Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A néprajzkutatók álma valósult meg a világítás utáni első hétvégén a szamosújvári Conté étterem tágas termében, ahol nemzedékek ropták együtt a táncot a szó legszorosabb értelmében. A 16. Mezőségi Népzene- és Néptáncfesztiválra érkezett idős adatközlők mellett a helyi Téka Alapítvány szórványkollégiumának kisebb és nagyobb lakói pörögtek-forogtak nagy hozzáértéssel és átéléssel. A fergeteges táncházba torkolló fesztivál vonzásának az eseményen jelen levő helyi hivatalosságok sem tudtak ellenállni. A szemlélőnek pedig nagyszerű érzés volt látni, hogy nemcsak színpadon éltetik a rendkívül gazdag mezőségi népi kultúrát, hanem szabadon tudnak szórakozni a szépen muzsikáló Harmadik zenekar és a vendégek játékára a fiatalok is.
Míg a fesztivál első estéjén a széki hagyományőrzők bírták táncra a vendégeket, a zárórendezvényen több mint tíz mezőségi település lakói láthatták, hogy tudásuk hogyan él tovább a fiatalok mozdulatában. Visa, Magyarpalatka, Ördöngösfüzes, Kötke, Bálványosváralja, Marokháza, Feketelak, Erdőszombattelke, Csabaújfalu, Melegföldvár, Nagysármás, Ormány, Budatelke táncosai vettek részt az idei fesztiválon, hogy újra találkozzanak egymással és a közönséggel, s átadják „szervesen elsajátított és tudatosan vállalt értékeiket” azoknak a fiataloknak, akik táncházban, tánckörökön tanulják a mezőségi táncokat.
A Kallós Alapítvány szakmai partnerségével a szamosújvári Téka Művelődési Központ vállalja immár 16. alkalommal az erdélyi Mezőség hagyományos népművészeti értékeinek a népszerűsítését. S nem véletlenül, hisz ez az Erdély-szerte egyre ismertebbé váló szórványkollégium, amely távoli mezőségi településekről gyűjti össze lakóit, akiknek már nem lenne alkalmuk magyar iskolába járni, valójában a táncházból nőtte ki magát. A népzene és a néptánc oktatásához a mai napig hűek maradtak, s ehhez a hangszeres zene oktatása is társul, ami lehetővé tette a fiatalokból álló zenekarok létrejöttét.
Balázs Bécsi Attila, a Téka Alapítvány vezetője elmondja, a másfél évtizede szervezett fesztivál célja, hogy az újabb adatközlők és források felkutatásával ezt a kihalóban levő értéket rögzítsék, s a szakma számára hozzáférhetővé tegyék. A találkozók hozadéka, hogy vannak falvak, az idén például Visa, ahol az idős adatközlő szülőkkel, nagyszülőkkel együtt táncol az unoka is. Örömmel beszél a fesztivál interkulturális jellegéről is, hisz magyar és román falvak lakóit láthattuk az idén is az alapmozdulatokban hasonló mezőségi táncot járni, a félreeső falvak viseletében a jellegzetes magyar motívumokat tovább élni.
– Nagyon gazdag a mezőségi népi kultúra, amelyről értékéhez képest még mindig kevés szó esik, holott a „vége nincs agóniának” megvan a maga szépsége – mondja többek között Feketelaki Tibor, a kolozsvári televízió műsorvezetője, aki a résztvevőknek a vonulós táncot, a lassú és gyors csárdást, a ritka magyart tanította nagy hozzáértéssel.
Ahogy a bemutatkozásokból kiderült, hisz minden fellépő a neve mellett a születési évét is elmondta, jobbára az 1940-es években születettek őrzik még a szüleiktől, nagyszüleiktől tanult népi táncot. De előrehaladott koruk ellenére olyan lelkesedéssel járják, hogy az valóban példát jelenthet” a fiataloknak, s a fesztiválról azzal a tudattal térhetnek haza, hogy nem fog elveszni az a tudás, amit valamikor a nagyoktól lestek, loptak el, ahogy a melegföldvári Sütő Irma, Szilágyi Anna és Vincze Anna mondja. A 74 éves magyarpalatkai Nagy Anka büszkén mutatja, hogy kézi csipkével gazdagon díszített ingében volt mennyasszony. A visai asszonyok, Lovász Ágnes és Csákány Erzsébet pedig arról biztosítanak, hogy amikor táncolnak, nincs semmi baj, s azonnal elfelejtik, hogy fájni szokott valahol.
A Téka Alapítvány szórványkollégiumának lakói, a tizedikes Topai Kinga és Enyedi Réka, akik Fodorházáról és Bonchidáról kerültek a válaszúti, majd a szamosújvári kollégiumba, úgy érzik, hogy a népzene és a népi tánc nélkül már nem tudják elképzelni az életüket. A kollégium a második családot jelenti számukra, s szerencséseknek tartják magukat, hogy a két szórványfaluból, ahol nincsen már magyar iskola, olyan közösségbe kerültek, ahol az anyanyelven való tanulás lehetősége mellett énekelni, táncolni és hegedűn játszani is megtanultak. Olyan útravaló ez számukra, hogy a jövőjüket is úgy képzelik el, hogy pedagógiát, zenét tanulva, majd gyermekekkel foglalkoznak, koreográfiára, népi táncra tanítva őket.
Ezért lenne fontos, hogy a szamosújvári és válaszúti példát követve Erdély minél több iskolájában, kollégiumában ebben a szellemben nevelnék a fiatalokat. Ahogy a fesztivál műsorfüzetében a szervezők megfogalmazták: a szellemi eltunyulás és igénytelenség, nemzeti értékeink alábecsülése még veszélyesebb, mint a közvetlen nemzetártó szándék. A szülőföldről való kitelepedésnél is nagyobb aggodalomra adhat okot, ha fiataljaink nem tudnak ellenállni a fogyasztói társadalom könnyen emészthető és divatos csábításainak. Hiába maradnak itthon, ha sajátos nemzeti értékeit elveszítő, kulturálisan uniformizált embermasszává alakulunk. Ha visszaállítjuk az igényességet a mindennapi életben, akkor a szórványfalvak lakói is többletértéknek fogják fel magyarságukat, mert képesek tudatosan viszonyulni hozzá. Mezőségi rendezvényeink is ezt a célt követik – írják a mezőségi fesztivál szervezői.
Ezt erősíti meg Iwata Fumiko nyugdíjas óvónő is, aki Japánból érkezett a fesztiválra. Érdeklődésemre elmondja, hogy gyermekkorának színhelye elevenedett meg a táncosok láttán, s bár sokfelé járt Európában, ilyen, számára új, izgalmas táncokkal nem találkozott sehol. Ami a sok eredmény mellett külső forrásból érkező megerősítés a szervezőknek, hogy jó úton járnak. A kívülállóknak pedig üzenet, hogy a népzene- és néptáncoktatás szerves része kellene legyen az iskolai tevékenységnek, s a táncházmozgalmat folytatni kell, hogy a diszkók világánál színvonalasabb szórakozási, ismerkedési alkalmat biztosítson a fiataloknak, a szabadidőidő eltöltésebe szervesen épüljenek bele a hagyományaink.