Épített örökségünk

Gótikus kövek, unitárius gyöngyszem: Nagyajta templomerődje

A Kovászna megyei Nagyajta Sepsiszentgyörgytől szűk negyven kilométerre északnyugatra, az Ajta-patak völgyének torkolatánál, az Olt völgyének jobb parti teraszán fekszik. Középajta tartozik hozzá. 1332-ben Ahch néven említik először a pápai tizedjegyzékben. Mivel miklósvárszéki járási központ volt sokáig, a királytól négy országos vásárra kapott jogot negyedévenként, amit 1703-ban heti vásártartási szabadalommal egészített ki Lipót császár, de mivel 1705-ben kitört a kuruc–labanc háború, így a falu ezt nem gyakorolhatta. 1783-ban viszont újra megkapta a vásártartási jogot. Unitárius templomerődje az Árpád-kori templom helyére épült a 15. században késő gótikus stílusban. Nyolc méter magas falát két 16. század végi sarokbástya erősíti. Utólag egy kapubástyával is kitoldották az északi oldalon. Az 1802. évi földrengés után 1814-ig átépítették. 

A mai templom legrégebbi része

A templommal és az erődítményekkel kapcsolatban Kelemen Lajos említette, hogy 1732‐ben hosszas pereskedés után Nagyajta lakossága úgy döntött, hogy a vár legyen az egész falu tulajdona, felekezeti különbség nélkül, a templom pedig maradjon az unitáriusoké.

Debreczeni László szerint a mai templom legrégebbi része a hajó, melynek építését a 14. század elejére teszi. Szerinte a mai sokszögzáródású szentély, az egykori sekrestye és talán a diadalív is a 15. század derekán épült.

Az eredetileg alacsonyabb hajó magasítására, boltozatának és pilléreinek megépítésére a 15. század végén vagy még későbben kerülhetett sor, de inkább valószínű, hogy az 1512-es évben. 

A szentélypillérek egybeépültek a fallal, a hajóéi azonban nyilvánvalóan későbbi hozzáépítések. Ez utóbbiak elhelyezése nem felel meg az egykori boltozat gyámköveinek.

Megállapítható tehát, hogy míg a szentély egységes építkezés eredménye, a hajó utólagos magasítás és boltozás után nyerte el gótikus jellegét.

A 15–16. század fordulóján a hajó nyugati oromfalához tornyot építettek, és ennek mint az akkortájt épült székelyföldi templomtornyok többségének, védelmi rendeltetése is volt.

Egy püspöki vizitáció értékes adatai

Debreczeni a hajóra és a szentélyre kiterjedő védelmi emeletet egyidősnek tartja a toronnyal. Figyelembe véve a templomok emeleti lőréseit, amelyek méreteik szerint kizárólag tűzfegyverek számára készültek, a védelmi emelet a kialakult vélemények szerint valamivel később, a 16. század második felében vagy az említett század végén épülhetett.

Gyöngyössy János a Székelyföldi vártemplomok című könyvében ír arról, hogy az 1789. évi unitárius püspöki vizitáció jegyzőkönyve értékes adatokat tartalmaz a később megrongálódott és részben átépített gótikus templomról, valamint a szintén középkori harangtoronyról.

A harangtorony minden bizonnyal középkori eredetű. Nemcsak a szentélyt, de a hajót is hálóboltozat födte. A hajó nyugati végében a karzat szintén gótikus lehetett.

A fent említett jegyzőkönyv a templom berendezését is bemutatta, többek közt az 1710‐ből származó szószéket. 

A templomot sokszor átalakítják

A templom második nagy méretű átépítésére az 1802. évi földrengést követő javítások folyamán került sor, de a későbbiekben is sokszor átalakították. Ez utóbbiakról 1885‐ben Huszka József írt.

A templom és az erődítmények részletes műszaki vizsgálatát a nagyajtai unitárius egyházközség kérésére Debreczeni László készítette el 1955‐ben. 

A kézirat formájában fennmaradt leírásban a szerző, Debreczeni a rá jellemző alapossággal ismertette előbb a templom műrészleteit, majd az erődítményeket. Később, a ’90-es években Tüdős Kinga foglalkozott az épületegyüttes történetével.

A torony az elmúlt században nyeri el a mai formáját

A hármas térfűzésű, torony‐hajó‐szentély együtteséből álló keletelt templom a gótika jegyeit viseli. Az 1802-es földrengés, valamint a többrendbeli átépítés dacára sok elemet megőrzött egykori szépségéből.

A torony, amely az elmúlt század elején nyerte el a mai formáját, megközelítőleg hat méter magasságig középkori eredetű.

Ezen az alsó részen a nyugati irányba néző félköríves záródású ablak egy későbbi kivágás eredménye vagy egy korábbi lőrés kibontása által jött létre.

Úgyszintén lőrésszerű a torony második emeletének délre néző ablaka. 

A hat méter magasságban végigfutó övpárkányon felül a sarkokat kívülről erőteljes, lábazatos és fejezetes lizénák díszítik. A legfelső emeletnek mind a négy oldalán egy‐egy félköríves záródású hangablak nyílik. 

A szentély kőbordás boltozata és az orsós gyámkövek épen megmaradtak

A hajó déli oldalán két, egykor minden bizonnyal csúcsíves kiképzésű ablak látható, és egy bejárati ajtó, nyitott portikusz védelme alatt. 

Szintén Gyöngyössy János tud arról, hogy az említett ajtót 1879‐ben vágták a falba, feltehetően egy korábbi, lebontott támpillér helyébe. Déli bejáratnak a középkorban is léteznie kellett, ennek azonban a pontos helyét nem ismerjük.

A szentély déli oldalán két csúcsíves ablak nyílik, ugyanitt, a keleti oldalon egy elfalazott csúcsíves ablak is látható.

Hasonló ablaknyílás a hajó északi oldalán is található, erről azonban ismeretes, hogy 1879‐ben nyitották, abban az évben, amikor a korábbi ablakok mérműveit kitörték.

A hajó támpillérei, ellentétben a szentély támpilléréivel, nem épültek szabályosan, a belső boltozatnak megfelelően. Több akad köztük, amely szemmel láthatóan későbbi hozzáépítés eredménye.

A szentély kőboltozata épen maradt, a hajót viszont egyszerű dongaboltozat fedi. Ennek stukkódíszei az egykori hálóboltozat rajzolatát őrzik, amelynek helyén, az 1512-ben oda felhelyezett kettősen hornyolt, égetett agyagbordák állottak. Sajnos az 1802-es földrengés következtében lezuhanó torony a hajó mennyezetét bordáival együtt végzetesen bezúzta. A még felhasználható agyagbordákból építették fel a toronyfeljáró falazatát. 

Viszont megmaradtak a hajónak mind az északi, mind a déli falán látható orsós kialakítású gyámkövei, ahonnan indították az említett agyagbordákat. 

Nem maradt fenn a diadalív felirata és ennek díszítése sem, de a míves, gótikus sekrestyeajtó méltósággal őrzi letűnt évszázadok emlékeit

A szentélyt és a hajót csúcsíves diadalív választja el egymástól. Nem tisztázódott még, hogy az eredeti gótikus diadalívet mennyire alakították át a hajó újrabútorozásakor.

A szentélyben az északi falon a befalazott sekrestyeajtó késő gótikus, szemöldökgyámos, gazdagon tagozott kerete látható.

Ugyanitt található egy kőből faragott, kehely alakú szószék is, amely 1710‐ben Donáth György költségén készült. A későbbiekben visszatérünk ismertetésére. 

A középső báb belső oldalán a mester kézjegye látható: J. Kőfa(ragó), amely magyar mester kilétére utal.

Kiemelten fontos megemlíteni még azt is, hogy Debreczeni szerint a szentély hornyolt kőbordáit és gyámköveit egykor téglavörös vonalak szegték.

A diadalív déli vállköve alatt a szentély felé néző oldalon valamikor vörös festékkel írt három szó állt:

LAUREn/Aytay/1593.

Sem a boltozat díszítése, sem a fenti felirat nem maradt meg.

Egyházi adatok szerint a diadalív szentély felé néző oldalán is állt egy felirat:

„Renovat Anno D(omi)ni 1512.”

Ezt a feliratot azonban Debreczeni nem említi a feljegyzéseiben, és ma sem látható.

A középkori harangtorony összeomlik, és maga alá temeti a gótikus karzatot is

Szintén Gyöngyössy közléséből tudjuk meg, hogy az 1802. évi földrengéskor a középkori harangtorony összeomlott, megrongálva a hajó boltozatát és maga alá temetve a gótikus karzatot.

A megsérült templomot 1806‐ban renoválták, és ekkor épült a mai harangtorony felső kétharmada és a hajót borító dongaboltozat is.

1879‐ben a déli oldalon új ajtót nyitottak, de sajnos a korábbi bejárat ajtókerete nem maradt fenn.

A templomot négyszög idomú erős várkastély övezi

A vizitáció második határozata a várfalak és védőtornyok javítását rendelte el, mivel ezek, mint mondják:

„…megromladozott és majd minden securitason kívül való állapotban vagynak…”.

Orbán Balázs a templom rövid ismertetése után az alábbiakat írta:

„… e templomot négyszög idomú erős várkastély övezi, melynek hossza keletről nyugatra hatvan lépés, szélessége ötven lépés. Szögleteiben négy erős négyeg bástya szökel ki a várfalak vonalából. Bejárata az északi oldal közepén levő kapubástya alatt van, melyet egy háromszögbe épített előváracs fedezett (ez utóbbinak most csak nyomai látszanak). A kastélyt kívülről hatalmas földtöltés és mély sáncz övezte, és így a maga idejében tisztességes erőd lehetett…”

Nyilvánvaló, hogy tévedett, amikor négy sarokbástyát jegyzett föl, ellenben fontos adatként tartjuk számon a kaputorony védelmére épült elővár – barbakán – említését.

Ennek napjainkban ma már nyoma sem látszik.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

Székelyföld eme sarkában, ahol egy hajdani kis település századok óta égre nézve imádkozik, építi templomait, házait, portáját, családját, népét, nemzetét és hazáját, már nem érvényesül a Szent István-i dekrétumok tíz falut felölelő templomépítése. 

Igaz, hogy az eredeti rendelkezést már átlépte a történelem, a magyar keresztény tudatú egyházszervezet kialakítása és megmaradása itt kicsit másként alakult. Szükség volt az ősi bálványimádat átformálására és a sámánhit helyett az igaz isteni hitre. 

Ahol lehetett, ott a székelyek templomokat építettek. A későbbi reformációval újabb és letisztultabb hitek sorakoztak az egyházi vallások fejlődési palettájának sorában, jól megférve a szoros egymás mellett élés falusi kötelékében.

Erdély-szerte híres reneszánsz szószék

A hajdani Miklósvárszék központjaként jegyzett Nagyajta történetében is valami hasonló folyamat alakította mai egyházi emlékét. Itt a legmagasabb, déli fekvésű Varjúvár nevű dombjára épült valamikori ősi templomocska lehetett a mai templomhírességünk magja. 

Később, a 13. század körülre eredeztetett Árpád-kori alaptemplom többszöri felújításaival és bővítgetéseivel vette fel az utóbbi gótikus külsőt, amely a helyiek igényeit és anyagi hozzájárulását dicséri. Az eredeti csarnoktemplom kívül-belül festett lehetett, amelynek külső nyomait egy kémény bontásakor fedezték fel. Az 1512-es évszámra történő utalás jelölheti a hajó boltívének, valamint a padlástér körfolyosójának és a lőréseknek a kiképzését.

Az ezekkel a stílusjegyekkel épített templom többfázisú átalakítgatásaival már iskolapéldája az erdélyi templomépítési és stílusfejlődési korok tanulmányba illő, bemutatható darabjának. Elkerülhetetlen megemlíteni az Erdély-szerte híres, kőből faragott, módosan virágmintákkal díszített reneszánsz szószéket, amely jelzetten Donáth György, Miklósvárszék alkirálybírájának anyagi támogatásával jött létre.

Kiemelt figyelmet érdemelnek még a katolikus templomdíszítés idejére (15. század eleje) datálható híres Szent László-freskónak a közel 8 méter terjedelemben megmaradt falképmaradványai. Ismertetésére még visszatérünk. A teljes falképsorozatot az idők folyamán sajnos a hajó mennyezetének a kialakítási munkálatai, az orsós gyámkövek falakba behelyezése, a reformáció hullámverése és a földrengés több helyen tönkretették. 

Székely furfang – isteni gondviselés 

Hiábavaló volt az 1617. évi békés református-unitárius felekezeti templomöröklés, jobban megviselte épületünket a sokszori, 1802-es, 1838-as, 1879-es, 1940-es és legutóbb az 1977. évbeli helyi földrengések sorozata. Hűséges székelyeink mindig összefogtak és megoldották a kegyetlen, föld-mélye okozta feszültségek kárelhárításait, szenvedéseit.

Nem maradhat említetlenül a falu leghíresebb unitárius szülötte, Kriza János püspök nagy tudású és fölöttébb művelt édesapjának az esete. Ő is a nagyajtai unitárius eklézsiát szolgálta közel 50 évig. Feljegyezték, hogy papsága idején, 1849 júniusában a császáriak meghívására az Erdővidéket is megszállta a muszkák serege. Kegyetlenül fosztogatták a székely falvakat, zsákmányolták a templomokat. 

Amikor Köpec felől feltűntek a martalócok, a tiszteletes nagy fekete palástját felöltve, hajlott háttal, mellig érő hófehér szakállal fogadta vezérüket, ószláv (görög?) szavakat mormolva. Pravoszláv pópának nézve a reverendás küldöttet, főhajtással tisztelegve továbbirányította seregét, megmentve faluját a teljes pusztulástól. Hát ilyen székely furfang szorult bele ebbe a várépítő Nagyajta népébe.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Gyöngyössy Jánosnak, Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek, Fekete Levente lelkésznek, az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész és Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Összeállításunkat szakemberek véleményezésével még kiegészítjük.