszébe az, hogy ilyen történelemhamisító és gyűlöletkeltő „ikon”-nak a történelem szemétdombján lenne a helye!

 Ha már megszólaltam, Novák Csaba Zoltánnak a Népújság tavaly december 23-i számában közölt interjúját is pontosítanám (Harminc éve történt a rendszerváltás). A szerző szerint már december 23-án megalakult az új vezető szerv (Király Károly elnök, Man Nistor alelnök és Sorin Moldovan). Tulajdonképpen a legelső szervezési kísérlet 1989. december 22-én megtörtént, hiszen Ceauşescuék helikopteres elmenekülése előtt Király Károly Avram Iancu szobránál már bejelentette a Frăţia–Testvériség Fórum megalakulását. A Fórum felhívását a Népújság első száma közölte. A politikai vezetés, vagyis a Nemzeti Megmentési Front Maros megyei tanácsa csak harmadik nekifutásra alakult meg. Második alkalommal a december 25-én, a régi Városháza (jelenleg prefektúra) dísztermében tartott gyűlésen kellett volna megválasztani a Nemzeti Megmentési Front (NMF) Maros megyei tanácsát. Ezen az összejövetelen Nistor Man volt politikai elítélt megpróbált egy, a valós nemzetiségi összetételt nem tükröző, a régi rendszer egyes kiszolgálóit átmentő tanácsot megválasztatni. Király Károly huszárvágással válaszolt: kivonult a teremből, kijelentvén: a megyei, municípiumi, városi és egységenkénti tanácsok bizonyos tagjaival kapcsolatban ellenvetések merültek fel, s ezért helyzetüket majd azokban a munkaközösségekben vitatják meg, amelyekbe tartoznak. Ha leszavazzák őket a munkahelyeiken, nem kerülhetnek be a januárban megválasztandó tanácsba. Végül is január 3-án, hosszas vita után, a Nemzeti Megmentési Front gyűlésén, amelyen részt vettek a munkahelyek által kijelölt küldöttek is, a következő Maros megyei vezetést választották meg:  Király Károly közgazdász, a kommunista rendszer nemzetközileg ismert ellenállója, elnök;  Ioan Scrieciu tartalékos tábornok, első alelnök;  Valer Gâlea mérnök, alelnök;  Kincses Előd ügyvéd, alelnök;  Dan-Eugen Baculea közjegyző, titkár.

 Király Károly mint országos alelnök felutazott Bukarestbe, január 9-én pedig súlyos arczsábája miatt Budapestre ment, ahol megműtötték, és január 25-ig ápolták.

 Így kerültem egyből a mélyvízbe, illúzióktól sem mentesen. Akit érdekel illúzióim, illúzióink szertefoszlásának, a magyar kártya előrángatásának története, az „originális” román demokrácia kezdete, és meg szeretne emlékezni a fekete március áldozatairól, jöjjön el március 20-án délután 6 órakor a Bolyai téri unitárius templomba. A megemlékezés után megkoszorúzzuk Cseresznyés Pál, Jakabffy Attila és Sütő András sírját.