Fényvillanás a csertölgyek között

*Ferencz Zoltán: Tölgyek

Nyárádszentsimoni alkotások Marosvásárhelyen

Hírneve megelőzte a Nyárádszentsimoni Művésztelep válogatott anyagát Marosvásárhelyen, ennek is köszönhető, hogy a helyi média képviselői a szokásosnál is nagyobb létszámban várták és szólaltatták meg a kiállító művészeket a Bernády Házban a február 12-i tárlatnyitó előtt és után. Nem lehetett jelen mind a 14 alkotó, aki vendégeskedett és jelt hagyott magáról az immár ötödszörre is összehívott alkotótáborban, de kilencen személyesen is részt vettek az eseményen. Nyilván ott volt a Harangláb Kulturális Egyesület égisze alatt működtetett létesítmény és alkotóközösség házigazdája, Mihály Zsolt és textilműves felesége, Mihály Eszter, Éltes Barna (Feldoboly), a tábor művészeti vezetője, Kolozsvárról a szobrász Gergely Zoltán, Horváth Levente Zsobokról, Ferencz Zoltán Gyergyószárhegyről, Háromszék képviseletében a filmes Vörös T. Balázs, a marosvásárhelyiek közül pedig Makkai István, Veress Gábor Hunor és Csóka Szilárd Zsolt. A többiek – Baab József (Marosvásárhely), Siklódy Ferenc (Csíkszereda), Gagyi Botond (Kolozsvár), Sipos Gaudi Tünde (Sepsiszentgyörgy), Rizmáyer Péter (Árkos) – alkotásaik révén kapcsolódtak a szentsimoni alakulathoz. Korban nem egyazon generáció, bár, ha egyetlen szóval akarnánk meghatározni a társaságot, azt mondhatnánk, hogy ötvenesek. Műfajukat tekintve is többfélék, jól kirajzolódó, markáns művészi karakterek, következetesek saját elképzeléseik, látásmódjuk érvényesítésében, a kortárs művészet megítélésében is, de a nyárádszentsimoni kezdeményezés, az archaikus sajátosságokkal felruházott mikrokörnyezetben szabadon ütköztetett közös gondolkodás és a nem egyszeri közös munka is serkentőleg hat az ott tartózkodókra, szellemi közösséget is képes teremteni. Ebből a bemutatott alkotások mellett érzékletes ízelítőt adott Vörös T. Balázs helyszíni videóprodukciója is. Ebből beszédesen kiviláglott a tábor és a hely hagyományőrzésre és alkotó megújulásra egyaránt ösztönző szelleme. Már a vetítés idején érzékelni lehetett, hogy a Szentsimonhoz közel álló közönség jól ismert jelenséggel találkozhatott újra. A nézők közt színházi emberek is voltak, jelezve, hogy a telep nem csak a vizuális művészetek barátságos tanyája, más művészeti ágak számára is termékeny eszmecserék színhelyéül szolgál.

A tárlat beharangozójában a szervezők kifejtették, hogy misszióként tekintenek munkájukra, érdemes idéznünk gondolataikat: „Műhelyünk nem csupán alkotótér, hanem szellemi bázis, amely összefogja a nemzeti értékek iránt elkötelezett képzőművészeket, írókat, színészeket és pedagógusokat. Az elmúlt években a művésztelep rangos szakmai fórummá vált, ahol a vizuális kultúra formálása mellett a közösségnevelés is kiemelt szerepet kap, hiszen a művésztelep mellett, Mihály Eszter vezetésével számos tábor zajlik itt évente, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.”

Visszavéve a szót, a kiállítás méltatója jól emlékszik  arra a három élményteljes napra, amikor 2011 augusztusában a Magyar Művészeti Akadémia és a Maros Megyei Tanács támogatásával, Farkas Ádám szobrászművész és Mihály Zsolt szervezésében Marosvásárhelyen és Nyárádszentsimonban létrejött a Magyar–Magyar Művésztalálkozó. Az MMA és a Magyar Képzőművészeti Egyetem küldöttei és az itteniek folytattak kötetlen szakmai, baráti beszélgetéseket, látogattak műtermekbe. Korábbi törekvés vált akkor sikeresen valóra, amelyet a varázsos nyárádmenti tájban már korábban Balázs Imre festőművész, Hunyadi László szobrász és alkotótársa, Péterfy László, majd a későbbi nemzet művésze, Farkas Ádám megálmodott. Innen származtatható a mai művésztelepi tevékenység, amelynek ez a kiállítás is egyik lehetséges tükörképe.

A különleges természeti adottságok, az ősiséget sugalló legelő a hatalmas fákkal, a Mátyás király-kori óriás csertölgyek, a legelésző lovak, a szürkemarhák, bivalyok, a tradicionális falukép, a természettel harmonikus viszonyban álló épített örökség senkit sem hagyhat közömbösen, hogyne lenne hatással a képzőművészekre! Akkor is, ha egyeseket más látványok, más gondolatok, elképzelések izgatnak, netalán a konceptuális művészet feltétlen hívei. Az utóbbiak is könnyen ráhangolódnak az itteni ihletforrásra, igazodni képesek Szentsimonhoz, a genius loci ebben is lehet meghatározó, és amint a videóból is láthattuk, ha a kísérletező, újító mű elkészülte úgy kívánja, a művésztelepi társak is beállnak a munkafolyamatba. Végül is mindenki önmagát adja, saját elveihez ragaszkodva alkotott, ettől lett igazán sok arcú, változatosságában is vonzó a kiállítás. A hagyományos anyag és módszer nem zárja ki a modern, digitális, korszerű technikát, a fafaragás sem a fémmodellálást, az olajkompozíció, a portré sem a nemezképet, a printet, a természetművészet az akcióművészeti mozzanatot, az ősi a mai parodisztikust, és így tovább lehetne még sorolni, konkretizálni. Mindezt viszont a tárlaton érdemes elmélyülten szemlélni, felfedezni. Ha csak címeket említünk, az is felkeltheti a nézői kíváncsiságot. A felsorolás véletlenszerű, a címketáblázathoz igazodik: Lélekrétegződés, Föld – Arany (Mihály Eszter), Fészek (Siklódy Ferenc), Solar Wind (Gagyi Botond), Fehér füst (Baab József), Hybrid Nation (Csóka Szilárd Zsolt), Dante, Várakozó (Gergely Zoltán), Hajlék 1-2. (Éltes Barna), Csűr átjáró, Csűr leporello (Horváth Levente), A lepel leleplezése, A leleplezett lepel, Horganyfüggöny (Makkai István), Pszeudotriptichon (Vörös T. Balázs), Kérem, használja a kesztyűt!, Fa-tár (Sipos Gaudi Tünde), Templom (Rizmáyer Péter), Szent Péter gyaluja (Veress Gábor Hunor), Két öreg tölgy (Ferencz Zoltán).