Ha valaki becsöppent a régi könyvek titkokkal teli, képzeletserkentő világába, és hosszasabban időzhetett ott, aligha tud valaha is megválni attól. Több ismerősöm példája mondatja ezt velem. Legmeggyőzőbben talán Kozma Mária munkássága. A hetvenes években ismertem meg a fiatal írónőt, a csíkszeredai múzeum akkori munkatársát. Régi könyvek vették körül, rádióriporterként kutatómunkájában zavartam meg. Nem erre számítottam, amikor az ifjú irodalmárt akartam megszólaltatni, de hamar kiderült, már kikezdte a történelmi érdeklődés lassú vírusa, s azt nem is akarja kiirtatni magából. Utóbb nyomon követett pályája is ezt igazolta. Az azóta megjelent több mint húsz könyve közt jó néhány a múlt, a történelem vonzáskörében született. Könyvkiadóként, könyvszerkesztőként is megannyi történelmi kiadvány fűződik a nevéhez. Az Idővallató, Az ember bolond természete, a Borsosméz és a többi múltidéző könyve joggal népszerű. És azok a történelmi regéi is, amelyek immár egy háromrészes sorozattá álltak össze. A Régiségek Csíkországban, a Régiségek Gyergyóból folytatásaként immár a 3. ilyen kötetét*, a Régiségek Homoród mentén címűt is kézbe vehetik az olvasók. És ha ezt tették, akkor már le sem akarják tenni.
Mint a Gutenberg Kiadó könyvei általában, ez is nagyon szép, tetszetős, elegáns kötet. Az illusztrátor Fazakas Ildikó ezúttal is remek munkát végzett. Tíz egész oldalas, színes grafikai lapja a regék légkörére, valós és fantázia szülte világára hangolódva erősíti fel a mesélő ízesen izgalmas, helyhez kötötten valóságfölötti történeteinek hatását. Nyilván elsősorban gyermekeknek szánták ezeket a könyveket, de a felnőtteket is megragadják, ha beleolvasnak. Mindenki szívesen menne vissza legalább egy fertálynyi időre a gyermekkor mesés birodalmába. Kozma Mária regéi szinte észrevétlenül magukkal ragadnak. A Múzsa olvasói megtapasztalhatták ezt, még a kötet megjelenése előtt közöltünk mellékletünkben olyan történetet, ami a kiadványban benne van. És eddig nem ismert, vagy rég elfeledett dolgokat is felfedezhetünk a regékben. A karcfalvi születésű írónő gyermekkorából is számos történést, mendemondát megőrzött magában, sokat és sokfelé utazott, és mindenütt nyitott füllel, tágra nyílt szemekkel járt, biztosan sok mindent lejegyzett, amire később visszatérhetett, olvasmányai pedig szintén folyamatosan gazdagították ezzel a tudással, ami történelmet, földrajzot, növénytant, népéleti és természetismeretet, néprajzi szakértelmet és még sok egyebet egyaránt feltételez. Magam például mindegyre elámultam azon, mennyi mindent tud a gyógynövényekről, a népi gyógyászat és hasonló dolgok rejtelmeiről. Regéiben mindez a legtermészetesebben szervesül az elbeszélés fonalába, melynek hitelességét a gyakran líraivá finomuló, tájjellegű nyelvjárás is megerősíti.
Mi, marosszékiek talán kevésbé ismerjük a Homoród mentét, mint Csíkországot vagy a Gyergyói-medencét, ezért is hathatnak ránk újdonságként ezek a regék. Kozma Mária számára sem volt feltérképezett terület ez. Még nagyobb gondja volt tehát arra, hogy mindennek pontosan utánajárjon. Nyolc regét bontott ki a könyvben, de majdnem félszáz szakkötetet, tanulmányt sorolt fel a kiadvány végén, amelyeket irodalomként a történelmi regegyűjteményéhez felhasznált. Persze, a szerzők közt ott vannak az erdélyi nagy utazók, a Székelyföld, szülőföldünk jeles leírói, Orbán Balázs, Kővári László, Cserei Mihály, Gaali Zoltán, John Paget, akiktől mottószerűen vett át gondolatokat a regék elejére. Ők is benne vannak tehát valamiképpen a kötetben, amely több tekintetben hasonlít az előző kettőhöz, mégis különbözik azoktól a kisrégió nyújtotta sajátosságok miatt. Erről nemrég így vallott a Ligetben Kozma Mária a Péter Beátának adott interjújában: „Adott volt egy történet, megindult a képzeletem, kiegészítettem és életszerűbbé tettem a környezetet, amiben megesett. Nincs ez irányú kutatáson alapuló összehasonlítási alapom, de úgy tűnik az alapján, amit elolvastam, de saját személyes tapasztalatom révén is, hogy a csíkiak a leginkább kötekedők és gyanakvók, a gyergyóiak komorabbak, mégis az idegenekkel kedvesebbek, a Homoród mentiek romantikusabbak. Persze minden tájegységnek vannak tündérei, a várakat vagy óriások, vagy tündérek építették. Romantikusnak pedig ott van például Ramocsa, a virágot lépő tündér, őt nevezhetjük akár a beteljesült szerelem jelképének is. A Homoród menti történetekben sokkal nyilvánvalóbban szerepelnek jó és rossz tündérek, mint a csíki vagy a gyergyói történetekben. Az Almási-barlangban lakó tündérek okozzák a Homoród mentén a nagy járványokat. Kijönnek, körülnéznek, valamiért nem tetszenek nekik az emberek, gyorsan hoznak rájuk egy járványt. Őket kell kiengesztelni ahhoz, hogy a járvány elmúljon. Hőseim mesealakok, de a meséknek is van valóságos, helyhez kötött igazságuk, amikor ráismerünk bennük az itthoni tájra, az őseinktől örökölt és tanult gondolkodásmódra, és talán-talán megszeretjük és sajátunknak érezzük legendás sorsukat”.
Itt van az ősz, a járvány is újra fenyegetőn terjeszkedik, kénytelenek leszünk ismét bezárkózni az odúinkba. Az olvasás jó időtöltés. A Régiségek Homoród mentén bátran ajánlható az egész családnak. (N.M.K.)
*Kozma Mária: Régiségek Homoród mentén. Történelmi regék. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2020
