Somosd határában takaros farm épült fel „zöldmezős” beruházásként. Három évvel ezelőtt a telephelyen legelő volt, ma több mint száz szarvasmarhát ellátó istállóban gazdálkodik a Szőcs család, igazi családi vállalkozóként, hiszen a szülők mellett vállvetve dolgozik a három fiuk is: a 23 éves Imre, a 19 éves Áron és a 12 éves Péter. A kezdetekről és az állattenyésztésről beszélgettünk a farmtulajdonossal, Szőcs Imrével.
Állattenyésztéssel mintegy 15 éve foglalkoznak. Somosdiak lévén, nem volt gond az állattartás. Szőcs Imre korábban autószerelő volt, a műhelyt udvarán működtette. Majd ahogy visszakapták a földterületeket, egyre inkább gazdálkodók lettek. Az autószerelés is jól ment, de dönteni kellett. A gyerekek ösztönzésére választották az állattartást. Aztán az állatállomány is lassan növekedett, két-három szarvasmarhával kezdték, ezek száma mintegy 6 év alatt elérte a 30-at. Nagyobb istállóra volt szükségük. Három évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy a falu bejáratához közeli területet megvásárolják, hogy farmot létesítsenek. Nem volt könnyű a kezdet – hangsúlyozza a gazda. Hosszú eljárás után sikerült a területet beltelekké nyilváníttatni és beszerezni a szükséges építkezési engedélyeket. 2010-ben fogtak hozzá a munkálatokhoz, önerőből. Minden pénzt, amit a tej értékesítéséből nyertek, erre fordították. Szinte mindent közösen a fiúkkal készítettek el, az ácsmunka kivételével, időnként egy-két napszámos segítségével. Érdeklődtek másoktól, könyveket tanulmányoztak, hogy az épületet a szabályos előírásoknak megfelelően húzzák fel. Sikerült, annyira, hogy az engedélyeket is kiválthatták. Külön fejőhelyiség van, ahol géppel fejnek, beszereztek egy 850 literes hűtőtartályt, egy kis iroda, takarmánytároló is létesült az istálló leválasztott terében. Mi több, folyamatosan vásároltak gépeket is. Igaz, ezek külföldi, használt mezőgazdasági gépek, traktorok, de szerelőért „nem kellett a szomszédba menni.” Még nem tartanak ott, hogy újakat vegyenek – mondja a farmtulajdonos.
Jelenleg 100 szarvasmarhájuk van, ebből 45 fejőstehén, a többi tinó. Szerződést kötöttek a Hochland céggel, amelyik napi rendszerességgel elszállítja tejet. Naponta sikerül 600 litert fejni – a cég 1,41 lejt fizet literenként. Mindig ellenőrzik a tejet, ezért igen nagy figyelmet fordítanak a fejésre, a tej higiénikus tárolására. Eddig még nem volt gond, ezért is a bizalom – mondja Szőcs Imre.
Nem tagja egyik gazdaegyesületnek sem, bár az újabb szabályozások miatt kötelezően a szaporodásbiológiai intézethez kellett csatlakozniuk, mert „csak így kötött szerződést velük a tejbegyűjtő.” Kapnak APIA-támogatást a földre, az állatokra és az üzemanyagra, ezzel egészítik ki a kiadásokat. A takarmányt mintegy 100 hektáron termesztik – a földeken kizárólag az állatállomány ellátásához szükséges növényeket termesztenek, ide tartoznak a legelők, kaszálók is. Mi több, vásárolnak is, mivel már nem elég a takarmány a folyamatos ellátáshoz.
A Nyárádmenti Kistérségi Társulás keretében LEADER-pályázattal is próbálkoztak. Farmfejlesztésre szerettek volna támogatást kapni. Nagyon bonyolult volt az eljárás – mondja a gazda-, és azon buktak el, hogy a polgármesteri hivatal mezőgazdasági nyilvántartásában szereplő területek nem egyezek az APIA-val közölt mennyiséggel. Nagyon szigorúan veszik ezt – mondja –, nem volt bocsánat, bár más dokumentációval rendben voltak.
– Egy gazdának nincsen ideje, hogy pontosan eljárjon mindent, neki az a dolga, hogy rendezze a földjeit, az állatait – hangsúlyozza, s óhajként fogalmazódik meg, jó lenne, ha a bürokratikus ügyintézést felvállalná valaki más, vagy valamilyen szervezet.
A képzésre is hangsúlyt fektetnek. Szőcs Imre az APIA-nál indított három hónapos állattenyésztési tanfolyamot végezte el, míg fiai Nyárádszeredában a Fábián Attila mérnök által koordinált szaktanácsadó hivatal hasonló kurzusát végezték el. Közben ismerősöktől, könyvekből, az internetről mélyítik el folyamatosan a szaktudást. Szőcs Imre azt is elárulja, hogy a fiai már sok mindenben többet tudnak, mint ő, s ez így van rendjén, hiszen ők veszik át majd a gazdaságot. A középső máris azon gondolkodik, hogy érettségi után valami technikumot, netán agráregyetemet végezzen el.
– Más fiatal „elmenekül” a nehéz munkától – mondom –, majd kérdezés nélkül válaszolja Szőcs Imre, hogy fiai belenőttek a gazdálkodásba. Mindig körülötte voltak, amikor traktorokat javított, segítettek az állattartásban, szeretik ezt a munkát.
Ami a jövőbeni terveket illeti, visszafogottan nyilatkozik. Építenének színt a szénának, a gépeknek, hátha valamikor új gépre is jutna. Megtanultak elővigyázatosan gazdálkodni, mert mindezt önerőből tették. Lehet így is – mondja Szőcs Imre, miközben büszkén végigvezet a farmon.
A beszélgetés idején egy borjú is megszületett, talán szimbolikus utalás arra is, hogy Szőcs Imrééknél van jövője az állattenyésztésnek! Követendő példa…
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
