Bővül a színskála

A cím képletesen is értendő. Színben, formában, műfajokban, ötletekben, tartalmilag és stilisztikailag is gazdagodik a Barabás Miklós Céh Maros megyei csoportjának éves kiállítása. Az idei, a 2022-es, számbeli rekordot döntött, minden eddiginél több alkotó nevezett be a rendezvényre, közel félszázan állították ki egy vagy két munkájukat a marosvásárhelyi Bernády Házban, amely a kezdeményezés indítása óta felkarolta és meghonosította a városban e rangjában mind megbecsültebb művészi seregszemlét. Május, amikor a BMC-tárlat immár hagyományosan az itteni közönség elé kerül, kalendáriumi meghatározások szerint az ígéret, a termékenység hónapja. A kiállításra is ráillenek ezek a jellemzők. Ígéretes mindaz, amivel a nyitás jegyében máris gyarapodott, a számbeli bővülés pedig a művészi termésre is további jótékony hatással lehet. A mennyiségi növekedésre vonatkozóan persze pontosítanunk kell: annak köszönhető, hogy több a meghívott kiállító, mint korábban bármikor. Olyan fiatalok is örömmel csatlakoztak idősebb kollégáikhoz, akik pályakezdőkként máris felhívták magukra a figyelmet, meg olyan, korban náluk némileg előbbre járó ismert festők, szobrászok, díszítőművészek is, akik eddig még nem kérték felvételüket a BMC-be. Távlatilag általuk is erősödhet a Céh, az alakulat minőségi elvárásai pedig az igényesség imperatívuszát tarthatják elevenen bennük.

A marosvásárhelyi csoport eddigi hangadói, az idősebb mesterek, mindenekelőtt Kákonyi Csilla régiófelelős és fáradhatatlan szervezőtársa, Bálint Zsigmond fotóművész kellő hangsúllyal és hatékonysággal éltették a minőség szellemét, ily módon is növelve a rendezvények és a céhtagok tekintélyét, de érthető, hogy nyolcvanon túl átadták a fiataloknak a stafétabotot. A két új régiófelelős, a szobrász 

Makkai István és Veress Gábor Hunor újult erővel és a tárlaton tapasztalt szemléleti spektrumtágítással érzékeltette, hogy a jövőben megújulásra számíthatunk. Ez persze a vizuális művészetek keresztmetszetének régióbeli változásaiból is következik. A tradíciók sok újdonsággal keverednek, módosul a nemzedéki összetétel, egyre több a veszteség, a céhtagok sorait is ritkítja a betegség, a halál, közben a frissen végzettek közül vannak, akik hazatérnek, itthon szereznek elismerést maguknak, változik az összkép. A hagyományos grafika már alig hallat magáról a Maros megyei BMC-régióban, a festészet, amely évtizedek óta Marosvásárhely egyik erőssége, érzékelhetően veszített valamennyit korábbi súlyából. A szobrászat viszont erőteljesen remekel, a textilművészet is hajtómotorként élteti az itteni alkotói mozgalmat. A kerámia, az üvegművészet kisebb nyomatékkal, de figyelemre méltóan bizonyítja létjogosultságát, és kezd számottevően terjeszkedni a digitális művészeti tér, helyet követel magának a fotóművészet. Mindez jól tükröződik a Nagy Dalma irányításával berendezett idei kiállításon. 

Nehéz úgy ötvözni egy aránylag szűk helyen a hagyományőrző és kísérletező törekvéseket, a klasszicitáshoz ragaszkodó, illetve a művészeti világújdonságokra hajazó műveket, hogy ne zavarják egymást, ellenkezőleg, minél erőteljesebb legyen a kisugárzásuk. Problematikus a műfaji, tematikai, hangulati sokféleségből egyfajta harmóniát teremteni, múltat a jelennel, bizonytalan jövővel zavartalanul ütköztetni, drámát, lírát, iróniát, szarkazmust egyaránt érvényesíteni, megnyugtatót, meghökkentőt azonos térben szerepeltetni, de a rendezőknek hatásosan sikerült túllépniük ezen, kedvező az összbenyomás. A néző úgy érezheti, gazdagon és ötletesen tálalt, látványosan sokszínű, érdekesen összeálló, dinamizmust is sugalló, színvonalas kiállítással ajándékozta meg ismét a Barabás Miklós Céh Maros megyei csoportja.