Három asszony, három sors

Szerényen, kitartóan Erdély, Székelyföld hírnevét népszerűsíti az országhatárokon átívelő eszperantó világban. Szász Lenke, Parajdon élő nyugalmazott romántanárnő Szemlér Ferenc- és Ioan Slavici-művek eszperantó nyelvre való átültetése után egy szívéhez közel álló történelmi regényt fordított le eszperantóból magyarra. Anna Löwestein angol írónő sikerkönyve, A kőváros a Világhírnév Kiadó Sárkányfog elnevezésű történelmi regénysorozatában jelent meg. A szerzőt és a fordítót Szabó Csaba, a kiadó vezetője mutatta be november végén Marosvásárhelyen is. 

 

Anna – az eszperantó mozgalom és Róma hatása

Az 1951-ben született Anna Löwenstein angol író olasz férjével együtt a nemzetközi eszperantó mozgalom ismert képviselője. 13 évesen kezdett el érdeklődni az eszperantó nyelv iránt. Mivel korábban az iskolában latint és franciát tanult, hamar elsajátította a nyelvet. Évek múltán a barátnője hívta fel a figyelmét az Eszperantó Világszövetség folyóiratában közölt álláshirdetésre. Bekapcsolódott a mozgalomba, folyóiratokat szerkesztett, novellákat, regényeket írt. Renato Corsetti olasz eszperantistához ment feleségül, akivel otthon a mindkettőjük által jól ismert nemzetközi nyelven beszélnek. 

1999-ben írta meg angol nyelven A kőváros című történelmi regényét, amely hamar ismertté vált az angol nyelvű könyvpiacon. Megjelenése után azonnal nekifogott, hogy eszperantóra fordítsa, mert tudta, hogy regénye ezáltal terjedhet el az egész világon. Az elismerés nem késett. A kőváros mindkét nyelven sikerkönyv lett, eszperantó változata a távoli Japánban is nagyon népszerű. Magyarra lefordított könyvének vásárhelyi bemutatóestjén a távolból az internet segítségével a szerző is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Szabó Csaba kérdésére (amit Vizeli Júlia tolmácsolt) elmondta, hogy 1981-es látogatása során rendkívül nagy hatással voltak rá az ókori Róma mai napig fennmaradt óriási épületei, a Fórum, a Colosseum, a Pantheon, és elgondolta, hogy látványuk milyen érzést válthatott ki egy kelta lányban, akit az ókori Britannia vidéki környezetéből hurcoltak Rómába rabszolgának. Ez adta A kőváros című regényének az ötletét. Hét éven át gyűjtötte az anyagot múzeumokban és könyvtárakban, történelmi és irodalmi művek egész sorát tanulmányozta a brit szigeteknek az időszámításunk szerinti I-II. században élt lakóiról, a rabszolgák életéről, a kereszténység terjedéséről, a keresztények üldözéséről, a mindennapi életről az ókori Rómában.

A szerző alapos munkáját igazolja, hogy a Kolozsváron kiadott könyv borítóján megjelenő képről is pontosan feltünteti, hogy azon Veranus Hypsaeus pompeji kelmefestő házának freskója látható. 

 

Bivana (Barbara) – a szülőhelytől a kővárosig 

A kőváros cselekménye két világot köt össze, az i.sz. I-II. századbeli Britanniát és a Római Birodalmat Néró uralkodása, a korai kereszténység, a nazarénusok üldözése, Róma felgyújtása idején. Főhőse egy fiatal barbár lány, aki a zöld természettel, mezőkkel és erdőkkel együtt lélegző kelta világban a gyógynövények titkát tanulja, öregek meséjét hallgatja, kelta szertartásokon vesz részt. A vaskori falvak életét megörökítő leírásokban gazdag első részt a főhős elrablása szakítja meg.

Bivana alig 16 éves, amikor szemtanúja lesz, ahogy szülőföldjét feldúlják és meghódítják a rómaiak. Barátnőjét megölik, őt is megerőszakolják, azután pedig hosszú hajóúton bilincsbe verve elhurcolják Rómába, amelynek környékén rabszolgaként dolgozik. A második rész – Irány Róma – a nyelvet kezdetben nem értő és beszélő rabszolgalány viszontagságait, majd sorsának kedvező alakulását mutatja be. A feltűnően szép, dús vörös hajú Bivanának szerencséje van. Egy írnok rabszolga választja ágyasául, aki magával viszi a városba, ahol másolóműhelyt nyit, és első gyermekük világra jötte előtt megváltja feleségének is a szabadságát. Két gyermekük születik, és Bivana, akinek megható találkozásai vannak az övénél sokkal rosszabb helyzetbe került egykori sorstársaival, beletörődik a helyzetébe. A cselekmény a harmadik részben gyorsul fel, amikor férje és fia a keresztény vallás hívei lesznek, s annak apostolai, Pál és Péter is megjelennek a regényben. A római tűzvész után, amely Bivana nehezen összekovácsolt boldogságának tárgyi alapjait tönkreteszi, sikerül kiszabadítania a férjét, de fiát, aki a Pálnál szigorúbb Péter híve lett, nem tudja megmenteni. A fiú édesanyja helyett a hittársaival való sorsközösséget választja, és nem retten meg attól a rettenetes haláltól sem, hogy vadállatok elé vessék a Colosseumban. Nélküle és a tűzben elpusztult javaik nélkül kell újrakezdeni az életet egy Róma közeli városban, ahol a sógor segítségével újra a másolásból élnek. Bár gyakran felmerül emlékeiben az elvesztett szülőföld, Bivana azt reméli, hogy a rossz idők után boldogabbak következnek abban a városban, ahol kislányával Róma zsúfolt kőrengetege után a természetbe is időnként visszatalál. 

 

Lenke – Parajdtól a nagyvilágig 

Az 1947-ben Nagyborosnyón született Szász Lenke, aki a középiskolát Sepsiszentgyörgyön, felsőfokú tanulmányait az egykori marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola román-magyar szakán végezte, pályája utolsó szakaszában a parajdi iskolában tanította a román nyelvet. Az eszperantó iránt gyermekkorában kezdett érdeklődni, és ma is úgy gondolja, hogy egy jó nyelvkönyv birtokában bárhol meg lehet tanulni ezt a nemzetközi nyelvet. 

1982-ben A Hét című hetilapban olvasta Nagy József bukaresti tanár cikkét az eszperantóról, amit érdekesnek talált. A cikk zárómondata maradt meg benne a leginkább, amely arról szólt, hogy az eszperantó nyelv révén bárhonnan a világból folyóiratokhoz, könyvekhez lehet jutni. Az 1980-as években, amikor minden újság, folyóirat főszereplője „Ceauşescu elvtárs” volt, nagyon kecsegtetőnek tűnt számára ez a lehetőség. Egészen véletlenül a Megyei Tükör egyik számában hirdetést talált egy eszperantó nyelvtanfolyamról, amelynek elkérte a leckéit. Az ütött-kopott brosúrában levő anyagot megtanulta, majd később magyarországi levelezőtársai küldeményének a segítségével jó nyelvkönyvből, szótárból, folyóiratból tökéletesíthette tudását. Kolozsváron Zsigmond Júlia bábszínésznő Bazaro című eszperantó lapjában jelentek meg első írásai. Felbátorodva minden számban közölt, s amikor a lap megszűnt, jelentősebb külföldi folyóiratokat vett célba. Próbálkozásait siker kísérte, amitől bevallása szerint vérszemet kapott. Büszkén említi, hogy legutóbb kedvenc román szépirodalmi művének, Ioan Slavici A jószerencse malma című novellájának eszperantó fordításával pályázott Olaszországban. Az idén második díjat nyert az Eszperantó Világszövetségnél, amiért pénzjutalom is járt. A Slavici-fordításért, ami nagyon nehéz volt a sok tájszó miatt, jutalomképpen a könyvnek örvendene a leginkább, amelyben az eszperantó nyelvre fordított novella megjelenik. Kedvenc gyermekkori olvasmányát, Szemlér Ferenc A hárompúpú hegy című ifjúsági regényét is átültette eszperantó nyelvre, amihez a szerző jogutódjának az egyetértését is megszerezte. 

– Ez is szívügyem volt, mert olyan szöveget, ami nem tetszik, akkor sem fordítanék le, ha valaki fizetne érte – szögezte le a bemutatón. Eszperantó nyelvet beszélő oxfordi barátnőjénél került a kezébe A kőváros, és annyira lekötötte a regény, hogy elhatározta: lefordítja. Miután francia barátnője közvetítésével hozzájutott egy példányhoz, egy év alatt kézzel írott lapokon készült el a fordítással. Levelet írt Szabó Csabának, aki úgy döntött, hogy kiadja könyvet, csak legyen számítógépbe beírva a szöveg. A beírással megbízott valakit, majd a lányától ajándékba kapott számítógépen megtanult írni, és egy ujjal bepötyögte a fennmaradó fejezeteket. 

 

Aki a sorsokat összefonta

– Szász Lenke esete tanulság, hogy értékeinket jobban meg kellene becsülni, hisz kapcsolatai az egész világra kiterjednek – hangsúlyozta Szabó Csaba. A kőváros kiadását Hargita Megye Tanácsa, Gyergyóremete község és Gyergyóremete Önkormányzata, valamint Winkler Gyula európai parlamenti képviselő támogatta a Hargita megye megtartó erejének népszerűsítése idegen nyelven című projekt keretében. Így fonódott össze a három asszony sorsa, a kelta lányé, az őt megálmodó és életre hívó angol írónőé és az erdélyi fordítóé, aki érdeklődéssel és szeretettel ültette át magyar nyelvre a szöveget, ami Kolozsváron és nem Budapesten jelent meg először magyarul, a New Yorkban kiadott második angol változatot megelőzve.

Munkájáért a bemutatón Szász Lenke a Fehér Hollók 2016-os oklevelét és a vele járó 200 eurós díjat vehette át Szabó Csabától, a Médiaklub vezetőjétől. Az oklevélen az áll, hogy a szerző Anna Löwenstein regényének eszperantó nyelvből magyarra fordításával nemcsak hazája nevét öregbítette a nagyvilágban, de példát mutatott a kicsiny hitűeknek, hogy miképpen kell emelt fővel továbbvinni a székely tenni vágyás fáklyáját idehaza és a modern Európában. A díj Szombatfalvi Török Ferenc, Laczkó Albert-Elemér és Szabó Csaba felajánlása. 

*

Az eszperantó nyelv megalkotója a cári Oroszországhoz tartozó Białystokban élő zsidó származású orvos, Ludwik Lazarus Zamenhof volt. Az öt nemzetiség – lengyel, zsidó, orosz, német és fehérorosz – által lakott városban úgy érezte, hogy az ellentéteknek egymás jobb megértése vethet véget. Tíz nyelv ismeretében egy olyan új nyelvet alkotott, amelynek egyszerű a nyelvtana.1887-ben Varsóban adta ki az új tankönyvet, amelyet Doktoro Esperanto álnéven jegyzett, innen ered az új nyelv neve. A siker külföldön nem maradt el, hamarosan megjelent az első eszperantó újság, és 1903-ban létrejött az Eszperantó Világszövetség. Manapság mind a magyar irodalom, mind a világirodalom jelentős műveit lefordították a folyton gazdagodó eszperantó nyelvre.