Híres erdélyi magyarok
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Januári évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (K. M.)
1. Koszó Jánosné Ferch Irma (Arad, 1903. jan. 1 – Bp., 1977. okt. 15.): zeneszerző. A pécsi zeneiskolában énekelni tanult. 1940-ben Kolozsvárra került, majd 1942-től haláláig a fővárosban élt. Megszakításokkal a Nemzeti Zenedében, a budapesti Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában, s magánúton Major Ervinnél tanult komponálni. Negyedszázadon át a sportesemények, a ritmikus gimnasztika céljainak megfelelő zeneírásra és zeneösszeállításra szakosodott. Ő szervezte meg 1952. aug. 20-ára a Népstadion megnyitásának zenei műsorát, s 1976-ig több ízben tartott tanfolyamot a Testnevelési Főiskolán.
2. Mártonfi László (Szamosújvár, 1903. jan. 2 – Marosvásárhely, 1973. okt. 20.): gyógyszerész, egyetemi tanár, a romániai gyógyszerészeti kémiai oktatás és kutatás kiemelkedő alakja. Gyógyszerészdoktor (1931), oklevelét a kolozsvári egyetemen (1927) szerezte. Gyakornok, majd tanársegéd, 1933–1949 között gyakorló gyógyszerész ugyanott. 1949-től egyetemi tanár a marosvásárhelyi gyógyszerészeti karon. Ő teremtette meg a gyógyszerészeti kémiai oktatást. Elsők között bocsátott a hallgatók rendelkezésére sokszorosított jegyzeteket (1952, 1959). Részt vett a bukaresti Farmacia szakfolyóirat szerk. bizottságában. Jelentős szerepet játszott a Román Gyógyszerkönyv VII. és VIII. kiadásának szerkesztésében. Kiemelkedők az olajos kontrasztkészítmények előállítására vonatkozó eredményei. Új módszert dolgozott ki a kén értékmérésére. Számos tudományos közleménye jelent meg.
3. Hóry András (Kolozsvár, 1883. jan. 5 – Bécs, 1971. ápr. 2.): diplomata, politikai író. Egyetemre Kolozsvárott és Párizsban járt, majd külügyi szolgálatba lépett. Követségi titkár Bukarestben, 1918. jan.–febr.-ban részt vett a bukaresti béketárgyalásokon, 1919-ben Bukarestben követségi tanácsos, 1927–34-ben albániai képviselettel is megbízott követ Rómában, Varsóban. 1940-ben a magyar kormány megbízottja a Turnu Severin-i magyar–román tárgyalásokon. 1945-ben Bécsben telepedett le, majd kivándorolt az USA-ba. – Írásai: Románia termelési viszonyai (Kolozsvár, 1913); Romániai jegyzetek (Bp., 1914); A diplomáciai szolgálat (Wien, 1965); A kulisszák mögött. A második világháború előzményei, ami és ahogyan a valóságban történt (Wien, 1965); A Turnu Severin-i magyar–román tárgyalások története (München, 1967).
4. Kuthy Lajos (Érmihályfalva, 1813. jan. 9 – Nagyvárad, 1864. aug. 27.): regény- és drámaíró, az MTA levelező tagja (1843). Teológusnak indult, majd pályát változtatva nevelő, joggyakornok, utóbb aljegyző lett Bihar vm.-ben. 1836–37-ben az egyetemi ifjúsági mozgalomban való részvétel miatt egy évig börtönben ült. Szabadulása után Nagyváradon élt, majd Kolozsváron az országgyűlési hírlapot szerkeszti. 1838-ban Pestre költözött. 1843-tól Batthyány Lajos titkára. 1848-ban a miniszterelnökség irodaigazgatójává nevezték ki. 1849-ben miniszteri osztálytanácsos. 1845-től a Kisfaludy Társaság tagja. Tíz évig a legdivatosabb írók egyike: romantikus elbeszélései és különösen a Sue-t utánzó, de sok népi életképet, tájleírást tartalmazó regénye, a Hazai rejtelmek (I–II., Pest, 1846–47) nagy népszerűséget szereztek neki. Színdarabjai nem arattak sikert, köztük legérdekesebb a négerbarát Fehér és fekete (Buda, 1839). A világosi fegyverletétel után rövid ideig bujdosott, majd behódolt az önkényuralomnak. Mikor megélhetési gondjai miatt 1853-ban megyei főbiztosságot vállalt, a közönség és írótársai egyaránt elfordultak tőle. Önmagával meghasonlottan, tönkremenve élte utolsó éveit. Kuthy Lajos munkái címmel jelentek prózai művei (I–IX., Pest, 1841–53); késői műve az Egy iskolai kaland (Bp., 1898).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
Összeállította Kuti Márta
(Folytatjuk)
