Jó gazda Szénáságyban

A szénáságyi Szalai család a földhöz és a szülőföldhöz való ragaszkodásról, a gazdálkodás szeretetéről és a szorgalmáról híres a vidéken. Az elődök is nagygazdák voltak, amit átörökítettek a fiatal generációra is. Szalai Zsolt és Anna folytatják a hagyományt, és a kor követelményeire hangolódva, pontosabban modern mezőgazdasági eszközökkel dolgozzák meg a földet s látják el az állattartás feladatait. Szép, elegáns, a városi lakások berendezésével vetekedő szobában fogadnak, ahol a gazdaságról, a mezőségi életről beszélgettünk. A beszélgetőpartner fiatal házaspárhoz csatlakozott Szalai Erzsébet, Zsolt 85 éves nagymamája, illetve édesanyja, Szalai Ilona is. 

 

– 115 hektár földet művelünk, ebből 83 hektár a sajátunk, a többit béreljük – kezdte a beszélgetést Szalai Zsolt, aki nemcsak örökölt, de a mezőbándi mezőgazdasági líceumban szerzett tudással is rendelkezik. – A nagymamától 10 hektárt, édesapámtól, Szalai Alberttől szintén 10 hektárt örököltem. A feleségem 5 hektárral, az édesanyám szintén 5 hektárral „szállt be” a gazdaságba. Az örökség tehát összesen 30 hektár föld. Az évek folyamán több mint 50 hektár területet vásároltunk, aminek az árát saját magunk „termeltük” ki. 2010-ben hektáronként 5000 lejért, azelőtt 3000 lejért, míg legutóbb 10.000 lejes áron vettünk jó minőségű mezőségi termőföldet. Ilyen ára a termőföldnek még a Nyárádmentén sincs! Három hektár kaszáló kivételével mind szántó. Kukoricát, búzát, napraforgót termesztünk. A termést nem gabonaként értékesítjük, hanem feletetjük az állatokkal. Jelenleg 138 szarvasmarhát tartunk, ebből 58 fejőstehén. A megtermelt tejet a mezőpaniti Therezia tejfeldolgozó vásárolja fel. Napi kb. 550 liter tejet szállítanak el tőlünk – mondta Szalai Zsolt, aki a mezei munkák idején – ami kora tavasztól késő őszig tart – reggel 5 órától késő estig dolgozik, hiszen az évszaknak megfelelően hol szántani, hol vetni, hol tárcsázni, hol kaszálni és silózni, hol betakarítani kell. Nyaralásra, kirándulásra nem jut idő.

A mezei munkát három traktorral és a hozzájuk tartozó eszközökkel végzik, minden gép saját tulajdonban van. Ezenkívül rendelkeznek még egy 550 literes hűtőtankkal, amiért 7000 lejt, azaz kéthavi „tejpénzt” fizettek. A fejőgépet műszaki feltételek hiányában egyelőre nem üzemeltetik. Dicséretes és figyelemre méltó, hogy a 85 éves – amúgy nagyon beszédes és víg kedélyű – nagymama még most is besegít a fejésbe, sőt a tejet is elcipeli a hűtőtankig. Övé a szárnyasfarm is, ahol több mint 150 tyúkot, 60 récét, pulykákat nevel. Gazdaságából hetente több mint 300 házi tojást visznek a piacra. 

A szép szobából kilépve körbejártuk a gazdaságot, megnéztük a több istállóban tartott fejősteheneket, a tinókat, a bikákat, a süldőket, a szárnyasokat, körbejárni is sok volt, hát még gondozni mennyi energia szükséges! 

– Megéri gazdálkodni, mi nagyon szeretjük! Ebbe születtünk bele, ez a mi megélhetésünk! – vallotta Zsolt, akit arra buzdítottunk, hogy feleségével együtt engedjenek meg maguknak végre egy kiadós üdülést és kikapcsolódást, mert ennyi munka után igazán rájuk fér.