Bolyai Farkas emléke előtt tisztelegtek

A 250 éve született nagy matematikus nevét viselő Bolyai Farkas Elméleti Líceum által rendezett ünnepségsorozat február 10-én emléktábla-avatással folytatódott az iskola épületében. Az első emeletre vezető főlépcsővel szembeni ablak két oldalán a Bolyai Farkas életének és a nevét viselő líceum történetének legfontosabb eseményeit megörökítő két emléktáblát helyeztek el, amelyekre dr. Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke adta áldását.

Az emlékünnepség-sorozat a Bolyai Farkas-emlékhelyekre tett kirándulással kezdődött, majd hétfőn a református temetőben folytatódott, a Bolyaiak sírjának megkoszorúzásával. 

Délben került sor az emléktáblák leleplezésére, amelyek arra emlékeztetnek, hogy Bolyai Farkas élete és munkássága, valamint az iskola története hozzájárult nemcsak Marosvásárhely, hanem az egész magyar és erdélyi kultúra örökségéhez – mondta Hajdú Zoltán, az iskola igazgatója. Beszédében elhangzott, hogy bízik abban, hogy a leleplezett emléktáblákkal nem csupán a múlt hőseinek adóznak tisztelettel, hanem egyúttal irányt mutatnak a jövőnek is. „A tudományos és vallási értékek örökségét továbbra is közösen ápoljuk, és minden fiatal számára lehetőséget adunk arra, hogy saját útjukat járva méltó módon vigyék tovább Bolyai Farkas eszméit.” 

Beszédében köszönetet mondott Kolumbán Vilmos püspöknek, hogy támogatta az emléktáblák elhelyezésének ötletét, Soós Zoltán polgármesternek és Kovács Mihály Levente alpolgármesternek az anyagi támogatásért, dr. Oláh-Gál Róbert matematikusnak, Bolyai-kutatónak, Sikó Olga Anna és Fekete Erzsébet Noémi magyartanárnőknek a szöveg gondozásáért és Vészi Tibornak a két emléktábla elkészítéséért. 

„Betölti javaiddal életedet, és ifjúságod megújul, mint a sasé” – a 103. zsoltár 5. versével köszöntötte az iskola diákjait Kolumbán Vilmos József püspök a marosvásárhelyi Vártemplomban megnyitott ifjúság évének a jegyében tartott istentiszteleten, amelyen fiatalok és idősebbek népes közönsége vett részt, és azt bizonyította, hogy „van értelme küzdeni, dolgozni a fiatalokért, mert itt van jövő”. Az Erdélyi Református Egyházkerület körében ebben az évben az ifjúsággal kapcsolatos kérdésekre fognak összpontosítani, és a fiataloknak egy olyan jövőt felkínálni, ami élhető, szép és méltó Erdély örökségéhez. Annál is inkább, mivel az EREK már a kezetektől iskolaegyháznak minősült, nemcsak szavakban, anyagi erőforrásokat is biztosítva erre a célra a múltban és a jelenben is, a mindenkori jövő építésének az alapjait megteremtve. 

Beszédében Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere különös büszkeséggel emlékezett Bolyai Farkasra, akinek szellemi hagyatéka ma is példaértékű. Munkásságát nem a könnyű siker, hanem a kitartás, az akadályokat leküzdő szellemi erő teszi naggyá. Olyan tanár volt, akinek nemcsak órái, hanem egész életműve a tanítás volt. Az iskola, amely a nevét viseli, hagyatékának letéteményeseként a múlt értékeiből merít, és a jövő kihívásaira készít fel. Épületének nemrég befejezett felújítása annak a szellemi térnek az újragondolása, amely az iskola küldetéséhez méltóan ösztönöz, inspirál, és amelyben a tudás valóban otthonra találhat, és méltó környezetben szolgálhatja a jövő nemzedéket. 

A Bolyaiak munkássága és helytállása világítótorony a mi erdélyi művelődéstörténetünkben. Bár Bolyai Farkas a mainál sokkal nehezebb korban élt, hitt a tudomány és a magyarság megtartó erejében. Göttingából gyalog jött haza, mert úgy érezte, hogy tartozik annak a földnek, amelyből vétetett, és amely őt felnevelte – hangzott el dr. Oláh-Gál Róbert ünnepi beszédében.

Az ünnepi momentum következett, amikor a hivatalosságok és az iskola diákjainak jelenlétében Hajdú Zoltán igazgató, dr. Kolumbán Vilmos József püspök, Soós Zoltán polgármester, dr. Oláh-Gál Róbert egyetemi tanár leleplezték az emléktáblákat, amelyekre a püspök áldását adta.

Az ünnepség a bolyais diákok műsorával zárult. Az Ugron Noémi tanárnő által vezetett kórust Szilágyi Mihály, a Református Kollégium zenetanára vezényelte. Csuka Róbert IX. F és Mester Zsolt X. G osztályos diákok (Siklódi Beáta és Szász Hunor tanítványai) Szász Károly Öreg barátom című versét szavalták, az iskola zeneköre pedig az Örökségünk című dalt adta elő.