2019. december 14., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Alkotói világok találkozása

A jelen és jövő művészeinek alkotásai teremtettek ünnepi hangulatot a 22. Bernády Napok hivatalos megnyitóján, csütörtök délután a Bernády Házban. A városépítő Marosvásárhelyét festményeken és digitális grafikákon megjelenítő művészetis középiskolások a tetőtéri galériát népesítették be a rendezvény első órájában, ezt követően a földszinti kiállítóteremben az atyhai művészcsoport mutatkozott meg újra.

Fotó: Nagy Tibor


A Bernády városa diákszemmel című tárlat megnyitóján elsőként Nagy Miklós Kund művészeti szakíró, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumi alelnöke üdvözölte a 70 éves Művészeti Szaklíceum képviselőit. Az alelnök megjegyezte, örülne, ha pár év múlva mint kiforrott művészekről írhatna a fiatalokról. 

– Ezek az alkotások önmagukért beszélnek. Ez a kiállítás is bizonyítja, hogy sok tehetséges diák van Marosvásárhelyen, akiket támogatni és inspirálni kell – hangsúlyozta Borbély László kuratóriumi elnök, majd az alkotási technikák változatosságára tért ki, és azt is elárulta, hogy az egyik művésznövendék teafüvet használt munkája során.

Vásárhelyi színek kavargása

Nagy Miklós Kund szakmai szemmel is láttatta az alkotásokat. Az ötletes, jelképekkel teli számítógépes grafikák kapcsán megjegyezte, hogy az egykori művészpedagógusok évtizedekkel ezelőtt el sem tudták volna képzelni, hogy milyen technikákkal születnek a mai képzőművészeti alkotások. A festmények szín- és formavilága, kavargása Sütő első marosvásárhelyi élményeit juttatta a méltató eszébe, amelyeket a művészeti szakíró Múzsák fellegvára című interjúkötetében jelentetett meg 19 évvel ezelőtt: „Olajzöld, mályvaszín, kék és lila felület, homlokzat, ablak, tetőfedés, üvegtábla kapdosta minden irányba ámulatomat, amely végül a Városháza tornyán akadt fenn, égre törő, karcsú könnyedségén, kalotaszegi varrottasra emlékeztető sisakfedésén.” 

A diákok alkotásai Kolumbán Kántor Zita és Nagy Annamária tanárok irányításával születtek a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány felkérésére. A tanórák hangulatát több hétre meghatározó feladatot Kolumbán Kántor Zita köszönte meg az alapítványnak, majd tanítványainak is köszönetet mondott, amiért komolyan vették a kihívást, és színvonalas alkotásokkal léptek ki az iskola falai közül.

A tárlatnyitó a fiatalok díjazásával zárult. Festészet kategóriában Májai Varga Villő és Pál Imola Réka különdíjat, Miklós Barbara Emőke harmadik, Domokos Orsolya második díjat érdemelt ki, a legjobb festményért járó jutalmat Dóczi Antónia vehette át. A digitális grafika készítői közül az alapítvány kuratóriuma Farczádi Erikát, Böjte Zalánt és Barát Noémit különdíjjal tüntette ki, Nagy Kaiser-Anitának a harmadik, Szabó Orsolyának a második díjat ítélte oda, első díjjal pedig Bíró Borbálát jutalmazta.

Pál Imola Réka, XI. osztályos


Fordított profil, metamorfózis 

Bíró Borbála hat évvel ezelőtt, bernádys diákként Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának és lapunk Múzsa mellékletének közös pályázatán, a Weöres Sándor emléke előtt tisztelgő Paripám csodaszép pejkó című rajz- és versmondó versenyen is első díjat nyert. Meglepetten vette tudomásul, hogy emlékszünk még negyedik osztályos sikerére, majd készségesen tárta fel a néhai polgármestert egyedi módon, kettőzve megjelenítő alkotásának kulisszatitkait.

– Idén, XI. osztálytól tanulunk számítógépes grafikát, így először próbáltam ki ezt a munkafolyamatot. Első lépésként Bernády munkásságáról gyűjtöttem információkat, majd nekiláttam a kompozíció megtervezésének. A polgármester alakját a vásárhelyi épületekkel, illetve bizonyos épületrészletekkel kapcsoltam össze, hogy egyféle összeolvadás, metamorfózis valósuljon meg. A városépítő profilja az előtérben élesebben látszik, a háttérben a halványabb, fordított portréja jelenik meg. Ez azt jelképezi, hogy bár Bernády földi valójában nincs közöttünk, az emléke mindig megmarad, és ha el is halványodik, nem tűnhet el egészen, hiszen ha végigmegyünk a városon, mindenhol jelen van.

A festményéért I. díjjal jutalmazott Dóczi Antóniától megtudtuk, hogy olajfestménnyel dolgozott, és a palettájáról lekapart, régi festéket is használt, egyebek mellett ez az újrahasznosítás adja műve egyediségét. Piros, kék, zöld színvilágú művét három héten át készítette.

Bach-muzsika, Karinthy-próza 

Az ünnepség második felében a művészetek találkozásának lehetett sokadjára szem- és fültanúja a Bernády Ház közönsége. A földszinti kiállítóteremben visszatérő vendég, a Művészek Atyhai Társasága festményeit és kisplasztikáit vehették szemügyre az érdeklődők a tárlatnyitó előtti percekben, a vizuális élményhez Szvjatoszlav Perepelitsia gordonkaművész biztosított zenei hátteret. A tulajdonképpeni megnyitó alaphangját szintén a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia ukrajnai művészének Bach-muzsikája adta meg, majd Gyéresi Júlia színművésznő Karinthy Frigyesnek a kimondhatatlan kifejezésére törekvő művész erőfeszítéseiről szóló rövidprózáját olvasta fel. 


A héttagú atyhai művészcsoport – Berze Imre, Bocskay Vince, Kuti Botond, Kuti Dénes, Sánta Csaba, Vargha Mihály és Vin-czeffy László – közös tárlatát, az Arányt Vargha Fruzsina fiatal művészettörténész méltatta. Vargha Fruzsina Róth Miksa mozaikművészetét állította párhuzamba a kiállítással, amelyen „egyfajta mozaikmű darabjait láthatjuk megmutatkozni külön-külön, a képet pedig, egységében szemlélve, egészében is. Hiszen az egyes műalkotások mind egy-egy művészegyéniség megmutatkozását tükrözik, különböző generációk és életkorok alkotói stílusát. Mégis az egyes darabkák összességükben képezik a Művészek Atyhai Társaságának immár 6. éve működő csoportját.”

Festmények, szobrok párbeszéde

A művészettörténész egyenként körvonalazta a hét alkotói világot, de mindenekelőtt „a csoport egységét adó közös fonal, a közösségért való tenni akarás és a képzőművészethez való elfogulatlan viszonyulásmód” jelentőségét emelte ki. Az egyéni elemzések sora a csoport szülő- és nevelőatyja, Vinczeffy László művészetével kezdődött. 

„Művein szó szerint kidomborodnak azok a lehetőségek, amelyek a festészetben segéd-eszközként benne rejlenek. A faktúratechnika egy olyan szemléletet enged kibontakozni, mely előtérbe helyezi a különböző hatásokat, kontrasztokat, közelíti a néző felé az amúgy statikusnak mondható műalkotást. A festmények szinte megelevednek, tapinthatókká válnak, életre kelnek.” 

Kuti Dénes munkáin a színekre, az aprólékos kidolgozásokra, a néha fotográfiaszerű részletekre hívta fel a figyelmet a méltató. „Közelítenünk, hunyorítanunk kell, használnunk kell a terem fényeit, hogy valóban felfedezzük az apró lila foltokat a nagy zöld mezőben, a tükrök és színek adta mélységek világát.”

A két festészeti paletta között Kuti Botond képezi az átmenetet. „A fiatal festőnél jelen van a lendületesség, a többdimenziós alkotói mód és a hagyományozódás felé húzás egyaránt” – hallhattuk a méltatótól.

Bocskay Vince szobrai kapcsán Vargha Fruzsina így fogalmazott: „Alkotásai a bronz súlyával és keménységével hatnak. Az egyes szobrok önállók, mondhatni egyéniségek. 

(…) Különálló kis történeteket mesélnek, melyeknek a magja maga a műalkotás, és amikhez a részleteket megtaláljuk a patina kékeszöld színében, a mintázás lágyságában vagy éppen durvaságában.” 

Sánta Csaba szobrászművész alkotói világából a művészettörténész a játékosságot, az absztrakciót, a másságra fókuszálást emelte ki. „A nonfiguratív elemek, kompozíciók átviszik a nézőt egy egyéni mitológiába” – tette hozzá a művészettörténész, aki a Vargha Mihály által „beszéltetett fadarabokban” hasonló jelleget fedezett fel: „Egyfajta spiritualitást feltételez az a bizonyosság és hit, mellyel a szobrász a természet adta változókhoz viszonyul.”

Berze Imre vésőkészletének darabjait Vargha Fruzsina az alábbi jelzőkkel azonosította: „őszinteség, anyagszerűség, moduláció, erő, dinamizmus”. A méltató a művész minimalista formaképzését is kiemelte, amely „rájátszik az ellentétek hatásaira, az előző korok szobrászatának vívmányaira, és egyesíti őket a mai alkotó gondolatvilágával.”

Az átfogó elemzés után a művészcsoport nevében Kuti Dénes köszönte meg a lehetőséget az újabb megmutatkozásra. A 22. Bernády Napok megnyitója egy pohár pezsgő melletti kötetlen beszélgetéssel zárult. A művészetis diákok és az atyhai művészcsoport tárlata az elkövetkezőkben is megtekinthető a városépítő nevét viselő Házban.

Kuti Botond: Evocatio III.

Vinczeffy László: Kibontakozás

Berze Imre: Tavon





Kapcsolódó cikkek:

Előzetes a korai télhez

2019-12-04 16:44:03 // Sebestyén Mihály

Csütörtöki kimenő