A multikulturalitás jegyében élünk. Legalábbis papíron, szóban és használati utasításban.
A multikulturalitás jegyében élünk. Legalábbis papíron, szóban és használati utasításban. A multikulturalitást sokan támadják, azok, akik nem hisznek benne, akik ügyes trükknek és furfangnak tartják, vagy akik nem is próbálják megérteni a lényegét, velejét, mondandóját, akik csak külső tojáshéjának repedésein kukucskálnak be a multiba nem túl kulturáltan. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a multikulturalitás csupán a multinacionális cégek egyik újabb ködfejlesztése, édesítője, amellyel a nemzeti önállóságot vonják el valamely állami struktúra hatalmi készletéből. Mások viszont arra gondolnak, hogy ha van multikulturalitás, az olyan, mint a polivalens terem (rettenetesen csúnya szó sportcsarnok/zsarnok helyett), vagy a poliklinika, vagy a polip, azaz több mindent rejt, többet fog, bár keveset markol, több betegségre tud orvosszert, ráolvasást.
Ez utóbbi az olvasáskultúra egy középkori változata, ebben a kategóriában egyáltalán nem ismeretes a diszlexia, és főleg nők művelték, ami a régebbi falusi/mezővárosi emancipációs mozgalmak vívmánya, ui. a javasasszonyok közmegbecsülésnek örvendtek, amíg nem érkezett a helységbe valamilyen álcázott szerzetes, pápai ügynök, és le nem leplezte a nők üzelmeit és nem küldte őket máglyára az egyházi bíróság, amihez viszonylag sok fa kelletett, szóval így függ össze a multikulturalitás az erdők kiirtásával és a klímaváltozással. (Ha valakinek ez az összeesküvéselmélet még hiányzott a kényszerképzőművészeti neveléséből.)
Na de én végső soron nem is erről akartam beszélni, ez csak úgy akaratlanul szaladt ki mentális állapotomból, arról szerettem volna csevegni, hogy vásároltam egy új mosóport, WC-szagtalanítót, légfrissítőt, egy XYZ vegyészeti művek által gyártott terméket, és el szerettem volna olvasni a használati utasítást, mitől őrizkedjem, hogyan óvjam szeretteim, kiskorú unokáim és dédszüleim egészségét, miként hozzam működésbe az atmoszféra felrázására készült vegykonyhai laborterméket. Amint rápillantottam a termék hátsíkján, hengerpalástján (ajvé, de művelt vagyok!) feszülő szövegre, rögtön láttam, hogy multikulturális termék, avagy több országra kiterjedő termékinvázióval, külföldi befektetővel, ill. termékével állok/ülök szemközt. Ezt ugyanis még szemüveg nélkül is meg tudtam állapítani ama piciny ellipszoid alakú körök felfedezésével, amelyekben sejtésem szerint – az előzetes társadalmi és egyéni tapasztalatok alapján – országok+ nyelvi jelek vannak, pl. HU, RO, BG, SL vagy CZ, és a sor folytatható a Varsói Szerződés minden volt tagállamával – euroatlanti angollal bővítve a betűtengert.
De a továbbiakban a használati utasítás ugyanolyan rejtély maradt, mint volt annak előtte. Mi előtt? Hiszen el sem tudtam olvasni már korábbi társait sem, pl. a csokoládéét sem, így soha nem tudtam meg, nyelvem melyik szenzoros zónájába illendő helyezni, hogy ízbombaként robbanjon. Sebaj, gondoltam, van nekem néhány nagyítóm, amivel „megmérem a dolgot”, amint Anita nevezte a nagyítás művészetét hároméves korában. Ha önök azt gondolják, hogy próbálkozásaimat siker koronázta, akkor mindenkit ki kell ábrándítanom, a nagyító alatt sem nagyult olvashatóvá a szöveg. Nos, nem akartam bután sírba dőlni, mindenképpen kíváncsi voltam a légfrissítő és bűzsemlegesítő (de mondhattam volna digitális meghajtású laskaszűrőt is) szerkezet funkcionális titkára, ezért jobban látó/ nagyobb multikulturális toleranciával rendelkező hozzá- és hozzám nem tartozóimhoz fordultam, de bizony sorra-rendre kidőltek az embert és asszonyt próbáló feladat mellől. Akkor hirtelen ötlettel felhívtam a gyártó cég főközpontját Ceške Smřzilnában, de ott csak egy cseh nemzeti nyelvet beszélő alkalmazottat tudtam skype- és telefonvégre kapni, aki lerázott magáról, valami GmbH-hoz (aki nem tudná, ez Gesellschaft mit beschränkter Haftungot jelenti) küldött, azok meg egy honkongi Ltd-hez, míg végül Donald Trump fodrászánál kötöttem ki, aki azt válaszolta, hogy az elnökjelölt úr pillanatnyilag nem ér rá, csak november harmadika után, épp a feje tetején ékeskedő töltött káposztát bodorítja a stábja, amely multikulturális mexikói republikánusokból áll.
Most itt állok tanácstalanul, a tanácsköztársaságot leverték, a néptanácsokat megszüntették, a szaktanácsok sóhivatalok és használhatatlanok, és november 3-ig nem fogom megtudni, mit is írtak apró betűvel a WC-illatosító hengerpalástjára.
Segítene valaki?
