Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Pásztor János (Kolozsvár, 1929. január 18. – Kolozsvár, 1981. dec. 13.): romániai magyar színész. A Kolozsvári Rádió bemondójaként dolgozott, majd színészetet tanult a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. A Kolozsvári Állami Magyar Színház szerződtette, melynek haláláig tagja, 1972-től vezető művésze volt. Többször filmezett, köztük magyar filmekben is. Főbb szerepei: Jerry (Gibson: Libikóka); Kakuk Marci (Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci); Olariu (Popovici: Hatalom és igazság); Rezső (Bálint Tibor: Sánta angyalok utcája); Üstödi Antal (Hunyady Sándor: Pusztai szél); Első koldus (Páskándi Géza: Tornyot választok). Film: Tiltott terület (1968).
Benkő Dániel (Kézdivásárhely, 1799. jan. 9. – Bp., 1883. nov. 19.): mezőgazdasági szakíró, az MTA l. tagja (1859). Nagyenyeden bölcseleti, jogi és teológiai tanulmányokat folytatott. Később Bécsben 3 évig volt orvosnövendék; főleg a kémia, biológia és természettan iránt érdeklődött. 1823-ban gazdatiszt lett gróf Károlyi Lajos tótmegyeri birtokán, 1838-39-ben a rohonci gazdasági iskolában a gazdasági műtan tanára volt. 1840-46 között Esterházy Pál hg. uradalmainak felügyelője, azután több gazdaság irányítója volt. A Magyar Gazdában (1848 előtt), a Gazdasági Lapokban (1854-74), a Falusi Gazdában (1858 előtt) jelentek meg cikkei. – M.: Mezei gazdaság könyve (Stephens Henry munkája alapján Korizmics Lászlóval és Morócz Istvánnal I-VI. Pest, 1855-68, az MTA nagyjutalmát nyerte el); A növények táplálkozásáról gazdászati szempontból (Pest, 1861, MTA székfoglaló); Szőlőművelés és gazdasági üzlettan (kézirat). – Irod. Galgóczy Károly: Az Orsz. Gazd. Egyes. emlékkve (IV., Bp., 1884)
Beness Ilona (Bp., 1889. jan. 10. – Kolozsvár, 1971. jan. 25.): színésznő. A Színművészeti Akadémián nyert színészi oklevelet (1908). Színészi pályáját Szamosújvárott kezdte. Ezután a felvidéki városokban, majd Székesfehérvárott játszott. Az I. világháború idején a bp.-i Teréz körúti Színpad tagja volt, 1919-ben Nagyváradra szerződött, 1928-tól a Kolozsvári Áll. Magyar Színház egyik vezető drámai színésze. A bp.-i közönség a kolozsvári társulat 1968-as vendégjátéka alkalmából ismerhette meg a Dajka szerepében (Lovinescu: Egy művész halála). Ez volt utolsó színpadi szerepe. A Román Szocialista Köztársaság Érdemes Művész címmel tüntette ki. – F. sz.: Éva (Madách I.: Az ember tragédiája); Gertrudis (Katona J.: Bánk bán); Kerner Ilona (Lengyel M.: Taifun); Aase (H. Ibsen: Peer Gynt); Alvingné (H. Ibsen: Kísértetek). – Irod. J. L.: B. I. (Új Élet, 1966. 2. sz.); (Halász): Köszöntő B. I.-nak (Előre, 1968. szept. 18.); Hatvan év színpadon (Új Élet, 1968. 23. sz.); Marton Lili: Jól éreztem magam Kolozsvárt (Utunk, 1971. jan. 29.); B. I. (Film, Színház, Muzsika, 1971. febr. 6.)
Nagy István (Maroslekence, 1909. január 22. – Bp., 1976. jan. 29.): színész. A kolozsvári tudományegyetem bölcsészkarán tanári diplomát szerzett (1932), Nagyenyeden tanított. 1934-ben a kolozsvári Nemzeti Színház szerződtette, a vezető színészek közé emelkedett. 1941-1945 között a bp.-i Nemzeti Színház tagja volt. Szép beszéde, férfias megjelenése alkalmassá tették számos színházi és filmszerep eljátszására. Az 1945 utáni években a Fővárosi Operettszínházban, vidéken, majd a Déryné Színházban játszott, de játékstílusa megfakult. F. sz.: Ádám (Madách I.: Az ember tragédiája); címszerep (Shakespeare: Hamlet); Antonius (Shakespeare: Julius Caesar). I. f. Elnémult harangok (1940); És a vakok látnak (1943); Benedek ház (1943); A két Bajthay (1944); Csendes otthon (1957).
Összeállította: Kuti Márta
A maga természete szerint és szabadon
„A gyermeket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi”