2019. október 19., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

(1000–1990)

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő:  Kenyeres Ágnes) 

NYIRŐ JÓZSEF (Székelyzsombor, 1889. júl. 18. – Madrid, 1953. okt. 16.): író. A gyulafehérvári papnevelő intézetben, majd a bécsi Pazmaneumban végzett tanulmányai után 1912-ben szentelték pappá. Előbb Nagyszebenben hittantanár, majd 1915-től a Kolozs vm-i Kide község plébánosa. 1919-ben az egyházi rendből kilépett. Előbb molnár, majd 1920-tól a Keleti Újság c. kolozsvári lap belső munkatársa. Közben megnyeri a marosvásárhelyi Zord Idő novellapályázatát Haldoklik a székely c. írásával. 1931-ben kilépett az újságtól s visszavonult gazdálkodni Alsórákos községbe. 1938-ban visszatért az újságíráshoz, s elvállalta a Keleti Újság szerkesztését. 1941-ben Bp.-re költözött, s a Magyar Erő c. lap szerk.-je lett. Tagja volt a soproni nyilas parlamentnek. 1945-ben Németo.-ba menekült, majd Madridba került, ahol ismét katolikus pap lett. Alapító elnöke volt a clevelandi Kossuth Lajos emigráns könyvkiadó vállalatnak. 1924-ben tűnt fel Jézusfaragó ember c. novelláskötetével, majd később a Kopjafák c. elbeszéléseivel a magyar próza nagy ígéretének mutatkozott. A székelység sorsáról szóló írásaival nagy közönségsikert aratott. Corvin-koszorút kapott (1940). F. m.: Jézusfaragó ember (elb., Bp., 1924); A sibói bölény (r., I - II., Kolozsvár, 1928 – 29); Isten igájában (r., Kolozsvár, 1930); Kopjafák (elb., Kolozsvár, 1933); Uz Bence (r., Székelyudvarhely, 1933); Az én népem (r., Bp., 1935); Havasok könyve (elb., Bp., 1936); Madéfalvi veszedelem (r., Bp., 1939); Júlia szép leány (színmű, Bp., 1939); Halhatatlan élet (r., Bp., 1941); Néma küzdelem (r., Bp., 1944); A zöld csillag (Madrid, 1950); Íme az emberek (Madrid, 1951); Mi az igazság Erdély esetében (tanulmányok, Cleveland, 1952); Leánykérés a havason (elbeszélések Pomogáts Béla bevezetőjével, Bp. 1989). 

 SZONDY GYÖRGY (Temesrékás, 1889. júl. 24. – Bp., 1961. nov. 7.): író, pedagógus. Bp.-en szerzett tanári oklevelet. 1913-tól Nagyenyeden, Győrben és Debrecenben tanított. 1941-től a debreceni tankerület főigazgató-helyettese. A II. világháború után a közoktatásügyi minisztériumban, később az Akadémiai Kiadónál dolgozott. Mint ifjúsági író nagy népszerűségre tett szert. F. m.: A ragyogószemek (ifjúsági r., Bp., 1922); Barlanghy Balambér (ifjúsági r., 1928); A magyar ifjúsági irodalom gyermekkora 1669 – 1848 (tanulmány, Kecskemét, 1932); A bőrmedália lovagjai (ifj. r., 1943).