2021. december 3., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az Azomureş gazdasági politikája

Kevesen tudják, hogy az Azomureş vegyi kombinát gazdasági igazgatója budapesti. Komoly szakmai kitérő után került a vállalathoz, amikor az Ameropa cégcsoport átvette az egységet. A többi között az ő feladata volt a kombinát műszaki felújítását célzó beruházásai számára az anyagi háttér megteremtése, és továbbra is felügyeli azt, hogy minél nagyobb hatékonysággal fektessék be a pénzt a technológia korszerűsítése érdekében, ugyanakkor hozzá tartozik a gyár IT-részlegének koordinálása is. Az utóbbi időszakban elszabadult energiaárak okozta pénzügyi kihívásokkal is meg kell birkóznia. Mindezekről irodájában beszélgettünk Lipták Péterrel, az Azomureş Rt. gazdasági igazgatójával. 


Fotó: Nagy Tibor



– Egy vállalkozás sikere leginkább a gazdasági irányítástól függ, hiszen felmerülhetnek jó ötletek, üzleti lehetőségek, de ha a pénzügyi helyzetet nem kezelik megfelelően, akkor ezek a tervek könnyen kudarcba fulladhatnak, és akár csődbe is juthat a cég. Ezért is fontos a gazdasági igazgatók, menedzserek szerepe. Ezt a munkakört 2012 óta a megye legnagyobb vállalatánál a budapesti Lipták Péter látja el. Az Azomureş a megye legnagyobb nagyipari egysége, amelynek gazdasági igazgatói tisztsége igazi szakmai kihívást jelent, és valószínűleg nem volt könnyű döntés az, hogy elvállja ezt a beosztást. Hogyan került ön a céghez? 

 – Budapesten születtem, ott is jártam iskolába, majd az egyetem gazdasági IT szakának elvégzése után a svájci–svéd tulajdonban levő ABB konszernhez kerültem gyakornokként, utána pedig lassan a cégen belül emelkedtem a szakmai ranglétrán. Kontroller lettem, majd ennek a részlegnek a vezetője, és így közösen építettük fel a kontrolling rendszert. Ennek az osztálynak a feladata (a kontrolling) az üzleti döntések támogatása, elemzése volt. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy az igazgatótanács döntéseit elemeztük pénzügyi szempontok szerint, felmértük a kockázati tényezőket, a megvalósíthatóságot, majd a számítások függvényében támogattuk vagy elvetettük az adott ötletet. Mindez összekapcsolódott az IT-részleggel is. Volt ugyan egy olyan szoftver, amit használtunk az elemzésekhez, de tökéletesíteni kellett a rendszert, és ez is az én feladatom volt. Sikeresnek bizonyult a kontrolling vezetői munkám, később gazdaságivezető-helyettes lettem. Szerettem volna továbblépni. Az ABB-nek a világ 120 országában van kirendeltsége, és kihívásnak tartottam azt, hogy valamelyik külföldi egységhez kerüljek. Adódott egy lehetőség, hogy a Romániát, Bulgáriát és a Moldvai Köztársaságot koordináló klaszter gazdasági vezetője legyek, így 2006-ban Bukarestbe, a központi irodába költöztem. Bulgária és Románia között ingáztam. Bulgáriában több gyárat üzemeltet az ABB, míg Romániában inkább a projektmenedzselés és a mérnöki részlege működik. Nyolcévi budapesti munka után hat évet töltöttem Bukarestben, és eljött az ideje annak, hogy váltsak. 2012-ben vásárolta meg az Ameropa cégcsoport az Azomureşt, és gazdasági vezetőt kerestek, mert lecserélték a korábbi menedzsmentet. Felkerestek az ajánlattal, részt vettem az állásinterjún, és 2012. július közepétől „átigazoltam” a marosvásárhelyi kombináthoz. 

– Közel tíz éve költözött Marosvásárhelyre. Mennyire sikerült lehorgonyozni a városban? 

– Egy kicsit féltem ide költözni, mert mindig nagyvárosban, Budapesten, majd Bukarestben éltem, igaz, magyarországi viszonylatban Marosvásárhely is nagyvárosnak számít. Kellemes meglepetés volt a város, szép a főtér, a vár, a gasztronómia meg kiváló, mindig is szerettem a tradicionális vidéki, háziasabb konyhát. Sokkal nyugodtabb az élet itt, mint egy fővárosban, közel van a természet is. Családostul költöztünk ide, azonban az oktatási rendszerrel nem voltunk megelégedve, mert nem kreatív, gyerekközpontú. Sajnos többször váltottunk iskolát, és úgy döntöttünk, hogy emiatt a család egy része visszaköltözik Bukarestbe. Így most kétlaki vagyok. Hétköznap Marosvásárhelyen vagyok, míg a hétvégén utazom Bukarestbe a családomhoz. 

– Milyennek találta munkatársait, kollégáit, beosztottjait?

– Mielőtt idejöttem volna, arra gondoltam, hogy az Azomureş egy korábbi állami vállalat volt, és mint ilyen – a régi rendszerben berögződött mentalitás szerint – mindenki csak arra vár majd, hogy leteljen a nyolc óra. Számomra nagy meglepetés volt, hogy szakmailag nagyon felkészült, lojális csapatot találtam itt. Olyanok is, akik már 10-15-20 éve itt dolgoztak, nyitottak voltak a változásokra. Nem volt kontrolling csapat, de nem kellett külsősöket felvenni, gyakorlatilag a belső emberek átképzésével alakítottam ki közvetlen munkatársi csapatomat, akikkel sikeresen, hatékonyan tudunk dolgozni. Az a „legenda” járta, hogy az Azomureşben klánok, családok vannak. Valószínűleg így is volt évtizedekig, de ennek a pozitív hozadéka az, hogy akik évek óta itt dolgoznak, nem akarnak elmenni, és odaadással végzik munkájukat, szabadidejüket sem kímélve, éjt nappallá téve ott vannak, ahol és amikor szükség van rájuk. Erre a legjobb példa a robbanás utáni helyreállítás, azóta is a karbantartó, javító, műszaki részleg munkatársai folyamatosan talpon vannak, azon dolgoznak, hogy minél előbb helyreállítsák a tönkrement részleget, közben pedig más részlegek felújítását is végzik. Ez igazán kiváló. 

– Bár rendelkezett többéves pénzügyi-gazdasági tapasztalattal, gazdasági igazgatóként milyen kihívásokkal kellett szembenéznie, megbirkóznia az Azomureşnél?

– Számomra a legnagyobb gondot az jelentette, hogy Bukaresthez viszonyítva kevesen beszéltek angolul. Én néhány szót tudtam románul, de a fővárosban munkatársaimmal angolul kommunikáltunk. Az Azomureşnél a menedz- smenti szinten beszélték a nyelvet, azonban volt olyan részleg, ahol egyáltalán nem, így aztán egyre többet kellett románul tanulnom. De néhány év után ezt az akadályt leküzdöttük. Szakmai feladatköröm az előző munkahelyhez viszonyítva annyiban változott, hogy az ABB cégcsoport központosítva működik, az ottani döntéseket az alegységekben kellett végrehajtani. Az Ameropa decentralizált döntési szervezetként működik, így nagyobb a felelősségem is. Míg az ABB-nél rendelkezésünkre bocsátották a pénzt, addig itt az volt a kérés, hogy nekem kell megoldanom a jövedelmezőséget. Ez azt jelentette, hogy a beruházási projektek esetében nekem kellett letárgyalnom a finanszírozást a bankokkal, hitelkeretet csak az Azomureş garantált. Ez azt jelentette gyakorlatilag, hogy míg az ABB-nél a hitelfeltételeket Zürichben tárgyalták meg, itt az egész folyamatot én végeztem el... mondhatni sikerrel. Mert a cégcsoport abban az időben, 30 év után, több mint 240 millió eurót ruházott be, elsősorban környezetvédelmi jellegű fejlesztésekre. Felújítottuk a karbamid- és az ammóniarészlegeket, új szennyvíztisztító állomás épült, és különböző porszűrő berendezéseket is felszerelt a cég. A 240 millió eurós beruházásból 90 millió euró volt az önrész, míg 150 millió külső finanszírozásból származott, melyet nekem kellett előteremtenem. Abban az időben az unió a kis- és középvállalatok műszaki felújítását támogatta, a nagyvállalatoknak erre nem teremtettek keretet. Valószínű, hogy erre majd a jövőben nyílik lehetőség, hiszen uniós követelménnyé vált a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése. Az Ameropa fontosnak tartja a környezetvédelmi követelmények betartását. Nem csupán azért, hogy igazodjon az uniós követelményekhez, hiszen a cél nem csak a megadott határérték „elérése” volt. Ennél jóval többet sikerült megvalósítani. Most meg fontos szempont az ún. zöldegyezmény (Green Deal) előírásainak a betartása, aminek alapján 2030-ig országonként bizonyos szint alá kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, 2050-ig el kell érni a semlegességet. Ez a kombinát esetében is további hatalmas beruházást jelent az elkövetkezendő években, amelynek a finanszírozását az én csapatomnak kell előkészítenie. 

– A beruházások pénzügyi feltételeinek megteremtése mellett milyen napi teendőket kell ellásson az Azomureş gazdasági igazgatója? 

– Jelenleg munkámban az egyetlen biztos pont a változás. Előreláthatólag az elkövetkezendő időszakban több száz olyan kisebb projektet kell előkészíteni, ami a gyártási folyamatok felújítását, az üzem működésének hatékonyabbá tételét célozza. A beruházások előkészítése mellett ott vannak még a napi teendők: tranzakciók könyvelése, adózás, a pénzügyi mozgások ellenőrzése stb. Hozzám tartozik az IT- és a beszerzési részleg egy része, így a beszállítókkal is tárgyalnom kell. Ezenkívül mindig van egy-egy nagyobb projekt, amit követnem kell. Most például a forgótőke refinanszírozásának ügyvitele van az asztalomon. Ezenkívül új vállalatirányítási rendszert is bevezetünk, ami mind az IT-részleg, mind pedig a folyamatokért felelős személyek szempontjából nagyon munkaigényes feladat. Az „operational excellence” célja, hogy minél jobban optimalizáljuk a folyamatokat, csökkentsük a fogyasztást, hatékonyabb munkaköröket dolgozzunk ki mind az irodában, mind a gyárban, a termelésben és a termelést kiszolgáló egységekben. A rendszer bevezetése nagyon sokat segít majd az energiagazdálkodásban, ugyanakkor a már említett környezetvédelmi célunk elérésében, ami a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése. 

– Mennyire érintik az egyre jobban emelkedő energiaárak az Azomureş pénzügyi-gazdasági helyzetét?

– Jelenleg félkapacitással működünk, mert még folyamatban van a robbanás következtében tönkrement részleg helyreállítása, így most jóval kevesebb gázt használunk fel, mint amennyi a feldolgozási kapacitás. A gázárral párhuzamosan a műtrágyaárak is emelkednek. Ez elkerülhetetlen. Vásárlóink meg emiatt drágábban adják el a gabonát, ezért megdrágul a kenyér is. Az alkalmazottak meg fizetésemelésért folyamodnak majd, mert drágább a megélhetés. Az ördögi kör bezárul. Az igazi gondot nem csak a magas energiaárak jelentik, hanem azok jövőbeni hatásai is. Amint említettem, a robbanás utáni helyreállítást követően több projektet szeretnénk megvalósítani, emiatt a bankokkal folyamatosan tárgyalunk a finanszírozási feltételekről. Ezek a tervek a különböző részlegek műszaki felújítását, a gyáron belüli folyamatok optimalizálását, az értékesítési lánc fejlesztését, a logisztikai rendszer átszervezését jelentik, amivel némiképpen kivédhetjük az energiaárak drágulásának gazdasági hatását is. Mindegyik mögött ott vannak a gazdasági számítások, ami választ ad arra, hogy az adott projekt mit eredményez rövid, közép- és hosszú távon. Elkerülhetetlen a műtrágya árának drágulása, mert ezzel részben ki tudjuk egyensúlyozni a gázárak növekedését. Szerencsénkre mindig hosszú távon tervezünk, így nem kell gyorsan azonnali döntést hoznunk. Hogy meddig fog tartani ez a folyamat? Előbb-utóbb eléri majd azt a szintet, amit a gazdák nem tudnak megfizetni, és akkor felborulhat az integrált rendszer, és gazdák nem vásárolnak műtrágyát. Enélkül is lehet termeszteni, de ez a mennyiség és minőség rovására történik. Ez azt is jelenti, hogy nem tudja megfelelő áron eladni a gazda a termést, nem tudja az optimális gazdálkodáshoz szükséges műtrágyát megvásárolni. Bezár több gyár, és akkor nem lesz gázfogyasztó sem. Remélem, hogy nem jutunk el idáig. 

– Említette, hogy több száz terv kivitelezésén is dolgoznak, ezek közül az egyik az elosztórendszer korszerűsítése. 

– Jelenleg disztribútorokkal dolgozunk, és a mostani rendszer jól is működik. Azonban fennakadás van a nyári gabonaraktározásban, ugyanis elosztóink raktározzák a gabonát és a műtrágyát is, így az év egy időszakában fennakadás van a rendszerben, hiszen az Azomureş folyamatosan termel, és nem fogy megfelelően a műtrágya. Ezt kell áthidalnunk, hogy ne legyen fennakadás akkor, amikor a gyár teljes kapacitással fog üzemelni. Elemezzük a raktározási megoldásokat, melyek által mind az Azomureş mind pedig forgalmazóink tovább tudnak fejlődni. Mindenképpen a gazdasági számítás dönti el, hogy melyik irányba lépjünk. 

– Az Azomureş a gazdasági jelenléte mellett számos társadalmi projekt finanszírozását is felvállalta. Milyen irányvonalak alakultak ki a mecenatúra terén?

– Az Azomureş még idejövetelem előtt is aktívan részt vállalt a város és a megye társadalmi, szociális és kulturális életében. Azonkívül, hogy több mint ezer alkalmazottat foglalkoztatunk a gyáron belül, a szatellitcégeken keresztül is még ugyanennyit, így összesen több mint kétezer személy és családjuk anyagi jóléte függ a cég működésétől. Az sem mellékes, hogy jelentős adóval járulunk hozzá a városi költségvetéshez. Ami a társadalmi jelenlétet illeti, az Azomureş igazgatótanácsa elsősorban az egészségügyet és az oktatást támogatja. Rendszeresen támogattuk a nagykórházat több fronton is, mint például az étkeztetési rendszerét, azért, hogy a betegek jobb ellátásban részesüljenek, vagy a különböző osztályok műszerezését. A Covid idején több alkalommal segítettük a kórházat. Továbbá támogattuk diabetikus és a rákos betegek táboroztatását, a Yuppi táborok szervezését. Együttműködünk a MOGYTTE-vel, a mérnöki karon berendeztünk egy laboratóriumot, továbbá a kolozsvári Babeş–Bolyai és a Mezőgazdasági és Állategészségügyi Egyetemmel is jók a kapcsolataink. Az ún. internship program keretében évente lehetőséget teremtünk arra, hogy az egyetemet frissen végzettek nálunk gyakornokoskodjanak, többüket pedig a gyakornoki időszakot követően alkalmaztuk. Sokan érdeklődnek e lehetőség iránt. Legutóbb a meghirdetett 20 helyre 144-en jelentkeztek. Mindig is úgy gondoltam, hogy Azomureş szerves része a város életének, és ennek érdekében reméljük, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal együttműködve partnerek lehetünk a város fejlesztésében. A cég továbbra is nyitott erre, hiszen gyakorlatilag az egész város érdekében is dolgozunk.