Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén május 21-től június 21-ig tartózkodik a Nap az Ikrek jegyében. Eljutottunk a tavasz utolsó állomásához. Elpakolhatjuk a melegebb ruháinkat, és szép lassan megtervezhetjük a nyaralásunkat. A nappalok növekednek, és az éjszakák percei fogyatkoznak, de úgy néz ki, hogy a külső fény kevésnek bizonyul ahhoz, hogy felülkerekedjék a világ belső sötétségén.
Az Ikrek szülött a higanyember. Elméjének kíváncsisága határtalan. Egy örök megismerési üzemanyag hajtja cselekvésének motorját. Mindenről tudni akar, ami a közvetlen környezetében és a nagyvilágban történik. Információraktárában sok esetben zűrzavar és rendezetlenség uralkodik, mert az elmélyülésre és rendszerezésre nem jut ideje. Általános tudás versus szaktudás. Nem mindegy, hogy ismerem vagy tudom. Az Ikrek ember intellektuálisan nyitott, gyors észjárású, azonnal alkalmazkodik ahhoz az élethelyzethez, amibe belekerül. Könnyen túljár mások eszén. Mindent megmagyaráz, frappánsan, lebilincselően érvel. A kérdés az lesz, hogy megszerzett tudását, informáltságát mire használja. A jó kereskedő elhiteti, hogy mindenki jól jár, aki vele üzletel. A rossz kereskedő a pillanatnyi busás haszon oltárán föláldozza jó hírét „s az szép tisztességét”. Az Ikrek az első kapcsolati jegy, és azt tanítja, hogy az emberek egymás kölcsönhatásában képesek tanulni, fejlődni, önmagukat meghaladva jobbá válni. A legmagasabb szintű Ikrek-feladat a hitelesség. Ha meg kellene határozni, hogy ez mit jelent, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy azt mondom, amit gondolok, és azt teszem, amit mondok. Tehát a hitelesség nem más, mint a gondolat valós kimondása utáni igaz cselekedet. A probléma ott kezdődik, hogy az átlagember sokféle gondolattal eljátszadozik, aztán kiválasztja azt, amelyik a mindenkori érdekének megfelel, akár azon az áron is, hogy nem tartja azt helyesnek. Az egó kormányozta érdek, hasznosság kedvez a megengedő, de nem igaz gondolatok esetleges győzelmének. A teremtő gondolat kimondása mintegy megpecsételi verbálisan a döntést. A döntés megszüli a cselekvést, de előtte még mindig van esély korrigálni, ha a tettek következményeitől való félelem mint visszacsatolás elnyomja, megszünteti vagy felülírja az előző gondolati, verbális döntést. Néha a cselekedetek közben foganhat meg egy ellengondolat, mely felülbírálja és megakadályozza egy tett befejezését. A tévedéseinknek tulajdonképpen az egónk vágyai és félelmei közötti örökös csapongás az oka. Mert vagy nagyon vágyunk valamire, és ez elhomályosítja, elaltatja a tisztánlátásunkat, vagy valamit azért nem teszünk meg, mert félünk a következményektől. Természetesen ez utóbbi is lehet egy illúzióakadály, mely akár egy előrevivő cselekedetet is meggátolhat. Egy arab mondás szerint az ember a tévedések gyermeke. „Tévedni emberi dolog”, szoktuk elbagatellizálni, ha valami nem jól sül el. Annyit hadd fűzzünk hozzá ehhez a Seneca által megfogalmazott bölcsességhez, hogy van folytatása is, ez pedig így hangzik: „De a tévedésben benne maradni esztelenség.” Azt mondják, hogy az okos ember mások kárából tanul. Jómagam kevés ilyen emberrel találkoztam. Sokkal gyakoribb volt az olyan, aki még a saját kárából sem tanult. Ezek a hibaismétlő típusok. Aki becsapható, annak sokszor sodor az útjába szélhámost a szél. A fösvény embernek kell valaki, aki segít elkölteni a pénzét. Ilyen értelemben még a tolvaj is tanítómester, aki hozzásegít a pénzenergia gyorsabb áramoltatásához.
Az információk elferdítése által a közvélemény, tehát az írástudó emberiség univerzális lebutítása zajlik. Háttérhatalmi sötét játszmának vagyunk szemtanúi: a nagy világnarratívák által a félelemkeltés, a gyengítés és végső soron az emberiség megritkítása a cél. A migráció, a klímahisztéria és a világjárvány után itt a háború. Mind az emberveszteség, mind a gazdasági következmények pusztító hatása félelmetes. A nyugati szankciós politika ránk nézve egy lassú öngyilkossággal ér fel. A vézna embernek kevés az esélye a nehézsúlyú bokszbajnok ellen. A totális adósrabszolgaság világa épül a szemünk láttára. Európa gazdasági csődje az állampolgárokon fog csattanni. Az a kérdés, hogy maradt-e még bennünk annyi túlélési ösztön, hogy megfordítsuk ezt az irracionalitás felé sodródó tehetetlenségi erőt? Ha nem, akkor a következmények horrorfilmje forgatókönyvének megírását Önökre bízom.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményeiket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com e-mail-címre.
