Mire a média észbe kapott, hogy alaposabban el kellene mélyednie a Marosvásárhelyi Fotószalon látványvilágában, a július 7-én nyílt II. kiadás már le is zárult az Art Nouveau Galériában. Igazságtalan a sajtós visszhangtalanság, a húsz közönség elé lépett fotográfus képei nagyobb figyelmet érdemeltek volna. Annál is inkább, mivel a kiállítók többségének a neve jól cseng a szakmai körökben, többen közülük számos hazai és nemzetközi kitüntetést, elismerést tudhatnak magukénak. Talán a hőkupola is olyan erőteljesen rátelepedett a városra, hogy elnyomta az általános tárlatlátogatói kedvet, de valószínűleg az sem kedvezett a közérdeklődésnek, hogy a vizuális művészeteknek ez az újabban önállósult vásárhelyi rendezvénye csak most kezd beilleszkedni köztudatba. Bármennyire népszerű a fotóművészet, vagy éppen a nagy konkurencia miatt, minden újabb ilyen kezdeményezésnek meg kell keresnie a maga helyét, érvényt kell szereznie erényei elismertetésének. Ez a szándék érzékelhető volt, és az a tény, hogy a helyiek mellett kolozsvári, bukaresti, segesvári, budapesti, besztercei, gyergyószentmiklósi, craiovai, máramarosszigeti benevezők is kiállítottak ezen a másodszorra megrendezett seregszemlén, biztató lehet a Romániai Képzőművészek Szövetsége Marosvásárhelyi Fiókját képviselői szervezők, Mihai Stoica kurátor és segítői számára. Rengetegen fotóznak, mondhatni mindenkit beszippantott a fotózás szenvedélye, a digitalizálás pedig lehetővé tette, hogy olykor az is „aranyra” leljen a felvételei sokaságában, akinek erre nincs is különösebb tehetsége. Ezért is nehéz kiemelkedni és bizonyítani a legjobbak között azoknak a fotográfiát hivatásukul választó művészeknek, akik a művészeti egyetemeknek ezt a szakát választották. Számukra kínál bemutatkozó, megméretkező lehetőséget ez a szabad tematikájú Szalon, amelyen klasszikus eljárással vagy komputeres képfeldolgozással készült színes és fekete-fehér munkákat láthattunk. Utcai fotókon, fotókollázsokon, festői kompozíciókon, konceptuális alkotásokon tűnt fel a világ kimeríthetetlenül sokféle arca. Igen, a világé, hiszen az egyre többet utazó, kutató, kísérletező fotósok nem csak itthon köröztek kamerájukkal, külföldön is számtalan különleges helyen megfordultak, és örökítették meg a látnivalókat. Nyilván ezúttal is bebizonyították, mindennél érdekesebb az ember maga a sokszor kimondatlan, de elképzelhető embermeséivel. Portrék sokasága, érdekes gesztusok, mozdulatok, beállítások, élethelyzetek, arckifejezések, tekintetek, testképek, aktok bizonyították ezt a tárlaton. De a vizuális gazdagság a természetben, tájban, élővilágban is elképesztően változatos, kimeríthetetlen az azt megörökítők és megcsodálók, illetve értelmezők számára egyaránt. A kiállításon szereplő művészek ezt a rendkívüli diverzitást hol a realitásba kapaszkodva, hol víziószerűen, jelképes telítettséggel, pikturális sajátosságokkal ötvözve, kortársi kísérletező kedvvel, sajátos jelrendszert kiépítve mutatták fel. Ebből a tetszetős katalógus is érzékeltet valamennyit. A látottak alapján a továbblépés esélye kétségtelen, remélhetőleg a szervezők energiáit, lendületét nem csökkenti a médiától joggal elvárt feedback vérszegénysége.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
