Jövőtől nem fogják csoportokban tanítani az idegen nyelveket azokban a tanintézményekben sem, ahol intenzív nyelvoktatást hirdetnek a 2016–17-es tanévre.
Jövőtől nem fogják csoportokban tanítani az idegen nyelveket azokban a tanintézményekben sem, ahol intenzív nyelvoktatást hirdetnek a 2016–17-es tanévre. Ezzel enyhén szólva félrevezetik a diákokat és a szülőket. Mert csoportra bontás nélkül 25 diáknak intenzív módon tanítani egy nyelvet, fából vaskarika. Ezt csak az tudja elképzelni, aki nem tanult, nem ismer nyelveket. A heti óraszám megemelése ugyanis még korántsem jelenti az intenzív módszert. Ehhez a nyelvhasználat eredeti helyzetben való bemutatása, az idegen nyelvi elemeknek a különböző beszédhelyzetekben való begyakorlása is szervesen hozzátartozik. (Zárójelben teszem hozzá, hogy például magyar vidékeken a román nyelv csoportokban, kommunikatív módon történő oktatásával lehetne elérni, hogy a diákok beszélni tudják az ország nyelvét.)
Csakhogy a román és az idegen nyelvek ismerete továbbra is mellékes dolog. A fontos az, hogy spórolni kell. A nemzeti össztermékből az oktatásügyre fordított összegek tekintetében Románia az utolsó az európai országok sorában. A 2013-as 2,8 százalékról 2015-re 3,7 százalékra nőtt ugyan ez az összeg, mégis körülbelül a felét teszi ki annak az aránynak, hangsúlyozom: aránynak és nem pénznek, amennyit például a skandináv országokban költenek erre a célra. A nagy takarékoskodásban, amikor folyton azon ügyködnek, hogy honnan vonják el a pénzt, az oktatásügy korifeusai sajnos nem számolnak azzal, hogy napjainkban nem csupán kulturális, hanem elsősorban gazdasági követelménnyé vált a nyelvtudás. Már az alacsonyabb végzettségűek jelentős hányada is külföldön vállal munkát, hogy eltarthassa a családját. A felsőfokú végzettséggel rendelkezőktől pedig szinte minden munkahelyen, de különösen ott, ahol külföldi a tulajdonos, elvárják az angol, a német, esetleg a francia nyelv jó ismeretét. Az sem mellékes, hogy a munkaerőpiacon való elhelyezkedés megkönnyítése mellett a nyelvtudás az ország versenyképességét is növeli.
Valószínűleg ebből a felismerésből kiindulva született meg a 2001. évi 3538-as számú miniszteri rendelet a kerettanterv gyakorlatba ültetéséről, ami lehetővé tette a heti három-négy idegennyelv-óra bevezetését, majd 2009-ben a 3410-es miniszteri rendelet előírta, hogy az intenzív nyelvoktatást csoportokra bontva kell megszervezni. Továbbá azt is, hogy a nemzetiségek nyelvén folyó oktatásban ilyen esetekben túl lehet lépni a közoktatási törvényben megszabott heti óraszámot (a vonatkozó törvények betartásával). Mivel a 2011-es oktatási törvény 66-os cikkelyében csak a bilingvis, azaz a két tannyelvű oktatást tüntették fel a kivételek között, az intenzív nyelvoktatásba a jövő tanévtől
„belefojtják a szót”. Immár a Bolyai Farkas középiskolában is, ahol bevált gyakorlat volt, hogy érettségi előtt sok diák tette le a német vagy az angol nyelvvizsgát. Az ősztől megszűnik a csoportokra bontás, amivel a tanfelügyelőségnek az a célja, hogy egy tanári állás felszabaduljon. Az illetékesek azzal az álságos érvvel szereznek érvényt szándékuknak, hogy csak 30 tanulóból álló osztályt lehet csoportokra bontani, holott kilencedikbe 28 tanulót vehetnek fel egy osztályba. Állítólag azért is aggódnak, hogy magyar tagozatra járó középiskolásoknak sok a heti óraszámuk. Ez valóban így van, de minden szakon van egy olyan osztály is, ahol nem kötelező emelt óraszámban tanulni az idegen nyelvet, a diák tehát dönthetett, hogy melyiket bírja meg. Annak a tanulónak, aki például az emelt számú matematikaórák mellett vállalja az intenzív nyelvtanulást is, ezt a legkorszerűbb módon biztosítani kellene. Ha valóban
a minőségi oktatás és a diákok legjobb felkészítése lenne a romániai oktatásügy célja, és nem az alattomos megszorításokkal elért áltakarékosság állna az első helyen.
