Gyarapodó közösség

Vályogból kezdődött a jövő

Távolról sem az elfogyás, hanem éppen a biztos gyarapodás jeleit mutatja a szentgericei református egyházközség. Pedig tagjai háromszázan sincsenek. Szilárd alapokra építenek új házat és jövőt maguknak, és példás békességben dolgoznak együtt az unitáriusokkal a falu érdekében.

A 19. század végén vályogból épült a kis református gyülekezet parókiája, benne egy irodával. Később javították az épületet, egyik felében téglából építették át a falakat. Itt kezdte el 2010-ben lelkészi munkáját a fiatalon idekerült Batizán Attila. Már nagyon rossz állapotban volt az épület, dohos, az alsó része szinte alap nélküli. Akkor vetődött fel, hogy újjá kellene építeni, ezt tanácsolta egy építész is. Így kezdődött el az új parókia építése, amelyet 2014-ben fejeztek be, a következő évben történt a felszentelése, a régi parókia állapota viszont egyre romlott. „Gondolkodtunk és imádkoztunk” – emlékezik vissza a lelkész, és 2021-ben a magyar államtól 208 ezer lejnek megfelelő 15 millió forintot nyertek pályázaton, majd nemsokára a román kormány vallásügyi államtitkárságától további 100 ezer lejt, és később a községi önkormányzattól is 37 ezer lejt. Elkezdődhetett a régi parókia újjáépítése, hogy a kis közösségnek gyülekezeti háza is legyen.

Fotók: Gligor Róbert László

Szeptemberben felszentelnék

A tetőzet még jó állapotban volt, ezért kitámasztották, majd a falakat szakaszonként elbontották, eltakarították, és teljesen új épületet húztak fel jó alapokkal. A tetőzetből előkerültek az eredeti mennyezetgerendák, és mivel jó állapotban voltak, ezeket meghagyták, kezelték és láthatóvá tették. Az épület mennyezetét szigetelték, teljesen új nyílászárókat, víz-, villany- és fűtéshálózatot szereltek. Holland barátaiktól pénzt kaptak kölcsön jelképes kamattal, ebből napelemeket szereltek az épület tetőzetére, ez látja el a gyülekezeti házat és a parókiát, villanyra pedig egyáltalán nem kell költeniük. Elbontották a régi kerítést, a Geiger cég adományából pedig parkolót építettek az autóval érkező hívek számára. Nemrég ismét kaptak 50 ezer lejt a vallásügyi államtitkárságtól, ebből valószínűleg be tudják fejezni a hátralevő munkálatokat, az épületszigetelést, a villanyhálózat egy kis részét, az erkélyt és a tereprendezést. Szeptemberben hálaadó istentiszteleten szeretnék felszentelni az új épületet.

A gyülekezet háza

Az elmúlt télen már ebben az épületben zajlott a templomon kívüli gyülekezeti élet, itt tartották a vallásórákat, az ifjúsági foglalkozásokat, a nőszövetségi tevékenységeket, a presbiteri gyűléseket, a bibliaórákat, és itt működik az ifjúsági zenekar is. Az épületben a nagy közösségi termen kívül két vendégszobát, konyhát, kamrát, fürdőszobát is berendeztek.

Talán ez az egyetlen nyárádmenti református gyülekezet, amely a tavaly lélekszámban is gyarapodott, sokat kereszteltek, új családok költöztek be, élő közösség van Szentgericén. A fizikai építkezés mellett folyt a gyülekezet építése is, a gyermekekkel is intenzív foglalkozások és táborok kezdődtek, az ifjúsággal a kátéoktatás mellett táborokba, fesztiválokra járnak. Nagy áldás a gyülekezetnek a négy éve idekerült kántor, így elindították a gyermek- és ifjúsági zenekart, amely jelenleg 18 fővel működik, számukra több anyaországi pályázat révén teljesen új hangszereket sikerült vásárolni. Így nagy lendülettel zajlik a gyermek- és ifjúsági munka, de a templomlátogatók számára is megnőtt. A téli időszakban működik a nőszövetségi tevékenység, a lelkészt fiatal, lendületes presbitérium segíti, rendszeresen gyűléseznek, lelkiismeretesen dolgoznak, szinte hegyeket lehet velük megmozgatni – ecsetelte a lelkész. Minden évben arra törekednek, hogy legyen egy központi, nagyobb, az egész gyülekezetet megmozgató esemény, gyülekezeti nap, amikor együtt adnak hálát, együtt ebédelnek, zenélnek, négyévente pedig egy szenteléssel összekapcsolt nagy rendezvényt is szerveznek. 

A faluközösségért is dolgoznak

A gyülekezethez tartozónak érzik a helyi néptánccsoportot is, amely a Sancta Gracia Egyesületből nőtt ki, a kezdetekben ők támogatták, és jelenleg is segítik. A helyi unitáriusokkal együtt dolgoznak, fele-fele arányban vesz részt a két felekezet a Tiboldi Alapítvány vezetésében, amelyet jelenleg épp a református lelkész elnököl. Büszkék az amerikai és holland segítséggel felépített épületre, ahol a Nyárádmentén szinte egyedülálló egészségügyi központot működtetnek, család- és fogorvosokkal, szakorvosokkal, laboratóriummal, korszerű felszerelésekkel. Így lesz kerek egész a faluközösség élete, együttműködő, egymás mellett élő református és unitárius egyházközségek, gyülekezetek, civil szervezetek munkájával. 

„Úgy gondolom, nincs amiért szégyenkezzünk itt Szentgericén. Az általános panaszok ellenére, hogy fogyunk, hogy kevesen vagyunk, vagy nincs kivel dolgozni, itt az ellenkezőjéről számolhatunk be. Isten megadja a lehetőséget, számos külső segítség jön, de csak akkor, ha mi is mozdulunk. Az Úr csodásan működik itt a gyülekezetben” – összegez Batizán Attila lelkész, és hozzáteszi: a gyülekezet anyagilag sem szegény, van tartalékolt pénze és forgótőkéje, a hívek adakoznak, tavaly rekordösszegű volt a perselypénz is, vasárnaponként pedig olyan sok gyermek érkezik, hogy számukra a gyülekezeti házban önkéntes munkatársak és ifjak bevonásával vasárnapi iskolát tartanak, hogy a kisgyermekes szülők is eljuthassanak az istentiszteletre.