Farkas Jenő és az új román–magyar szótár

A szíve mindig hazahúz

A budapesti Tinta Könyvkiadó a legnagyobb magyar szótárkiadó, számos kiadványa elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Kiváló Magyar Szótár díját.

Egyik újdonsága a TOP 2000 ROMÁN–MAGYAR SZÓTÁR, amelyről azt olvassuk a két kötetből álló kiadvány ismertetőjében, hogy „sajátos módon egyesíti a szótárak és a társalgási könyvek előnyeit. A román nyelv legfontosabb kétezer szavának használatát egy-egy példamondattal világítja meg, megadva a szavak és a példamondatok pontos magyar megfelelőjét is.

Az előszó röviden összefoglalja a román szavak kiejtési, szótagolási és elválasztási szabályait.

A szócikkekben elöl állnak a román szavak, mellettük a magyar megfelelőjük. A szótár közli a román szó kiejtését, és megfelelő eligazítást ad a helyes hangsúlyozáshoz is. A kiadvány hatékony segédeszköz a legfontosabb szavak megtanulásához, mivel a jól megválasztott példamondatok életszerű beszédhelyzetekben hangzanak el, ezzel elősegítik, hogy később könnyen felidézze őket a nyelvtanuló.

A szótár használatával a román nyelv iránt érdeklődő magyar anyanyelvű diákok vagy felnőttek alapos és gyakorlati nyelvtudásra tesznek szert. A nyelvtanulók egyénileg, akár tanár nélkül is gyorsan és eredményesen sajátíthatják el a román nyelvet az alapszinttől a középszintig.

A TOP 2000 ROMÁN–MAGYAR SZÓTÁR hasznos azoknak a román anyanyelvűeknek is, akik a magyar nyelv iránt érdeklődnek.”

*

A szótár szerzője elismert szakembere a román nyelvnek, több népszerű román nyelvtan és tankönyv szerzője. A pedagógusdinasztiából származó Farkas Jenő tanár úr kérésemre így foglalja össze élettörténetét, gazdag munkásságát:

– Marosvásárhelyen születtem 1944. augusztus 17-én, szeptemberben egy marhavagonban menekültünk Pápáig. Megnéztem: a pápai református nagytemplomban kereszteltek meg a lehető leggyorsabban, féltek, hogy nem élem túl a súlyos asztmát. Egyéves sem voltam, amikor hazajöttünk Marosvásárhelyre, az „Édes Erdély, itt vagyunk” hívószóra. Itt sem maradtunk sokáig, 1948-ban Székelykeresztúrra „költöztünk”, így lettem keresztúri, és annak is tartom magam. Gyermekkorom Küküllő-partjánál nincs fenségesen szebb hely a világon. Nekem az Amazonas is Küküllő. A középiskola után a Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolára jártam, valahogy újra otthon éreztem magam, nagyapám a várbástya második szintjén lakott, alattuk gyönyörű fehér egereket tenyésztettek az orvosi egyetemnek. Nővérem és közeli rokonaim is Vásárhelyen éltek. 1965-től egy szász faluban tanítottam egy-két évet, majd Kolozsvárra felvételiztem a francia–román szakra, ahonnan maga C. Daicoviciu rektor rúgott ki, mert kiderült: nappalin nem lehet két egyetemet elvégezni. Amint megkérdeztem, hogy Ön is több egyetemet végzett ugye, például klasszika-filológiát Pesten, dühödten csak annyit mondott: „Ieşi afară, porcule! Eşti exmatriculat.” (Takarodj, te disznó! Ki vagy dobva.)

Innen az utam ismét haza, Székelykeresztúrra vezetett, ahol egy évig tanítottam egy általános iskolában, onnan Bukarestbe, ahol nem kérdezték meg, hogy hol és mit végeztem, felvettek a francia–román szakra a rövidke „nyitás” idején, 1968-ban. 1972-ben kerültem a bukaresti Tanügyi Újsághoz, ahol román- és idegennyelv-oktatással foglalkoztam. 1982-ben következett az áttelepedés vagy visszatelepedés Magyarországra, ahol hat hétig az OSZK-ban dolgoztam, valahogy nem jöttem ki a felettesemmel amiatt, hogy túl sokat olvastam az idegen nyelvű lapokat. Nem vicc. Majd egy igen furcsa kollégiumban nevelő tanárként alkalmaztak a franciám miatt, ahol a harmadik világ ifjait képezték-tanították. Majd az ELTE-n alkalmaztak, a Román Tanszéken, de a sors itt is összehozott valakivel, aki a mai napig azt terjeszti rólam, hogy besúgó vagyok. Erre nem sok mindent lehet mondani. Közben a Világirodalmi Lexikon főmunkatársaként írtam negyven-ötven szócikket. 1989-ben Drakula-történetet (az Akadémiai Kiadónál), korszerű román nyelvtant, két nyelvvizsgakönyvet, román és francia irodalomról szóló esszékötetet (a Palamart Kiadónál), és fordítottam magyarra, románra, franciára, és fordítva. Összesen egy évig éltem Párizsban francia állami ösztöndíjjal, és kutattam levéltárakban, öt hónapig Leuvenben, flamand ösztöndíjjal. Tanulmányaim jelentek meg három nyelven, itthon és külföldön. Éveken át dolgoztam a Kossuth rádió francia és román adásainak a szerkesztőségében, tagja vagyok külföldi lapok szerkesztőbizottságának.